Pázmány Annamária: Népi gyermekjátékok

A népi játékok hosszú idő alatt formálódtak olyanokká, amilyeneknek ma ismerjük őket. A népi játékoknak lélektani és társadalmi szerepük van. A gyermekeket születésüktől fogva körülvette a játék. A felnőttek vagy az idősebb testvérek mondókákat mondtak, dalokat énekeltek, miközben ringatták, cirógatták, tapsoltatták, lovagoltatták a gyermekeket. E játékok során a gyermek megtanulta, hogyan tudja testrészeit mozgatni, használni.
A külvilág megismerésében is szerepet kaptak a népi játékok: a gyerekek énekeltek a bogaraknak, állatoknak, hívogatták az esőt, a napot mondókák segítségével. Megtanulták az idősebbektől, hogyan kell homokvárat építeni, hogy mindennel lehet játszani, fűvel-fával egyaránt, miközben megismerték a körülöttük lévő anyagokat, tárgyakat és azt, hogy mire alkalmasak.
A játék társadalmi szerepe főleg az egymáshoz való alkalmazkodásban, a szabályok betartásában kapott szerepet. A kortársakkal kialakított kapcsolat segít a beilleszkedésben. A gyermekek megtanulták, hogy a céljaik eléréséhez fontos az együttműködés, csapatmunka, a közösségi viselkedés szabályainak elsajátítása.
A népi játékok feladata napjainkban sem változott. Annak ellenére, hogy másképp élünk, más lehetőségeink vannak, a viselkedési normákat el kell sajátítani, alkalmazkodni kell a környezetünkhöz, az emberekhez. Tehát ha a körülmények változtak is, a játék feladata megmaradt. Ezért is fontos a népi gyermekjátékok, dalok, mondókák, eszközök alkalmazása az óvodában.
A hagyományos népi játékok segítenek abban, hogy a gyermekek megtalálják helyüket különféle környezetben, ne legyenek félénkek, visszahúzódók, sőt agresszívak, együttműködésre képtelenek.
A tapasztalat is azt mutatja, hogy a gyermekek szívesen játszanak többek között olyan népi játékokat, amelyek a népszokásokhoz, jeles napokhoz fűződnek. Ezek a játékok hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyermekek megismerjék a népük kultúráját, hagyományait és a hozzá fűződő szokásokat. Ami fontos, hogy nemcsak megismerik, hanem a játékban aktívan át is élik azokat.
A magyar néphagyomány gazdag a játékokban, dalokban, mondókákban, amelyek nagyon jól felhasználhatóak az óvodai nevelésben és jól alkalmazhatók a farsangi időszakban.
A farsanghoz hozzátartozott a jókedv, mulatozás, eszem-iszom, tánc, párválasztás és a télűzés. A következőkben ezekhez a szokásokhoz kapcsolható játékokat gyűjtettem egybe.

Hangszerek készítése:
Dob: Zsírpapírt teszünk egy konzervdobozra, és befőttes gumival rögzítjük. Dobként használhatunk bármilyen játéktartó dobozt vagy fazekat felfordítva.

Csörgődob: egy papírtányér széléhez pici alufóliadarabokat erősítünk.

Diócsörgő: 6 db dióból készíthető. A félbevágott diók belsejéből kiszedjük a diót, és egy-egy kb. 35 cm-es selyemszalagot ragasztunk a diókba, majd összeragasztjuk a dióhéjakat. Száradás után összecsomózzuk a selyemszalagokat és egy botra kötjük.

Üvegmuzsika: Vegyünk nyolc befőttesüveget vagy poharat, és töltsük meg őket különböző magasságig vízzel. Amikor megkoppintjuk az üvegeket kiskanállal, mindegyik más hangot fog adni.

Köcsögduda: Egy köcsög szájára bőrdarabot kötünk (vékony bőrt), közepére egy kis lyukat vágunk, amelybe egy nádszálat szúrunk. Ezt rögzíteni kell a bőrhöz, hogy a húzogatásnál ki ne csússzon. A nád szoruljon a lyukban.

A teljes cikk a Katedra folyóirat XXIV/4. (decemberi) számában jelent meg

kép: pixabay.com


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .