Gyarmathy Éva: A tehetséggondozás rögös útja

Még ma is jellemző a tehetséggondozás könnyű útja: végy egy jól fejlődő gyereket, és adjál neki nehéz feladatokat. Vagyis azonosítsuk a tehetséget és fejlesszük a tehetséget.
Nem mintha így nem lehetne tehetséget gondozni, de a módszer eredményessége igen gyatra. A 20. századi tehetséggondozó programok erre a sémára épültek, és a vizsgálatok szerint nem került ki több alkotó tehetség ezekből a programokból, mint a programokon kívül fejlődőkből. Lipsey és Wilson (1993) átfogó vizsgálata azt jelezte, hogy a tehetséggondozás egyáltalán nem támogatta a tehetségek fejlődését. A témában megjelent publikációkban eltúlozták a hatásokat, a placebo hatást nem meghaladóak az eredmények. Hiábavalónak bizonyult egy évszázadnyi befektetés a tehetséggondozásba. (Steenbergen-Hu, Moon, 2011)
Egyértelművé váltak a szemléletbeli és gyakorlati változtatások első terepei:
1. a tehetség fogalmának újraértelmezése
2. a tehetség fogalmának differenciálása
3. gondoskodás helyett lehetőségek biztosítása
Jelen tanulmányban ezt a három problémakört járom körül, hogy a tehetség és tehetséggondozás korábbiaknál egyetemesebb megközelítését mutassam be.

1. A tehetség sajátos attitűd
A tehetséget a kiváló képességekkel azonosító szemlélet könnyen vezet a leegyszerűsítő „mindenki tehetséges” szlogenhez. Bár látszólag jól hangzó, de nagyon veszélyes kijelentés ez. Egyrészt nem bizonyítható, másrészt, ha mindenki tehetséges, akkor maga a fogalom szűnik meg. Mindeközben pedig nagy terhet ró a felelősséggel gondolkodók vállára, mert azt sugallja, hogy akiből nem lesz tehetség, az vagy maga, vagy a körülötte lévők nem tették meg, amit meg kellett volna tenni, hiszen elpazarolta a tehetséget.
A képesség azonban nem egyenlő a tehetséggel. A kiemelkedő adottságból akkor lesz képesség, ha rendkívüli erőfeszítések által kifejleszti azt az egyén, és kemény felkészüléssel, gyakorlással alkalmassá teszi magát a kiemelkedő teljesítmények elérésére. Ehhez van szükség a sajátos attitűdre, aminek a lényege, hogy nem azzal foglalkozik, hogy valamit el lehet-e érni, hanem azzal, hogy hogyan lehet elérni. Ez vezet a képességek rendkívüli fejlődése mellett később a kiemelkedő teljesítmények eléréséhez. A képesség tehát következménye a tehetségattitűdnek.
Nyilván nagyobb lehetősége van a kiváló adottságokkal megáldott egyénnek a tehetségirányú fejlődésre, de a tehetségattitűd hiányában a könnyebb út legfeljebb kiváló szakemberré tesz.

„Nem érdekel, hogy lehetetlen”
A tehetségnek a belső hajtóerő az egyik fő jellemzője. Amikor már mindenki feladta, ő még mindig nem nyugszik. A kihívások erősítik és éltetik. Ez azt is jelenti, hogy a tehetségnek akár a gyenge oldala erősséggé is válhat a megküzdés során. Nincs lehetetlen, csak tehetetlen.
Az ókori Athén nagy szónoka, Démoszthenész, beszédhibákkal küzdött, beszéde artikulálatlan volt és dadogott. Beszédhibái ellen kavicsokat tartott a szájában, futás közben verseket szavalt, és a tengerparton hangjával igyekezett legyőzni a hullámok morajlását. Bruce Willis is küzdött a dadogással, és a színjátszó körben tette magát túl ezen a problémán. Súlyos dadogó volt John Paul Larkin, Scatman John, amerikai jazz zenész és költő, aki megalkotta a „scat” éneklést és táncot, melynek legismertebbje a „Scatman” című slágere.
Számos zenész, zeneszerző figyelemzavarral küzd/ött. A zene és zenetanulás segíti a kontrollműködés fejlődését is, és miközben a gyenge oldallal küzd, kiemelkedővé válhat az ember.
Egyre több tehetséges diszlexiás gyerek és fiatal fordul a robotika felé. Egyébként is az egyik jellemző önfejlesztési terület a programozás a diszlexiás agy számára. A robotika pedig még sokkal nagyobb segítség a részleteket, irányokat, viszonyokat nehezen kezelő agy számára. A programozás ugyanis módszerességet, a részletek, viszonyok pontos követését, leképezését kívánja. A hibák pedig gyorsan megmutatkoznak, és a robot különösen vizuálissá teszi ezeket, vagyis nagy segítség, hogy szembesüljön az ember a hibájával, és kijavítsa azt.

(…)

A teljes cikk a Katedra folyóirat XXIII/10. (júniusi) számában jelent meg

fotó: pixabay.com


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .