Hajduné László Zita: Az iskolai testnevelés mint a nevelés színtere az elhízott tanulók szemszögéből

Jelenleg a közoktatásban több mint másfél millió diák tanul. A népesség ilyen jelentős hányada egészségi állapotának megtartása, illetőleg javítása, munkaképességének megőrzése társadalmi ügy. A nevelés szerves részeként mással nem pótolhatóan járul hozzá a tanuló ifjúság egészséges életmódra neveléséhez, kiegyensúlyozott életviteléhez, végső soron társadalmi beilleszkedéséhez.
A testnevelés a közoktatási intézményekben a sok tantárgy közül csak az egyik. Jelentősége azonban az egészségmegőrzés, a személyiségfejlődés, a testben és lélekben harmonikus, munkabíró generáció felnövekedése szempontjából az iskolai tantárgyak fölé emeli.

Mi lehet az oka mégis az elhízásnak?
Az elhízás a táplálkozáskor elfogyasztott és a munkavégzéssel leadott energia közötti egyensúly felbomlásának a következménye, amikor a testmozgással, munkavégzéssel, szórakozással leadott energiát meghaladja a táplálékokkal, italokkal elfogyasztott energiamennyiség.
Figyelembe kell vennünk azonban azt, hogy mindenki más és más egyéniség, így energiaszükségletünk is mindig egyéni, hiszen nem vagyunk egyformák. Van, akinek a szervezete több energiát raktároz a felvett táplálékból és kevesebbet éget el, alakít át hőenergiává. Mások szervezetében a táplálékból több hő keletkezik és kevesebb épül be. Ez utóbbiak a szerencsésebbek, soványabb testalkatú tanulók, akik ehetnek édességet, nehéz ételeket és duplán vacsorázhatnak, mégsem híznak el.
Az elhízás a testösszetétel arányainak megváltoztatásával járó megbetegedés, amely más súlyos megbetegedésre adhat hajlamot. Elsősorban cukorbetegségre, magas vérnyomásra, érelmeszesedésre, szív- és vérkeringési betegségekre, beleértve a visszértágulásokat, az aranyér betegségeket, valamint a trombózist. Az elhízottak körében sokkal több az epeköves, a tüdőtágulásos és nem utolsósorban gyakrabban szenvednek mozgásszervi betegségekben.
Egy túlsúlyos gyereknek többszörös próbatételt jelent a testnevelés órán való aktív részvétel. Már az átöltözésnél kezdődnek a megpróbáltatások, hiszen óhatatlanul szembetűnnek testi adottságai. A gyerekek pedig könyörtelenül kihasználják az adódó alkalmat: állandóan csúfolják, tréfás megjegyzések céltáblája lesz az osztályban az, aki „pufi”. A mozgás is kettős nehézséget jelent számára, mivel többletsúlya miatt nehezebben tudja elvégezni a feladatokat, illetve már a gyakorlat hallatán szembesül azzal a tudattal, hogy „én ezt nem tudom megcsinálni”. Nem szeretne nevetség tárgya lenni, ezért inkább „ellógja” az órát. Az ördögi kör ezzel bezárult: a telt alkatú tanuló nem képes annyit futni, mint a normál testtömeggel rendelkező tanulótársai → meg is elégszik a kisebb teljesítménnyel → a kisebb edzésinger kisebb edzettségi szintet tesz lehetővé a szervezet számára → ezek után a gyengébb fizikum még nagyobb hátrányt jelent.
Az elhízott gyerek tehát, mint egy láthatatlan kötelet, húzza vissza a plusz testtömeget. Ez a plusz megterheli a keringést, a légzést, az ízületeket. Ezért a krónikusan elhízott gyerekeket ki kell emelni a normál testnevelés keretei közül, és nekik a gyógytestnevelésre, azaz más irányú mozgásanyagra van szükségük. Így egyszerre több szempontból is elősegíthetjük a tanuló egyéni személyiségfejlődését: hasonló külsejű tanulótársak között nem érzi magát különbözőnek, a speciálisan kialakított mozgássort ő is végre tudja hajtani, sikerélményhez jut, legyőzi gátlásait a sporttal szemben.
A sportjátékok jól alkalmazhatók mind az ügyesség fejlesztése, mind a megfelelő edzésinger biztosítása céljából. Jelen helyzetben nem kell ragaszkodni a tökéletes technikai végrehajtáshoz, illetve lehet a szabályokat egyszerűsíteni, könnyíteni. Ezeknél a tanulóknál fontos a mozgás öröme, a játék megszerettetése. Játék közben a gyermek saját magát is megismeri, és megtanulja a sikerek mellett az esetleges kudarcokat is elviselni (1). Az úszás is egy olyan testgyakorlati ág, melynek a mozgásanyagát a túlsúlyos, mozgásszervi és egyéb egészségügyi problémával küzdők is a sérülés veszélye nélkül képesek elsajátítani (2). A lány tanulóknál jól bevált a zenére végzett összefüggő gyakorlatsorok. Az elhízás miatt a rekeszizom helyzete megváltozik – a nagyobb has felnyomja a mellkasba –, így akadályozza a teljes légzést. A légzőtorna célja egyrészt a keringés tehermentesítése, másrészt a relaxációs képesség kialakítása. A túlsúly miatt fokozottan figyelni kell a lúdtalp megelőzésére, illetve korrigálására. Az órák során elvégzett mozgásanyag speciális erősítéssel, rendszeres végrehajtással, változatos gyakorlatsorokkal és a fokozatosság elvének betartása mellett lesz eredményes. A tanulóknak a gyakorlatsorokat otthoni elvégzésre is javasolhatjuk, de csak abban az esetben, ha már technikailag hibátlanul tudják egyedül is végrehajtani.
A túlsúlyos gyerekek rehabilitációjának egyik kulcskérdése: az otthoni önálló munka szükségessége, a naponta rendszeresen végzett erősítések. Ehhez a gyereknek igazi partnerré kell válnia a tanárával, hiszen csak így, együttes munkával lehetséges a cél elérése. Sőt, mivel az elhízás fő oka a túlzott kalóriabevitel – helytelen táplálkozási szokások miatt –, így a szülők bevonása elkerülhetetlen. A túlsúlyos gyerekek testnevelése nem érhet véget az óra befejezésével, hanem a tanárnak egyben „barátnak” vagy pszichológusnak is kell lennie, akihez bármikor fordulhatnak problémáikkal. Nem szabad elfelejteni, hogy a kövérséget mint „testi hibát” élik meg a gyerekek, így érzékenyebbek, szorongóbbak. Tapintatosnak, de ugyanakkor őszintének kell lenni ahhoz, hogy a bizalmukba fogadjanak bennünket. A gyakran 10-20 kg „leadása” nem kis feladat, a testtömegének rendszeres ellenőrzésével motiválni tudjuk, sokat dicsérni, biztatni kell őket, mert ez adhat további erőt a sok lemondáshoz. A testnevelés órákon alkalmazott motoros próbák tesztjei is jó fokmérői a fejlődésnek (pl. hanyattfekvésből felülések, Burpee-teszt, stb).
Összességében elmondható, hogy a túlsúlyos gyerekek számára a gyógytestnevelés az a foglalkoztatási forma, ahol megszabadulhat a félelmeitől, ellenérzéseitől a testneveléssel szemben. A sikerélmények biztosításával elérhetjük, hogy élete részévé váljon a mozgás, a mozgás öröme, amely életmódjának megváltoztatására is képes lesz. Ehhez viszont a tanárnak, a szülőnek és nem utolsósorban a tanulónak egymás mellett karöltve együtt kell dolgoznia, tevékenykednie.

Irodalom
Baráth, L. 2015. Óvodás és kisiskoláskorúak testnevelése. Nitra: UKF, 2015. ISBN 978-80-558-0768-3.
Viczay, I. – Kontra, J. 2015. Kisiskolás korú gyermekek úszástudásának és motoros képességeinek fejlesztése úszó foglalkozásokkal Szlovákiában. Iskolakultúra. ISSN 1215-5233, 62-77.o.

Megjelent a Katedra folyóirat XXIII/9. (májusi) számában

fotó: pixabay.com


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.