Karácsonynak szép zöld ága

Kis karácsony, nagy karácsony: itt jő már az ünnep – ezzel a mottóval kezdődött a tanulók karácsonyt köszöntő műsora.
Az utolsó decemberi tanítási napon az ógyallai speciális iskola tanulói verses, zenés, táncos összeállítással álltak a szülők, rokonok, pedagógusok elé. A felkészülés már november végén elkezdődött, napi rendszerességgel legalább 2 órán át gyakoroltak, hol a tánc lépéseit ismételték, hol a kiválasztott dalokat énekelték teli torokból. A kezdeti időszakban még hamar elfáradt minden táncos láb, az izomláz is kínzott mindenkit, de ahogy múlt az idő, egyre jobban bírta minden tanuló az iramot. Még az órák közti szünetekben is tánclépésekben közlekedtek. A dalolászás kezdetén még zűrzavar volt a hangok birodalmában, sokszor bizony a szöveg is furcsán hangzott, a triangulumok, csengők nem ott szólaltak meg, ahol kellett volna. A tanító nénik néha a fejüket fogták, s azon töprengtek: Mikor lesz rendes szólam és szöveg a dalok mezején? S amikor már a remény halni látszott, megtörtént a csoda. Egyik napról a másikra minden a helyére került, szépen szóltak a dalok, hibátlan volt a szöveg, a ritmushangszerek is megfelelően csilingeltek, a tánc is ütemre ment, a lépések sem keveredtek össze. S attól a pillanattól fogva egyre kevesebb időt igényelt a gyakorlás. Tizenkét tanuló kitartóan követte az utasításokat, s egyre izgatottabban várta a fellépést. Még a szerdai nap a főpróbáé volt, apróbb mozzanatok finomítása zajlott.

karacs2

2016. december 22-én kíváncsi szülők, izgatott rokonok, testvérek toporogtak az iskola előtt arra várva, hogy mikor foglalhatnak helyet a legnagyobb teremben, s nézhetik meg gyermekeik hosszú ideig tartó munkájának az eredményét.
A program elején az igazgató-helyettes köszöntötte a megjelenteket. Ünnepi beszédében a KARÁCSONY misztériumáról, a születés csodájáról emlékezett meg. Beszélt a hagyományok megtartásának fontosságáról, a családi békéről, a hazatalálásról. Kedves és megható mondatai végén jó szórakozást kívánt mindenkinek, s kezdődhetett a meghitt ünnepi műsor. A program egy szlovák verssel indult, ami a Mikulás eljöveteléről szólt. Ezután három dalocska következett, melyekből mindenki megtudta, hogy: “Ember, ember december, hideg morcos medve”, és “Hóembernek se keze, se lába”. Ezen két dalocskában szerepet kapott a pantomim és a sok szépen szóló ritmushangszer. A harmadik dalocska vagy inkább versecske az “Éj mélyből felzengő száncsengő” volt, ahol a főszerep a hangszereké volt. A gyerekekből verbuválódott énekkar produkcióját óriási taps követte. Pihenésként egy újabb Mikulásról szóló vers következett, majd az énekkar átalakult tánccsoporttá, és a mozgásé lett a főszerep. Igaz ugyan, hogy az előadott tánc zenéje nem karácsonyi volt, de ez senkit nem érdekelt. A gyerekek szívük teljes melegével, ragyogó szemmel ropták a Gangnam style ritmusára. Az utolsó hang elhangzása után fergeteges taps volt a jutalmuk. Amíg a táncosok levegő után kapkodtak, a közönség Donászy Magda versét hallgatta “A kis fenyőről”. A vers ideje alatt a tánckar ismét énekkarrá alakult, közeledett a műsor vége. “A kiskarácsony, nagykarácsony” kezdetű dalt a közönséggel együtt énekelték. A betlehemi királyok története után az utolsó szám egy igazán megható, szívhez szóló, felemelő dal, az “Erőt adsz minden helyzetben” kezdettel hangzott el. A műsor végén a szereplők óriási tapsot és rengeteg éljenzést kaptak. A jelenlevők mindegyike dicsérő szavakat zengett. A sok munka eredménye egy meghatóan szép karácsonyi műsor lett, amiben örömét lelte minden jelenlevő. A szülők, rokonok pedig méltán lehetnek büszkék gyermekeikre: a karácsony csodája általuk is megérkezett.

Bathó Sylvia
pedagógus


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .