Komjáti Ilona: A mozgásfejlesztés fontossága az óvodáskorban

Amikor a gyermekek felfedezik a környezetüket, fontos mozgássorokat gyakorolnak be és edzik gondolkodási képességüket. A kineziológia segíti ezt elő ebben a természetes folyamatban.
A kineziológia a mozgás tudománya. Azt tanítja, hogy a mozgás nem csak testi és lelki hogylétünkre hat kedvezően, hanem gondolkodásunkra is. A gyerekkineziológia a pedagógiai kineziológiára, vagyis az alkalmazott kineziológia egy ágának alapjaira épül, és a tanulást egészen új perspektívából, a test és a szellem egységes működéseként láttatja. A test és az agy kommunikációját és az agy működését kutatja. Azt a képességünket, hogy tanulni tudunk, döntően két tényező befolyásolja. Az egyik a negatív stressz, amely blokkolja a gondolkodást és megakadályozza, hogy nyitottak legyünk az új tapasztalatokra. A másik tényező a mozgás: amely nemcsak a stresszt oldja, de az agyra is hat, mivel ott található a központja. Amikor mozgunk, egyúttal előkészítjük agyunkban a gondolkodás csatornáit. Más szóval a testi mozgás elősegíti a szellemi mozgékonyságot. Agyunk irányítja a testünket, meghatározza, hogyan mozgunk, mit gondolunk vagy érzünk – vagyis, hogy kik vagyunk. A mozgás és a tanulás szorosan összetartozik. Az agy fejlődéséhez és a későbbi tanuláshoz szükséges idegpálya-elágazások már az újszülöttek szervezetében is megtalálhatók. Az agy bizonyos tekintetben az izmokhoz hasonlítható: hatalmas lehetőségek rejlenek benne, amelyeket csak a rendszeres edzés, mozgás tud kibontakoztatni. A mozgás főként az első három életévben jelöli ki a gondolkodás útjait. Azok a gyerekek, akik sokat mozognak, természetes módon felvérteződnek a tanulási zavarok ellen. Ha egy gyerek túl keveset mozog, később tanulási problémái lehetnek. Amennyiben nem ismétel meg rendszeresen bizonyos gyakorlatsorokat, akkor fennáll a veszélye, hogy agyában az idegpályák hálózata csak hiányosan alakul ki. A sok mozgás az agy tápanyaga, és oxigénellátását is javítja, ami szintén serkenti az agy működését. A gyerekek fejlődése során mindig hagyjunk nekik elegendő időt, hogy az egyes mozdulatokat és mozdulatsorokat begyakorolhassák. Nagyon fontos, hogy egyensúlyozzon, ugráljon, hintázzon, billegjen, szaladgáljon, forogjon, hemperegjen a gyerek, hiszen ilyenkor önkéntelenül épp azokat a mozdulatokat végzi, amelyek elengedhetetlenül szükségesek az agy fejlődéséhez.
Az óvodás korosztály nevelésének egyik alapvető feladata a fizikum gondozása, az erő, a gyorsaság, az állóképesség, az egyensúlyérzék, a koordináció, az ügyesség fejlesztése, valamint a keringés, légzés, mely az egészséges életmódra szoktatást segíti elő. Ezért az óvodában minden nap, sőt napjában többször is alkalmazom a mozgás különböző formáit. Célom, hogy a gyermekek maguk is érezzék meg, mikor van szükségük mozgásra, s önállóan kezdeményezzék, mikor azt szervezetük megkívánja: pl. egy-két perces frissítő mozgás beiktatása valamilyen művészeti tevékenység: festés, ragasztás, gyurmázás, gyöngyfűzés, textilkép alkotásánál.
A mozgás 3-7 éves korban több szempontból is kiemelt jelentőséggel bír. Nélkülözhetetlen a környezethez való alkalmazkodásban, és az észlelési (percepciós) folyamatokban a látás, hallás, tapintás mind a mozgáshoz kötődnek. A kielégítő mozgásellátás fizikai, pszichikai és intellektuális szempontból igen fontos. Ha a gyermek ebben a szenzitív szakaszban nem kapja meg a megfelelő mozgási lehetőségeket, motoros képességei visszamaradnak, s ez kihat a szellemi fejlődésre, érzelmi életére és szervezetére egyaránt.

Mozgástanulás – mozgástanítás

A fejlődés szempontjából két szakaszt különböztetünk meg: szenzitív fázist és a kritikus szakaszt. A szenzitív fázis a szervezet intenzív fejlődésével reagál a környezet hatásaira. Az érzékeny szakaszon belül létezik egy úgynevezett kritikus fázis, amely korlátozott időtartamú. A kívánt fejlődés létrejöttéhez a külső hatásoknak feltétlenül érvényesülni kell. Az óvodáskorban igen gyorsan elsajátítódnak különféle minták, ekkor történik a mozgás és érzékelés finom összehangolódása. Ha ebben az időszakban akadályoztatott a mozgás, ez a finom összehangolódás nem történik meg, melynek következményei az iskolai tanulásban realizálódnak. A mozgásfeladatok végrehajtása mindenkor a perceptív funkciók, a látás, hallás, taktilis kinesztetikus érzékelés, továbbá az aktuális emocionális állapotok függvénye. Egy-egy mozgás megtanulása összetett gondolkodási műveleteket igényel. Öt éves kor körül már képes a gyermek analizáló gondolkodási műveletekre, amely lehetővé teszi a mozgások részmozdulatokra való bontását.
Nehéz óvodáskorban a gyermekeknél komplex mozgásokat kialakítani. A tanulás során visszacsatolások révén finomodik a mozgás. Az egyes mozgásokat részeire bontva, mozdulatonként érdemes megtanítani. A mozgástanítás során ki kell használni a mozgás transzfer hatását. Pozitív transzfer mutatható ki a szimmetrikus testrészeknél, pl.: érdemes a labdapattogtatást nemcsak a domináns kézzel gyakoroltatni. A transzfer másik formája, amikor egy begyakorolt, esetleg automatizált mozgás kedvező hatása más körülmények között más mozgások végrehajtásában jelentkezik.

A mozgás fejlesztő hatásai

A gyermekkorban begyakorolt, kifejlesztett mozgáskészség kihat a felnőtt korra is. Az egyes mozgásmodellek különböző helyzetekben előhívhatóak. A begyakorolt mozgásminták révén az idegrendszer úgynevezett sablonokat épít ki a megfelelő izom működéséhez, ez jelenti a beidegződést, mely később bármikor előhívható. A mozgás fejlődése elősegíti a testi, az értelmi, az érzelmi és a szociális fejlődést.
A mozgásnak nagy szerepe van a következő részképességek fejlődésében:
– alaklátás
– formaészlelés
– térészlelés
– testséma
– motoros fejlődés
– egyensúlyérzékelés
– kognitív feladatok
– szocializációs folyamatok.

A mozgás fejlődésére több környezeti tényező is hatással van, melyek pozitív és negatív irányban is hathatnak:

– A biológiai tényezők: a születés előtti események, a születéskori fejlettség, testalkat.
– A földrajzi környezet: az éghajlat, az időjárás hatásai, az ivóvíz minősége és a benne oldott ásványi anyagok mennyisége.
– A szociokulturális környezet: a lakásviszonyok, a család nagysága, a szülők iskolázottsága, a táplálkozás, az anyagi körülmények, a nevelési attitűd, a szokások.

Az óvodai nevelésben fontos az indirekt beavatkozás. Bőségesen van idő az óvodás évek alatt azoknak az alapképességeknek a kifejlesztésére, amelyekre majd a későbbi tevékenységek épülnek. Pozitív pedagógiai hatásoknál nagyon fontos a jó hangulat, a jókedv, semmit nem erőltetünk, a gyermek ösztönös mozgásvágyát ébresztjük fel. A gyakorlatok az egész testet igénybe veszik, hatnak az izmokra, a légzésre, keringésre, idegrendszerre, hormonális rendszerre és ezen keresztül az egész személyiségre.
A mozgás által olyan reflexek, kapcsolatok épülnek ki az idegrendszerben, melyeket később más környezetben, más relációkban is működtetünk. A legegyszerűbb és leglátványosabb transzferhatás a testrészek között fellelhető bilaterális és multilaterális (a láb ügyesítése a kezet is ügyesebbé teszi).
A mozgásanyag felépítése a szervezet működési törvényeihez igazodik: 3-4 perces bemelegítés után következik a fő rész, végül az 1-2 perces levezetés. A nap folyamán többször a fáradtság oldására, a feszültség levezetésére 2-3 perces frissítő mozgást végzünk (kar-, láb-, törzsmozgások, intenzív légfrissítő mozgás, s levezetésül mély légzés, fejmozgások). A mozgásfoglalkozások folyamán meghatározott terhelési görbét követünk, hogy ne elfáradást, hanem felfrissülést hozzon az edzés. A mozgásellátás mindig egész testre kiterjedő, minden szerv megkapja a működéséhez szükséges ingereket. A tervszerűen összeállított gyakorlatok igen sokoldalúan fejlesztik a gyermek szervezetét.
– A testtartás a tartóizmok erősödésével stabilizálódik.
– Az izom ereje, tónusa, nyújthatósága, rugalmassága fokozódik.
– Tágulnak az ízületi mozgáshatárok.
– A gerinc mozgékonysága javul.
– Erősödik a kéz izomzata.
– A csontanyagcsere gyorsul, ez segíti a csontosodási folyamatot.
– Az érzékszervek funkciói differenciálódnak, pontosabb lesz az észlelés.
– A légzési, keringési rendszer fokozatos terhelése jótékony hatással van a fejlődésünkre (mellkas- és légzőizmok, szív- és érhálózat).
– Kiemelkedően fejlődik a mozgáskoordináció, a gyorsaság, ügyesség, állóképesség, finommotorika, egyensúly és térészlelés.
– A jótékony hatás a pszichés funkciókon is megmutatkozik: érzelmi stabilitás, lelki egyensúly, pozitív énkép.
– Nő a szellemi teljesítőképesség, figyelem, memória.

Felhasznált irodalom:
Gaál Sándorné (szerk.): Mozgásfejlődés és fejlesztés az óvodában (Kézikönyv óvodapedagógusok számára). Magánkiadás, 2010.
D. Mónus Erzsébet: Az egészségnevelés szakkönyvtára. Medicina Tankönyvkiadó, 1998.

Megjelent a Katedra folyóirat XXIII/9. (májusi) számában

fotó: pixabay.com


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.