Forró Zsuzsanna: Sajátos nevelési igényű tanulók a gyakorlatban

„Mindig halaszthatatlan ötletekkel áll elő, zavarja a tanítást…” (egy hiperaktív tanuló pedagógusa).
„Az iskolából mindig fáradtan érkezik haza, nagyon nehéz őt rávenni a leckék elkészítésére… (egy figyelemzavaros gyermek édesanyja)
„Tantervmódosítás? De hogyan? Én nem tanítottam speciális iskolában. Ezeket a tanterveket nem ismerem… (egy értelmi fogyatékos tanuló pedagógusa)
„Én már nem bírom! Tanulás helyett legszívesebben megkapálnám a kertet.” (egy elsős diszlexiás, diszgráfiás gyermek)

Számtalan, a fentiekhez hasonló tapasztalat, elkeseredett kijelentés hangzik el a konzultációk, vizsgálatok során a tanácsadókban. Az iskolák tantermei mára a „másság” elfogadásának és a befogadás színterévé váltak a gyermekek, a pedagógusok, szülők számára. Azokat a tanulókat nevezzük „másnak”, akik az oktatásban különböző okok miatt speciális, sajátos oktatási, nevelési igényűek (žiak so špeciálnymi výchovno-vzdelávacími potrebami). A sajátos oktatási, nevelési szükséglet a jelenlegi oktatási törvény szerint speciális igény az oktatás feltételeinek tartalmi, formai, tárgyi, módszerbeli módosítására, mely az adott tanuló hátrányos, akadályozott helyzetéből adódik. Sajátos nevelési igényű tanulónak számít az a gyermek, aki komplex szakvizsgálatok és a jelenlegi törvények alapján:
a. egészségileg akadályozott – testi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékkal élő, autista vagy egyéb pervazív jellegű fejlődési zavarral küzdő gyermek. Több fogyatékosság esetén halmozottan fogyatékos, pszichés fejlődés zavarai miatt a tanulási folyamatban tartósan akadályozott (tanulási, figyelem- és aktivitászavar), magatartászavarral, hosszantartó betegséggel, súlyos egészségügyi problémával küzdő tanuló
b. szociálisan hátrányos helyzetű – szociális, családi, gazdasági, kulturális szempontból
c. tehetséges – kivételes képességekkel rendelkező tanuló.
Ezen tanulók oktatása speciális iskolákban szegregált formában, az általános iskolákban speciális osztályokban, ill. nagyrészt egyéni integrált formában folyik. A fogyatékkal élő, tanulásban akadályozott vagy tehetséges gyermekek ügye napjaink kiemelt témái közé tartozik, mivel rohamosan növekszik a speciális szükségletű tanulók száma, és a humanisztikus, empatikus filozófiák uralta oktatás új szemlélettel közelíti meg a „másság” fogalmát. Egyre inkább előtérbe kerül az integráló és inkluzív pedagógia értékrendje. Az integráció (együttnevelés) előnyei:

  • megsokszorozza a szociális kölcsönhatásokat
  • az együttműködés új formáinak elsajátítására ad lehetőséget
  • új morális értékek kialakításának színtere lehet
  • felértékelődhet az egészség mint érték
  • a korai beilleszkedést szolgálja
  • elősegíti a természetes elfogadást, ill. befogadást – az inklúziót.

Az inkluzív pedagógia minden tanulót sokszoros és összetett identitással rendelkező, teljes emberként értelmez. Az inklúzió a sokféleség minden aspektusának felismerését, méltányolását és felértékelését jelenti, melynek értelmében minden tanuló egyenlően vehet részt és férhet hozzá a tananyaghoz. Az UNESCO szerint az inkluzív oktatás nem arról szól, hogy néhány sajátos nevelési igényű tanulót hogyan lehet integrálni a többségi oktatásba, hanem sokkal inkább szemléletmód-váltást jelent, és arra keresi a választ, hogyan lehet átalakítani az oktatási rendszert és más tanulási környezeteket, hogy azok meg tudjanak felelni a tanulók sokféleségének. A minőségi oktatás olyan oktatás, amely inkluzív, mivel minden tanuló teljes részvételét célozza meg.
Az oktatásban történő hatékony befogadás – inklúzió jellemzői a sajátos nevelési szükségletű tanulók és pedagógusaik szempontjából:
– a megfelelő pedagógiai diagnosztika által megvalósul a tanulást akadályozó tényezők feltárása, így megfelelő pedagógiai, oktatásszervezési és eszköztámogatási válaszok születnek a tanuló számára
– az oktatási célok, feladatok és elvárások alkalmazkodnak a tanulók lehetőségeihez és szükségleteihez
– a tanítási órákon differenciált oktatás folyik
– a tanulók, pedagógusok sikeresek, és ezáltal jól érzik magukat az iskolában
– befogadás, kölcsönös segítőkészség, hatékony együttműködés uralja az osztályt, iskolát – nincs kirekesztés, megbélyegzés
– elérhető szakmai támogatás
– a szülők aktív bevonása – partneri viszony szülő és pedagógus között.

Az általános iskolákban egyénileg integrált gyermekek sajátos individuális oktatási program szerint haladnak, melyek tartalmazzák a megváltozott technikai, tárgyi, szervezési feltételeket, speciális, személyre szabott pedagógiai eljárásokat, módszereket és megváltozott értékelési módszereket, ezenkívül szükség szerint tartalmazzák a  módosított egyéni tematikus terveket a szakemberek javaslata alapján. Az integrálást kedvezően segítő egyéni oktatási programok kellően rugalmasak, s valamennyi gyermek számára, amennyire ez csak lehetséges, hozzáférhetőek. Ezen  személyre szabott programok elemei különböző speciális eljárások lehetnek:

  • a módszerbeli változtatás – pl. írásbeli felelet a szóbeli helyett, ill. fordítva, módosított értékelés, alternatív értékelési módszerek, tollbamondások helyett nyelvtani behelyettesítő, kiegészítő feladatok
  • szervezési változtatások – fokozott egyéni bánásmód, odafigyelés, irányítás, segítség, alternatív pedagógiai módszerek alkalmazása, feladatokra, dolgozatok írására szánt idő
  • technikai változtatás – pl. Braille-írás, nagyobb, kiemelt betűk, technikai átalakítások, akadálymentesítés minden formája
  • elhagyás – az egyes anyagrészek elhagyása vagy eltolása későbbi/korábbi időszakra
  • egyszerűsítés – pl. írásbelik, tesztek, anyagrészek egyszerűsítése, típusfeladatok alkalmazása
  • kompenzálás – segédanyagok, speciális taneszközök, gyakorlati feladatok, egyéni feladatlapok alkalmazása.

Az oktatási programokban megjelenő módosítások az érintett tantárgyakon belül különbözőképpen érvényesülnek. Ezért tartom fontosnak, hogy a program létrehozásában és kivitelezésében az érintett tantárgyak oktatói egyaránt részt vállaljanak. Ugyanakkor az oktatási programok, tervek megtervezésekor ajánlatos a felsőbb évfolyamokban szem előtt tartani az adott tanuló pályaválasztását befolyásoló tényezőket. A sikeres integráció alapfeltétele a pedagógus hozzáállása a problémához. Megfelelő attitűdökkel, személyes példával, a probléma diszkrét megközelítésével, etikus viselkedéssel, szeretetteljes következetességgel és hiteles példamutatással állhat a tanulók és szüleik előtt. Az eddigi tapasztalatok alapján a mindennapi pedagógiai gyakorlatban a pedagógusok szakmai érdeklődése és érzékenysége az adott probléma iránt elengedhetetlen a sikeres együttnevelés érdekében. Ugyanezt a célt szolgálják az integrációban résztvevő módszerek. A pedagógusok többnyire nehéz helyzetben vannak, hiszen tanulmányaik során általában nem kapnak kellő információt a fogyatékosságról, és magáról az integrációról sem. (…)

A teljes cikk a Katedra folyóirat XXIV/5. (januári) számában jelent meg

kép: pixabay.com


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.