Ladnai Attiláné Szerencsés Anita: Érzelmek, motiváció és bölcsesség – avagy a pozitív oktatás ’sava és borsa’ (2. rész)

Írásom első részében bemutattam az érzelmek és a motiváció kapcsolatának szerepét, kiegészítve a pozitív (pozitivitás) és negatív (negativitás) viszonyulási módok hatásmechanizmusainak áttekintésével. Most ezek szerepét tekintem át a klasszikus értelemben vett tanítás-tanuláshoz, valamint megkísérlem egy újabb, interdiszciplinárisabb kontextus segítségével értelmezni a terminusokat; az oktatási metódusok hatékonyabb megértéséhez. Így, ezekre fókuszálva olyan együttjárások figyelhetők meg, emelhetők ki, amelyek bár közvetett módon (jóllét növekedése, flow, motiváció növekedése), de hozzá tudnak járulni az oktatási folyamat hatékonyságának növekedéséhez, mely az oktatáspolitika aktorainak elsődleges célja. Mindeközben a tudás egyfajta maradandó értékként, élményként jelenhet meg, ezáltal valós ismerettöbbletet és általános, hosszan tartó, tanulható jól-lét érzést kelt a növendékekben, mely elkíséri őket akár egész életük során.

Tanulás-tudás-tanítás

A szigorú értelemben vett formális tanulás már sokadik szocializációs színtér keretében valósul meg az iskolába lépő diákok életében (család, bölcsőde, óvoda). A kezdeti tanulási vágy hamar lelombozódhat, és viszonylag rövid időn belül szembesül azzal a pedagógus, hogy egyre kevesebb tényező/körülmény tudja tanulásra, sikerek elérésére bírni a növendékeket. Ennek egyik magyarázata az lehet, ha a gyermek kezdeti extrizik motivációja nem alakul át intrizikké (vö. Réthyné, 2003). Pintrich (2003) a pedagógus számára a diák motivált állapotának fontosságára hívja fel a figyelmet, és tematikus kérdések feltételének és átgondolásának javaslatával ajánlja megfontolni a hatékonyabb oktatási tevékenység megvalósulását. Ilyenek például: mit akar a tanuló, mi készteti tevékenységének elvégzésére (pl. kötelező olvasmány elolvasása), mi a motiváció forrása az osztályteremben, és hogyan éri el a diák, amit szeretne (milyen utat választ a cél eléréséhez, megfogalmazza-e a célt, tisztában van-e mindezekkel)? Kiemelt jelentősége van továbbá annak is, hogyan alakul egy meghatározott folyamatban a motiváció, mi ebben a tanár, a család és a társadalom szerepe: azért tanul-e a diák, hogy önmagának vagy családjának örömet szerezzen, vagy mert a környezete ezt várja (vagy épp nem várja) el tőle?
A tanulás és a tudás (Csapó, 2008) fogalmainak egzakt megértése okán egyre inkább szükségessé vált azok hatásmechanizmusaik tanulmányozása, azonban kétségtelen, hogy a tudás nem csak a (hagyományos értelemben vett) tanulás útján sajátítható el.
A tacit (tapasztalati) tudás és az érzelmi intelligencia kapcsolatát vizsgálva (Stifter, 2010) megállapítást nyert, hogy az emóciók tudatos használata komoly előnyöket jelenthet még a gazdasági szektorban (akár a versenytársakkal szemben) is. Hiszen a fejlett érzelmi intelligenciával rendelkező szervezeteknek nemcsak az egyedei boldogabbak, mint társaik; hanem maga a haszonorientált egység is ellenállóbb a piaci nehézségekkel szemben, és egyedeinek tudása is megbízhatóbb. Ezen analógiából kiindulva az oktatásnak is tacit tudás birtokába kell juttatnia a gyermekeket, ehhez pedig nem vitás, hogy szükség lehet a motivációkutatás eredményeinek felhasználására is.
A tanítás a legkomplexebb jelenség, akár formális, akár informális módokon valósul meg (Csapó, 2006). A pedagógus személyisége bizonyítottan (Tóth, 2000) a leginkább hatásos eszköz abban a tekintetben, ahogy a tudás-elsajátítási módot, és ezzel együtt a jövő generációjának értéktulajdonítását formálja, alakítja. Könyvtárnyi szakirodalom áll rendelkezésre, mely leírja, milyen is a jó tanár (néhány szemelvény): felelős a diákok tanulásáért, figyelembe veszi képességeiket, lehetőséget ad számukra a gyakorlásra, és vissza is jelez. Kihasználtatja a rendelkezésre álló időt, útmutatást nyújt. Sokféle anyag (mennyiség/minőség) és audiovizuális eszközök használata jellemzi. Először kérdez, aztán szólítja fel az erre alkalmas diákot. A tanítási anyagot „emészthető adagokban” közvetíti. Beszélget a diákokkal, alapvető és segítő viselkedésformákkal rendelkezik (Tóth 2000). (…)

A teljes cikk a Katedra folyóirat XXIV/2. (októberi) számában jelent meg


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.