Tóth Tar Éva: Életek múlhatnak rajta – Az elsősegélynyújtás alapjai a középiskolások biológia oktatásában (1. rész)

Az utóbbi időben eleget hallottuk már, hogy mennyi folyadékot kell fogyasztanunk naponta, mikor nem ajánlatos a napon tartózkodni, és ha valaki megvágja magát vagy lehorzsolja a térdét, akkor nagy valószínűséggel el tudjuk látni a sebeit is. Felnőttként számtalan tanfolyamon veszünk részt, ami az elsősegélynyújtás módszereit tanítja, de bizony elenyésző azok száma, akik ténylegesen is tudnának, illetve mernének életet menteni. Pedig szükség esetén mindenkinek kötelessége a legjobb tudása szerint segítségben, illetve elsősegélyben részesíteni a bajba jutottakat, ami nem csupán a sérülések ellátásából áll, hanem helyzetfelismerésből, helyszínbiztosításból, betegvizsgálatból, segélyhívásból és segélynyújtásból, legvégül a beteg átadásából a szakképzett mentőszolgálatnak.
Ezen okokból kifolyólag fontos a kisgyermekek és később a kamaszok ismereteit bővíteni és megerősíteni, hogy az elsősegélynyújtás természetes dolog legyen, és ne csak elméletben, hanem a való életben is cselekedni tudjanak – és merjenek is. Az elsősegélynyújtás alapjaival a tanulók először az alapiskola 7. osztályában találkoznak, mégpedig a különböző szervrendszerek működésének megismerése után. A középiskolában az állami oktatási program (ISCED 3A) szerint a 3. évfolyamos tanulóknak 5 tanítási óra áll rendelkezésükre az elsősegélynyújtás begyakorlására, mégpedig vagy minden szervrendszer megismerése után, vagy külön oktatási témában az egészség és mozgás témakör keretén belül. Fontos, hogy a diákok az elmondott és bemutatott témák és szituációs játékok által ne csak a segélynyújtás alapjait tanulják meg, de a kialakult helyzet megelőzését, elkerülését, tetteik következményét is.
A legnagyobb hangsúlyt az alapfogalmak megmagyarázása, tisztázása kapja. Ki kell emelni az egészségügyi (tudatos cselekedetek sorozata, mely által a sérültet stabilizáljuk) és a technikai (a fizikai és kémiai faktorok eltávolítása), valamint a laikus és a szakember által végzett elsősegély közötti különbségeket is. Nagyon fontos megtanítani a gyerekeknek, hogy melyek a segélyhívó számok (112 – európai segélykérő hívás, 150 – tűzoltóság, 155 – mentőszolgálat, 158 – rendőrség), hogyan kell bejelenteni egy balesetet, mentőt hívni vagy esetleg a mentők megérkezéséig segítséget kérni a beteg sérüléseinek ellátásában. A bejelentés során fontos elmondani a teljes nevünket, hol történt a baleset, mi történt pontosan, hány sebesült van, milyen jellegű sebesülésekről beszélünk. Soha ne tegyük le elsőként a telefont, mindig várjuk meg a másik fél reakcióját!
Minden háztartásban, munkahelyen, illetve a gépjárművekben is szükséges lennie egy érvényes elsősegélynyújtó készletnek. Fontos, hogy a diákok megtanulják, mit tartalmaz az alapfelszerelés, és azt is, hogy mit milyen sebesülés esetén használunk. A készlet tartalmaz többek között egyesével csomagolt steril ragtapaszokat, különböző méretű steril kötszereket, biztosítótűket, kötözőkendőket, egyhasználatos kesztyűket, továbbá ajánlatos még az elasztikus kötszer, olló, pinzetta, cellulózvatta, törlőkendő, szalagsebtapasz, steril arcmaszk, takaró és védőfólia bekészítése is.
A legfontosabb kiindulópont megértetni az eszméletvesztés és ájulás közötti különbséget. Az ájulás során a beteg reflexei továbbra is működnek, életjelei tapinthatóak, láthatóak, élesztgetés, felrázás után újra érzékeli a külvilágot, kommunikál. Az eszméletvesztés akkor következik be, ha az alany agysérülést szenved, nagyobb mennyiségű vért veszít, oxigénhiányos állapotba kerül, esetleg mérgezés vagy gyógyszer-túladagolás lép fel nála. A beteg ilyen állapotban zavarodott, külső ingerekre nem reagál. Ilyenkor célszerű a sérültet stabil oldalfekvésbe tenni, mely három lépésben elvégezhető: a hozzánk közelebb lévő kart nyújtva a test mellé helyezzük, a másik kart könyék tájon a hozzánk közelebb lévő lábbal térd alatt megfogva magunk felé fordítjuk, a kézfejet a fej alá tesszük és a fejet kicsit hátra billentjük. Mindig ellenőrizzük a légutak átjárhatóságát!
Az öt tanítási óra közül az első modell a fentebb említett alapfogalmak, alapelvek oktatását, valamint a légzőrendszer károsodása miatti légzésleálláskor fellépő elsősegélynyújtás alapelveit foglalja magába. A légzéskimaradást több tényező is kiválthatja, pl. valamilyen akadály zárja el a levegő útját (vér, beesett nyelv, ételmaradékok, stb.), továbbá kiválthatja idegrendszeri probléma, keringési probléma, neuromuszkuláris rendellenesség (tetanusz, bénulás), oxigénhiány, mérgező gázok belégzése, és a vízben való fuldoklás is mind fulladásos tünetekhez vezet. Első és legfontosabb lépés légzésleálláskor felismerni a légzéskimaradás jeleit (a mellkasi mozgások kimaradása, a nyálkahártya és a körömágyak, később a perifériás testrészek kékes elszíneződése – cianózis), majd az akadályok eltávolítása a légutakból. Itt tudjuk kihasználni a hármas észlelés elvét: fülünkkel érzékeljük a légáramlást, észleljük a légző hangokat, megfigyeljük a mellkas mozgását. (…)

A teljes cikk a Katedra folyóirat XXIV/4. (decemberi) számában jelent meg

kép: pixabay.com


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.