Kele Ildikó: Benedek Elek mesehősei

„A gyermek olvasó pedig a jövő olvasója. Bizony befellegzett annak az irodalomnak, amelyik a saját olvasótáborát elfelejti felnevelni. Nem évült el, amit Benedek Elek réges rég a lelkünkre kötött: miként a házat, úgy a kultúrát is alulról kell elkezdeni építeni. A gyermekkultúránál!” (Komáromi, 1999, 344)
Benedek Elek (akinek születésnapja tiszteletére szeptember 30-án ünnepeljük a magyar népmese napját) volt az első író, aki a gyermekirodalom ügyét a magyar művelődéspolitika fontos kérdésének tartotta. Írói pályája kezdetétől tudatosan fordult a gyermekek felé. Jól tudta, hogy a gyermekek nevelésében a felnőtteknek nagy és megalapozó szerepe van. A példamutatás elsősorban a felnőttek – a szülők, a pedagógusok, az írók, a könyvkiadók – referenciáin alapul. Benedek Elek kitartóan dolgozott a korszerű magyar gyermekirodalmi műveltség megteremtésén. Igazi „magvető” volt. Művelte, ápolta, gondozta a gyermek- és ifjúsági irodalmat, mert tudta, hogy már egészen kis korban meg kell alapozni az irodalmi ízlést és olvasásra nevelést.
Benedek Eleknek sajátos mesemondói stílusa volt. Úgy akart írni, hogy azt a fiatalok és a felnőttek egyaránt zavartalanul olvashassák. Szépírói stílusának legfőbb jellemzői az élőbeszédre emlékeztető természetes közvetlenség, az ízes nyelvvilág és a humor volt (Tancz, 2009).
1885-ben jelent meg a Székely Tündérország című gyűjteménye, ami már önállóan megírt népmeséket is tartalmaz. Hat évvel később jelent meg a Székely mesemondó című kötete. Mesegyűjtő munkásságának legsikeresebb műve az öt kötetben megjelenő Magyar mese- és mondavilág, ami a millenium ünnepére készült. A nagy mesemondó nemcsak gyűjtött, hanem saját meséket is alkotott: a Gyöngyvirág Palkó és a Kolontos Palkó című meséket népmesei elemek mintájára maga költhette.
A Világszép Nádszál kisasszony, a Többsincs királyfi, A kék liliom, A vitéz szabólegény, A vége jó, minden jó című kötetek meséit a Magyar mese- és mondavilág java terméséből válogatták. Ezek a kötetek több száz különféle típusú mesét tartalmaznak, a hagyományos tündérmeséktől kezdve egészen a rövid példázatokig. Meséinek hősei nemcsak királyok, hanem egyszerű emberek, falusi leányok, vándorlegények, szerencséjüket kereső szegénylegények is. A hőst a mesékben gyakran szoros kapcsolat fűzi a hálás állatokhoz, madarakhoz, halakhoz, a növényi világhoz. Sokszor még szerepet is cserélnek egymással – például A griffmadár és az Aranytulipán mesékben is erről olvashatunk.
Meséinek színhelye kitolódik a paloták környezetéből a mezőre, erdőbe, barlangokba, kunyhókba. Ellentétes jelképeket is megfigyelhetünk a mesék színhelyei között: ilyen például a viskó és a kacsalábon forgó palota; a selymes füvű rét és az áthatolhatatlannak tűnő sűrű, sötét erdő.
Benedek meséiben jellegzetes nyelvi fordulatokat, sajátos „Elek após” kifejezéseket olvashatunk: telt, múlt az idő; mentek-mendegéltek; hetedhét ország ellen; halálnak halálával halsz, stb. Bauer (1996) azt írja, hogy a mesében történő megszólítások egy része csak a magyar népmesékben található meg, például: „Hol jársz te itt, ahol még a madár se jár?, Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál!” Különösen szépek a meséiben található hasonlatok: „hullott a könnye, mint a záporeső; reszketett, mint a nyárfalevél; magára maradott, mint az útszéli fa; stb”.
Benedek Elek mindig másként indítja és zárja be meséit: „Egyszer volt, hol nem volt, hetedhétországon is túl…; Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl…; Itt a vége, fuss el véle; Aki nem hiszi, járjon utána; Ma is élnek, ha meg nem haltak.”
A Benedek-gyűjtötte mesék tartalmi és formai elemei ősi hagyományokat őriznek. Ilyenek a varázserejű tárgyak és szerszámok: a csodatevő síp, varázsvessző, az erőt adó gyűrű, az aranypatkó, a hamuban sült pogácsa, az élesztővíz. A mese formai elemeihez soroljuk a bűvös számokat is: hét, hetedhét ország, három kívánság, tizenkétfejű sárkány, hétmérföldes csizma.
Nagy mesemondónk kedvelte meséiben az átváltozásos elemeket is, például: a disznóból királyfi lesz a Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack című mesében, a békából királylány lesz A béka-királykisasszony című mesében. (…)
A teljes cikk a Katedra folyóirat XXIV/1. (szeptemberi) számában jelent meg


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .