Mahor Katalin – Navrátil Tímea – Varga Tamás: Ismerkedés a térképpel és a térképi jelekkel a honismeret tantárgy keretén belül

Az oktatási rendszerben az alapiskola alsó tagozata az első olyan hely, ahol a diákok elkezdenek ismerkedni az ábrázolással és a különböző kicsinyítési és nagyítási technikákkal, valamint útvonalrajzokkal és térképszerű ábrázolásokkal. Ezen készségek elsajátítására és fejlesztésére pedig a honismeret tantárgy a legalkalmasabb.
Navrátilová et al. (2002) szerint a honismeret rendkívül sajátos és sokrétű tantárgy. Számtalan szakterülettel, tudományággal van kapcsolatban, így a történelemmel és a néprajzzal, a nyelvészettel, a népzenével, a földrajzzal foglalkozó tudományágakkal. A honismeret tanítása tudatosítja a tanulókban, hogy először minden nemzetnek a körülötte lévő világot, a természet adottságait, majd a későbbiekben tágabb környezetét és végezetül az őt körülvevő régiót, saját tulajdon hagyományait, értékeit kell megismernie, elsajátítania, hogy azután más nemzetek történetét és szokásait is megismerje és tiszteletben tartsa. Olyan oktatási tárgyról van szó, mely a diákok részére reális képet próbál nyújtani az őket körülvevő világról, melyben mozognak. A tantárgy fő tartalma, hogy egy rendszert alakítson ki a diákban, hogy utána pontos alapokra helyezze a szülőföld ismeretét és megfigyelésekkel, majd az ismeretanyag bővítésével alapozza meg a hagyományokra fundamentálódó regionális tudatot.
A lakóhely közvetlen környezetében találkozik a gyermek az első olyan jelekkel, melyek segítséget nyújtanak a tájékozódásban. Érdekességként hathat a diákok számára, hogy bizonyos rajzokkal és színes képekkel hogyan lehet elősegíteni a könnyebb közlekedést, mely szintén a jelek ismeretére összpontosít. A honismeret tantárgy pedig szinte elképzelhetetlen térkép és az azokon lévő térképi jelek nélkül, ugyanis a tanulóknak elég nehéz lenne elmagyarázni, hogy milyen irányba haladunk, vagy épp miként is kell elképzelni a körülöttünk lévő földrajzi adottságokat.
A tér ábrázolásához elsőként a homokozóban történő szemléltetést szoktuk alkalmazni, ahol maga a kisdiák is különböző jeleket és ábrákat használ a meghatározáshoz, s ezen képek segítségével teszi magának könnyebbé a tájékozódást. A második gyakori módszer, ahol ábrák, jelek és színek felhasználásával tudunk térképi alapismereteket tanítani, az a sótészta-térkép. Itt a só-liszt-víz masszába rajzolt képet színekkel tudjuk gazdagítani, mely segítséget nyújthat a képi ábrázolás fejlesztéséhez. Harmadsorban a hagyományos térképi formákat is használhatjuk, esetlegesen az IKT-eszközöket alkalmazhatjuk térkép készítéséhez.
A tanórák keretében a pedagógus fő feladata, hogy arra igyekezzen a figyelmet terelni, hogy milyen módon lehet a legegyszerűbben és a lehető legpontosabban megtanítani a térképen való tájékozódást, és egyben eme elsajátított képességeket milyen módszerekkel lehet megszilárdítani a diákokban. Farsang (2005) szerint a térképolvasást egy három szintből álló képességfejlesztési módszerrel lehet a legjobban megtanítani. Az első a szemléleti vagy mechanikai térképolvasás, melynek segítségével kezdetleges információkat keresnek a diákok, s válaszolnak a feltett alapkérdésekre, mint pl. „hol?” és „milyen?”. A második a logikai vagy okfejtő térképolvasás, ahol már a „miért?” és a „hogyan?” kérdésformákra is tudni kell választ adni. Itt nem elég az adott információt leolvasni, hanem értelmezni is kell a látottakat. A harmadik szint a teljes térképolvasás, ahol a tanulók összetett módon tudnak a kérdésekre válaszolni, le tudják elemezni, majd össze tudják rakni a kapott mozaikokból a megfelelő képet.
Az ábrázolás mellett egy térképen nagyon fontosak a jelek is, hogy a tanuló tudja, pontosan mi mit jelent és miként ábrázolják egy felületen. Minden térképen találkozunk jelekkel. A jel megadja az adott természetföldrajzi vagy társadalomföldrajzi egység elhelyezkedését a térben, vagy épp magyarázatot ad az ott lévő tárgyról, épületről, közlekedési fajtáról.
A térképen az egyes elemek megkülönböztetése érdekében a magasság és a mélység érzékeltetésére színeket használunk. Minden domborzati formának megvan a maga színe és annak jelentése is. Míg a természet színeit, azaz a barnát, a zöldet, a kéket és a sárgát a természeti adottságú térképeknél használjuk, a piros és a fekete színeket a gazdasági jellegű térképeknél alkalmazzuk.
Ezeknek a jeleknek az elsajátítására az egyik legjobb módszer a GEOdomino használata, aminek fő célja a képek és a fogalmak közötti párhuzam megfelelő rögzítése. Elkészítése és használata nagyon egyszerű. A hagyományos dominó működési elvén alapul, azzal a különbséggel, hogy itt az adott térképi jeleket kell a megfelelő fogalmakkal párosítani. Ezzel alapozva a képességek és a készségek fejlesztésére és hatékony elsajátításukra. Nagy segítségünkre lehet még a különböző jelek elsajátításában a GEOkocka is. Elkészítése nagyon egyszerű, hatékonysága pedig mérhető. Készítsünk rajzlapból vagy kartonból egy nagyjából 20x20x20 centiméteres kockát, majd minden oldalára ragasszunk fel olyan jeleket, melyek megfelelnek a használni kívánt térképünk tematikájának. Természetesen ha kisebb csoportokban szeretnénk dolgozni atlaszok segítségével, akkor elég egy kisebb méretű kockaforma is. A gurítás után pedig a kapott jelet kell a térképen megtalálni és megnevezni azt konkrét példákkal.

Felhasznált irodalom:
Farsang A.: Korszerű módszerek a földrajzoktatásban. Szeged: Szegedi Tudományegyetem, 2005.
Navrátilová, K. – Bujnová, E. – Ivanovičová, J.: Vlastiveda na I. stupni základnej školy. Nitra: UKF, 2002.
Varga T.: A térképi ismeretek tanításának és megszilárdításának módszerei. In: Katedra – szlovákiai magyar pedagógusok és szülők lapja, XXIII/4, 2015, 32.

Megjelent a Katedra folyóirat XXIV/4. (decemberi) számában

kép: pixabay.com


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .