Fibi Sándor: Igazi téli zimankó

Amikor e gondolatsort elindítom, igazi zimankó hűti optimizmusomat és cikkírói lelkesedésemet. Olyan igazi kemény téli hideg, amilyennek lennie illik így tél derekán, illetve majdnem olyan… Ugyanis itt, a Csallóközben a havat ismét elspórolták az égiek vagy a hószállításért felelős különmegbízott (esetleg valami ehhez hasonló tisztviselő). Ám mi, itteniek szinte már megszoktuk ezt az állapotot, ezt a sajátságos „hozzánk állást”. Lassan úgy leszünk a csallóközi hóval is, mint az R7-es országút építésével vagy a szakemberek, de a döntéshozók által is előszeretettel Közép-Európa legértékesebb kincsének becézgetett Csallóköz alatti ivóvízkészlet törvényes védelmének a megoldásával… Elképzelés elképzelést, ígéretet újabb ígéret követ, de azért – feltételezhetően az egyéb érdekek védelme, érvényesítése miatt – minden marad a régiben. Saját problémakörünknél maradva, nem feledkezhetem meg oktatásügyünk helyzetéről sem, hiszen ez bizony egész társadalmunk jövője szempontjából kiemelkedő fontosságú terület. Itt azonban kicsit mégis más a helyzet, hiszen az iskolaügy területén az ígéreteken kívül azért csak-csak történik valami… A hivatalos vélemény szerint e témakört érintve minden bizonnyal inkább örülnöm kellene, hiszen az utóbbi közel harminc évben az oktatásügy élén miniszter minisztert követ, és mindegyik előterjeszti, esetenként el is fogadtatja a törvényhozókkal a saját elképzeléseit, melyek célja rendszerszerű változásokat elérni az általuk irányított területen. Igyekezetüknek sajnos már az eredményeit is érezhetjük, hiszen rendszeressé lett a változás, reformot rendszerszerűen újabb reform követ. Ennek köszönhetően már eddig is sikerült aránylag komoly problémákat okozni a múltban kiválóan kiépített óvodahálózatunkban, összezilálni a tankönyvkiadás és a segédeszköz-ellátás valamikor elfogadhatóan működő rendszerét, szinte teljesen a szakadék szélére sodorni a szakképzés egész rendszerét, iránytévesztetté változtatni a pedagógusok szakmai továbbképzését, ugyanis a szaktudás gyarapítása helyett a fő cél a rendkívül alacsony pedagógusbérek miatt a kreditszerzés lett. Nagyon rosszindulatúak lennénk azonban, ha az ilyen jellegű „sikerek” említésekor megfeledkeznénk arról, hogy a pedagógusok bérezésében a kreditszerzés okozta bérnövekedés mellett elkápráztató szintű – hat egész százaléknyi – béremelést azért mégiscsak sikerült biztosítani, ami viszonylag egyértelműen jelzi, mennyire tartja fontosnak az állam vezetése az oktatást, mennyire becsüli a pedagógusok munkáját. Véleményem szerint azonban a legjelentősebb változást mégis az alap- és középiskolák eredményességének a fokozatos csökkenése jelenti, amiről a PISA 2015 nemzetközi tudás-, képesség- és készségszint-felmérés eredményei is egyértelműen tanúskodnak. Szinte hihetetlen, de a PISA felmérésbe 2003-ban bekapcsolódó Szlovákia szinte minden egyes alkalommal rontott az előző felmérésben elért eredményén, és 2015-re sikerült olyan helyezést biztosítania saját maga számára, hogy mindössze csak két-három országot sikerült megelőznie az eredményességi listán, pedig azon összesen 72 ország szerepelt. Arról azonban egyértelműen meg vagyok győződve, hogy ez az elkeserítő sikertelenség nem az iskolák, nem a pedagógusok hibájából adódik, hanem az egész szlovákiai oktatási rendszer tartalmi, módszertani, szemléletbeli lemaradását tükrözi. Állítom mindezt annak tudatában, hogy a szlovákiai diákoknak mindössze egy százaléka került a kiváló eredményt elérők csoportjába, ám a felmérésbe bekapcsolt 6350 szlovákiai diák egyharmada a funkcionális analfabéták csoportjában végzett. Pedig a pedagógusok évtizedek óta követelik a tananyag redukálását, állítják, hogy iskoláinkban a kötelező tananyag hihetetlenül túldimenzionált. Egyszerűen nincs lehetőség arra, hogy a tanulók mélységében elsajátítsák, megértsék az alapvető összefüggéseket, ráérezzenek az ismeretek alkalmazásának lehetőségeire, szinte csak gyorsvonat-tempóban végigsöpörnek az előírt ismeretek halmazán, hiszen a kötelező tananyagot úgymond a pedagógusnak kötelessége tanítani, akkor is, ha megtanítani szinte teljesen lehetetlenség. Szintén évtizedek óta követeljük, hogy az egyetemek tanárképző karán meg kell változtatni a felvételik és a pedagógusképzés egész rendszerét, de a szakmai továbbképzés egész tartalmát is összhangba kell hozni korunk követelményeivel. Talán, talán most mégis felcsillan a remény, hogy az oktatási reform legújabb tervezete elindíthatja végre a változásoknak azt a sorozatát, amelyre már olyan régen vár minden pedagógus. Igen, a remény, mert hisszük és tudjuk, nem lehet elég az, hogy az iskolák egy része és a kiváló pedagógusok kimondottan a saját útjukat járva, elismerésre méltó sikereket érnek el. Bízzunk abban, hogy a szükséges széleskörű szakmai és társadalmi vita érdemi lezárása után már ezen tanév második félévében törvényerőre emelkedik a valódi változásokat eredményező tervezet, melynek gyakorlati alkalmazására is kellőképpen felkészítik pedagógusainkat. De kollégáink addig is minden bizonnyal folytatják sokrétű és felelősségteljes munkájukat: a leghatékonyabb pedagógiai módszereket alkalmazva oktatják, nevelik diákjaikat; a tanítási órákon kívül is külön foglalkoznak a tehetséges tanulókkal; szakkörökben fejlesztik tudásukat, képességeiket; felvételi vizsgákra, versenyek sokaságára készítik fel őket. Az ilyen munkához kíván lapunk szerkesztősége valóban sok sikert minden kollégának a jelenlegi tanév második félévében.

Megjelent a Katedra folyóirat XXIV/6. (februári) számában

fotó: pixabay.com

 


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .