Fáyné dr. Dombi Alice: Dilemmák a tehetségről – a tehetséggondozás

Van egy téveszme, hogy a lángelmét nem lehet
elnyomni, az utat tör magának. Csodát tör utat!
Nincs könnyebb dolog, mint egy lángelmét
elnyomni, mert az nagyon érzékeny. Azt úgy el
lehet fújni és taposni, mintha ott sem lett volna.”
                      Szent-Györgyi Albert

Bevezetés
„A tehetség lehetőség az egyénben, amely külső-belső tényezők interakciójában jön létre. A tehetség viselkedés és attitűd, értékrendszer és önészlelés.” (Gyarmathy, 2012) A tevékenység varázsával magyarázza a tehetség működését, kiemelve a belső motiváció fontosságát. „A kimagaslóan tehetséges ember sohasem kötelességszerűen teljesít, tevékenységét nem a siker és az elismerés motiválja: az ilyen embert egyszer megfogja valami, és többé nem tud szabadulni tőle.”
Balogh László (2007) a tehetség fogalmát átfogóan határozza meg: „Tehetségesnek tehát azok tekinthetők, akik kiváló adottságaik alapján magas szintű teljesítményre képesek az élet bármely tevékenységi területén.” Van olyan megközelítésmód is, amely az iskola–társak–család háromszögén belül a motiváció–kreativitás–kivételes képességek halmazai által alkotott közös részhalmazt tekinti a tehetség területének. A tehetség fogalmáról, fejlesztéséről Renzulli (1994) álláspontját következőképpen foglalta össze: „A tehetség olyan viselkedésformákból áll, amelyek az emberi vonások három alapcsoportjának interakcióját tükrözik. Ez a három alapcsoport az átlagon felüli általános és/vagy specifikus képességek, magas fokú feladat iránti elkötelezettség és kreativitás. A tehetséges viselkedést felmutató emberek azok, akik ezekkel a jegyekkel rendelkeznek vagy ki tudják fejleszteni, és azokat az emberi teljesítmény bármilyen potenciálisan értékes területén hasznosítják. Azok az egyének, akik rendelkeznek ilyen interakcióval vagy képesek annak kialakítására a három terület között, az oktatási lehetőségeknek és szolgáltatásoknak széles skáláját igénylik, és ez utóbbiak gyakran hiányoznak a normál iskolai programból”. (Renzulli, 1994.)
Csíkszentmihályi Mihály szerint három tényező határozza meg a tehetséget: a részben örökölt személyes tulajdonságok, a személlyel szembeni kulturális elvárások és az azoktól az emberektől, intézményektől kapott társadalmi elismerés és támogatás, akik eldöntik, mi tekinthető értékesnek. (Csíkszentmihályi, 2010) Mönks megfogalmazása szerint: „A család értéket ad, a tanár kapukat nyit, a társak mint katalizátorok hatnak.” (Mönks és Ypenberg, 2011)
Az egyes tehetség-megfogalmazások modellek kialakulásához vezettek, amelyek igyekeznek választ adni azokra a dilemmákra, amelyek a tehetségértelmezés, tehetséggondozás során felmerülnek: kit nevezünk tehetségnek; mindenkiben rejlik-e valamiféle tehetség; melyek a tehetség ismérvei különböző életkorokban; a sors-faktor mennyiben befolyásolja a tehetség kibontakozását.

Mönks és Renzulli tehetségmodelljében olyan komplexitást képvisel, amely a motiváció, a kivételes képességek megléte és a kreativitás összhangjára épül.

 1

1. ábra: Mönks–Renzulli-féle komplex tehetségmodell
(Mönks és Knoers, 2004).

Czeizel Endre 2×4+1faktoros modellt alkotott, melyben a család – iskola – kortárs csoportok – társadalom négyszögében a speciális mentális adottság – általános értelmi adottságok – kreativitási adottságok – motivációs adottságok részhalmazának tekinthető a tehetség, a +1 faktor pedig a sors-faktor. (Czeizel, 2000). Ez a modell fontosnak tartja annak felfedezését, hogyha már akár 2-3 éves korban megcsillan a tehetség, milyen tényezők segíthetik annak kibontakozását. A sors mint „fátum” és a sors mint a „siker kovácsa” jelenik meg ebben az elgondolásban.
A család, az iskola, a kortársak, a társadalom aktuális jellemzői azok a meghatározó tényezők, melyek az egyén jellegzetes szociális, szocializációs hátterét alkotják, fejlődése társadalmi meghatározottságának feltételeit, körülményeit, lehetőségeit biztosítják. Az általános képességek közé pl. a jó memória, a fejlett nyelvi képességek, a magas szintű gondolkodási képességek tartoznak. A speciális képességek (pl. testi, vizuális, természettudományos, matematikai) a tehetség jellegét határozzák meg. A kreativitás a problémaérzékenység, rugalmasság, fluencia és eredetiség elemeiből épül fel. A motiváció a feladatok elvégzéséhez, a célok eléréséhez szükséges lendületet, kitartást biztosítja. (…)

A teljes cikk a Katedra folyóirat XXIV/5. (januári) számában jelent meg

kép: pixabay.com

 


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.