Rabec István: Építsünk osztályKÖZÖSSÉGet!

Az osztályfőnök szerepe az osztályon belüli közösségépítés terén

Sokszor és sok helyről hallani mostanság a csapatépítés, közösségépítés szavakat. Első hallásra talán a céges szektor jut eszünkbe, amely a munkahatékonyság megnövelése érdekében küldi dolgozóit ilyen képzésekre. Azonban nemcsak egy cégnek lehet szüksége csapatépítésre vagy a közösség tudatosabb formálására, hanem az iskoláknak is. Sőt! Akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy az iskola a közösségépítés egyik legfontosabb színtere.

A közösen eltöltött idő már önmagában is közösségformáló erővel bír. Komoly ereje van egy focimeccsnek is, a lelátón az emberek megélnek egy közös élményt, együtt szurkolnak a csapatuknak, ezáltal közösséget vállalnak egymással. A közösség tehát jó esetben „magától” is kialakul, de ha igazán megalapozott közösséget szeretnénk, akkor az rendszeres törődést, tudatos odafigyelést és munkát igényel. Hiszen szükség van a kapcsolatok mélyítésére és karbantartására, a céloknak megfelelő bizalmi légkör megerősítésére. Mindezek nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a csoport működése hatékonyabbá, akadálymentesebbé váljon. Legyen szó bármilyen csoportról – egy cég embereiről vagy egy iskolai osztályról, a közösség építése és megerősítése komoly feladat, mely befolyásolható és megfelelő eszközökkel nagymértékben segíthető is.
Az iskolákkal történő együttműködéseink során a tanárok sokszor panaszkodnak arra, hogy tanácstalanok, osztályfőnökként nem mindig tudják, hogyan lehetne hatékonyabban elkezdeni az osztály összekovácsolását. Az egyetem erre a feladatra nem készítette fel őket, sok esetben az idősebb kollégák tapasztalata és a saját próbálkozások sikerei, illetve sikertelenségei jelentik az egyetlen fogódzót.

Hogyan alakul ki a csoport?
Egy csoport kialakulásának és fejlődésének különböző fázisai vannak. Ezek a fázisok törvényszerűek, épp emiatt meg lehet őket alapozni, hogy minél könnyedébben menjenek végbe, de sokszor már az is sokat segíthet, ha észrevesszük és tudatosítjuk a csoportdinamika egyes fázisait. A következőkről van szó:
Alakulás
Az első fázist a kíváncsiság és a tapogatózás jellemzi: a csoporttagok először kerülnek kapcsolatba egymással, óvatosan nézegetik egymást, méregetik, kik veszik majd ezentúl körbe őket. A következő kérdések merülnek fel ebben a szakaszban a csoporttagokban: Mit keresek én itt? Mi itt az én szerepem? Kivel kerültem egy csoportba? Mi a csoport célja? Elsősorban a bizonytalanság és az óvatosság jellemzik ezt a fázist. A viszonyok és célok tisztázásával folyamatosan kialakul a „mi” érzése.
Viharzás
Az első fázis után, ahol a csoporttagok felmérték a „terepet”, következik az a szakasz, amikor kialakulnak a szerepek a csoportban, mikor mindenki megtalálja a maga helyét. Már a fázis neve (viharzás) is jelzi, hogy ez nagyon sokszor konfliktusokkal és versengéssel jár, hiszen egyfajta „harcról” van szó a hatalomért, a dominanciáért.
Normalizálódás
Mint ahogy az a természetben is lenni szokott, hogy a vihart termékeny szélcsend követi, úgy a csoportdinamikában is a viharzás után kezdődik meg az igazán hasznos csapatmunka. A kapcsolatok szorosabbá válnak, kialakulnak azok a kimondott vagy kimondatlan szabályok, amelyek már a közös normarendszer alapján születtek, és a szakasz végére mindenki tisztába kerül azzal, hogy milyen teljesítményt és magatartást várnak el tőle.
Működés
Ez a „Mit csináljunk?”-rész: kialakultak a szerepek, megszülettek a közös normák, a csoport képes az együttműködésre, bízik egymásban és megoldja az előtte álló feladatokat. Ebben a fázisban valósul meg az igazi csapatmunka.
Felbomlás
Ahogy minden csoportnak van kezdete, úgy van vége is. Ez a lezárás, a búcsúzás szakasza, melyre a nosztalgiázás és az ebből fakadó magas érzelmi töltet a jellemző.

Mire figyeljen oda az osztályfőnök?
Az egyes fázisokban néhány szempontot említünk, amely segítség lehet az osztályfőnöknek, különösen egy teljesen friss osztály esetében. A csoport kialakulásának fázisai közül a felbomlással itt nem foglalkozunk, ugyanis annak megvannak a maga tradíciói az iskolákban – pl. ballagás, osztálydíszítés stb.

Alakulás
Mennyi információt tudnak egymásról a fiatalok? Minél több közös pontot találnak, annál könnyebb lesz a kapcsolat megteremtése, könnyebben szólítják meg egymást és kialakulnak a közös témák. Az információk fokozatos megosztásával a bizalmi légkör is növekszik.
Fontos szempont lehet ebben a szakaszban, hogy mindegyik diák legalább minimális módon meg tudja magát mutatni – akár csak egy mondat erejéig is – az osztály előtt. Ezáltal rá lehet arra is látni, hogy kit kell erősíteni és kik lesznek azok, akikre jobban oda kell majd figyelni.

Viharzás
Ha az alakulás fázisában sikerült megalapozni a bizalmat, akkor a viharzás általában kevésbé válik feszültségteljessé. Érdemes figyelni a rivalizálásokat, esetleg feladatokkal enyhíteni a helyzetet. Érdekes lehet végiggondolni a következőket: Mindenki megtalálta-e a helyét? Vannak-e olyanok, akik még mindig versengenek? Került-e valaki nagyon passzív (kirekesztett szerepbe)? Vajon elégedettek-e a szerepükkel?
A szerepek kialakulásának pontos követése nagy segítség lehet a későbbi munkában. Bizonyos szerepeket fel lehet erősíteni vagy le lehet tompítani még a katedráról is, ha az osztályfőnök tényleg figyel.

Normalizálódás
A szabályok legyenek minél átláthatóbbak és világosabbak mindenki (még az osztályfőnök) számára is. Ezért érdemes azokat közösen lefektetni, konszenzusos döntéssel létrehozni az osztály alkotmányát. Ez kapaszkodó lehet nemcsak a diákoknak, hanem az osztályfőnöknek is. Ehhez jól használható módszer pl. a „szerződéskötés” is, melyről korábban már írtunk.
A kialakult szabályokra érdemes rendszeresen ránézni, hogy mennyit változtak és milyen irányban. Vajon él-e még a „szerződés” vagy újat kell kötni?

Működés
Érdemleges feladatot kapjon az osztály, melyből sikerélmény származik. Lehetőleg olyat, amelyet együtt közösen élnek meg. Lehet ez egy közös alkotás vagy valaminek a megszervezése.

Az osztálytársak közösséggé formálása a hatékony együttműködés egyik legfontosabb alapfeltétele, hiszen baráti légkörben nemcsak tanulni, hanem tanítani is egyszerűbb és élvezetesebb.

Megjelent a Katedra folyóirat XXIV/2. (októberi) számában

kép: pixabay.com


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.