Galambos Barbara: Az előítéletesség és az elfogadás, empátia kontrasztjának tanítása az irodalomórán

A Katedra folyóirat korábbi számaiban az érzelmi intelligencia fejlesztésének fontosságát hangsúlyoztam. Jelen írásomban az előítéletesség és elfogadás témájának feldolgozási lehetőségét kínálom Finy Petra A zöld fiú (Finy, 2015, 9-10) című meséje segítségével. A szövegfeldolgozást irodalomszakköri tevékenységen belül bonyolítottam le alsó tagozatos korú tanulók körében.
A történet röviden arról szól, hogy élt egyszer egy zöld testszínű fiú, akit az emberek elkerültek, mert nem értették őt más bőrszíne miatt. Csak a békákkal barátkozott, már-már olyanná vált, mint ők. Egyszer Kankalin királykisasszonyt éppen a zöld fiú háza előtt támadták meg a haramiák, a fiú pedig gondolkodás nélkül a lány segítségére sietett és megmentette. A fiú azonban szégyellte magát a bőrszíne miatt, ezért szeretett volna mihamarabb eltűnni a királykisasszony szeme elől. Ám amikor a királykisasszony megpillantotta zöld arcát, nagyon megörült, hogy végre az átlagostól eltérő színű arcot lát, mivel ő is kilógott az átlagemberek közül – az ő teste sárga színű volt. A mese pozitív véget ért, ugyanis a lány és a fiú életük végéig együtt maradtak. (Finy, 2015, 9-10)
A mesében több érzelem ábrázolását, illetve pozitív és negatív emberi tulajdonságot is felfedezhetünk. Ilyen például Kankalin királykisasszony kíváncsisága megmentője iránt, a fiú szégyene külseje miatt, ellenben önzetlensége és proszociális viselkedése, a lány hálája a fiú segítőkészségéért, az emberek félelme a mássággal szemben. Legdominánsabban azonban az emberek előítéletessége rajzolódik ki a zöld fiú iránt, mely éppen az előbb említett félelmükből ered, valamint Kankalin királykisasszony zöld embertársa iránt tanúsított elfogadása és empátiája.
Daniel Goleman úgy tartja, az előítéletesség érzésének alapjait még kora gyerekkorban sajátítjuk el, és elmondása szerint később már nagyon nehéz ezeket a reakciókat gyökerestül kiirtani. (Goleman, 1995, 234) Véleménye szerint „egy adott csoporthoz való hűség lélektani ára egy másik iránti ellenszenv lehet.” (Goleman, 1995, 233) Az előítéletességet tápláló sztereotípiákat az emberek hamarabb képesek felidézni, mint azokat, amelyek kérdésessé teszik őket. Ez az idült elfogultsággal teli légkör azonban virágzásnak indítja a diszkriminációt. (Goleman, 1995, 234-235) Az előítéletesség felszámolásához elegendő türelemre és az egyén empatikus képességeinek megerősítésére van szükség. Az empatikus személy érzékeny mások irányában, tisztában van mások érzelmeivel, és képes azokra ráhangolódni. Képes tehát a másik vonatkozási rendszerében tekinteni a világra, átérezni a helyzetet és odafigyeléssel reagálni. (Kádár, 2012, 194-195)

A mű feldolgozásának bevezetése – ráhangolódás
A ráhangolódás szakaszában fontos az óra céljának előkészítése, a mesére való lélekbeli felkészülés, a tanulók motiválása a munkára. A ráhangolódási gyakorlatok közül, mivel az érzelmek mozgósítása volt a célom, első, és egyben minden foglalkozást, mesefeldolgozást megelőző hangulatteremtő gyakorlatként egy Hogy vagy…? – kört (Petres Csizmadia, 2014, 55) indítottam el. Ez a gyakorlat betekintést engedett a tanulók pillanatnyi hangulatába, visszatükrözte lelki állapotukat. Rendhagyó módon a gyakorlathoz kreatív segédeszközt is készítettem. Egy nagyobb méretű kartondobozt hat részre osztottam szét kartonlapok segítségével, így hat rekeszt hoztam létre. Minden egyes rekesz egy érzelmet és egy érzelmet tükröző hangulatjelet tartalmazott. A rekeszeket egy fonal hidalta át. Minden tanuló kapott egy fa csipeszt, melyekre ráírták a nevüket, és rövid indoklás kíséretében elhelyezték a csipeszeiket a pillanatnyi hangulatuknak megfelelő rekesz fonalán. A doboz rekeszei a következő érzelmeket tartalmazták: öröm, szomorúság, félelem, düh (ezek az alapérzelmek közé tartoznak – Goleman, 1995, 403). Ötödik érzelemként a kíváncsiság került fel a dobozra, mely a Kádár Annamária könyvében olvasható felosztás alapján szintén nagyon fontos pozitív érzelem (Kádár, 2012, 205), végül pedig a fáradtságot jelöltem meg hatodik elemként abból kiindulva, hogy a foglalkozást ebéd után a 6. óra keretén belül tartottam, feltételeztem, hogy a tanulókon a fáradtság jelei mutatkoznak majd.

A következő gyakorlat már a mese befogadását készítette elő, melynek megtervezésében a Hirdetés (Web 1) című játék inspirált. A fal mellett két oldalt sorba rendezett asztalokon 10 darab kép volt található szétszórva, melyek különböző nemzetiségű, eltérő bőrszínű nőket és férfiakat ábrázoltak. A tanulók szabadon sétálgatva a teremben először csak nézegethették a képeket. Én közben figyelemmel kísértem tevékenységüket, és köztük sétálva arra kértem őket, hogy alkossanak véleményt az egyes képeken látott alakokról, kérdésekkel irányítottam a beszélgetést: Mi az, ami megfogott a képen látható személyben? Szimpatikus számodra? Miért? Ha nem, miért? Mi tetszik benne, az arcvonásai, a haja, a szeme? Mi nem tetszik benne? A képek megtekintését követően mindenki kiválasztotta a számára legszimpatikusabb személyt, és egy cédulára jegyezve röviden indokolták is a döntésüket.
A gyakorlat elsősorban arra hívta fel a figyelmet, hogy külső vonások alapján a tanulók hogyan ítélik meg embertársaikat. Megfigyeléseim alapján a tanulók ösztönösen rendkívül elfogadóan viselkedtek az övéktől eltérő kultúrájú, bőrszínű személyekkel szemben. Azt tapasztaltam, hogy nagyon kifinomult ítélőképességgel rendelkeznek, szimpátiájukat, illetve ellenszenvüket legtöbben a képen látható személyek arcvonásai alapján határozták meg. A feladat kiértékelésére a foglalkozás végén tértünk vissza.  (…)

A teljes cikk a Katedra folyóirat XXIV/4. (decemberi) számában jelent meg

kép: pixabay.com


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .