Énekelj a Földért

,,Minden, ami a föld felszínén és felszíne alatt van, szakadatlanul átalakul, mivel a Föld él, és lelke van.” (Paulo Coelho)

A Föld nevű „golyóbis“ a mi otthonunk, ételt ad, hogy ne éhezzünk, vizet, hogy ne szomjazzunk, levegőt, hogy lélegezni tudjunk.
1970. április 22-én tartották első alkalommal a Föld napját egy amerikai egyetemista, Denis Hayes kezdeményezésére, amikor is 25 millió amerikai emelte fel szavát a természetért. A mozgalom alig húsz év alatt világméretűvé terebélyesedett. Ma már bolygónk szinte minden országában valamilyen módon ÜNNEPLIK A FÖLD NAPJÁT. Takarítás a természetben, előadások a környezetvédelemről, iskolai akciók, rajzversenyek és oly sok más akció, hogy felsorolni is lehetetlenség. A kreatív tevékenységeknek csak a fantázia szabhat határt.
A Jobb Veled a Világ Alapítvány is csatlakozott a mozgalomhoz az Énekelj a  Földért kezdeményezéssel. Az esemény lényege, hogy a Föld napja alkalmából énekléssel hívják fel a figyelmet a környezetvédelemre és egy fenntartható életmód, gondolkodásmód mellett való elköteleződésre. A világ minden tájáról több mint százezer ember – köztük az ógyallai speciális iskola tanulói – kapcsolódott be ebbe az akcióba.

13

Április 21-én iskolánk tanulói számos tevékenységgel ünnepelték meg a Föld napját. A tanítás elején a természetről beszélgettek, felidézték az eddig tanultakat. Egy rövid természetfilmet is megtekintettek, mely az óceánok titkáról szólt. Ezután mindenki mondott pár mondatot a szemetelés csúnya szokásával kapcsolatban, az évszakok szépségéről, a vizek tisztaságáról, az erdők életéről vagy a tanösvény és a Kápolna domb takarításáról, amit évek óta rendszeresen végeznek a tanulók. A beszélgetést, vitát követően került sor az igazán várt nagy akcióra, a plakát rajzolásra. A több mint két méter hosszú papír köré gyűlt a sok gyerek színes ceruzákkal, festékekkel, zsírkrétákkal felfegyverkezve, hogy alkosson valami szépet, egyedit. Rövid idő elteltével már kibontakozott a sok fa, virág, folyó, hal, térkép részlet, házikó körvonala. A színes ceruzák kézről kézre jártak, a zsírkréták ide is, oda is gurultak, mindig ott kötöttek ki, ahol szükség volt rájuk, a szivárvány színeiben pompázott az egyéni alkotások tömkelege. A fák közt pillangók, madarak röpködtek, a patakban, tóban hal lubickolt. Az erdei odúban mókus lapult, a házak mellett virágok bukkantak elő. A duruzsoló gyerekhangokon átszűrődött a sok szép dallam, szóltak a dalok a természetről, a Földről. A tanulók néha hangosan, néha halkan énekeltek, dúdoltak, teljesen belemerültek az alkotás folyamatába, miközben ha kellett, akkor önzetlenül segítettek egymásnak. Lassan megtelt a hosszú papír szebbnél szebb tarka alkotással, életre kelt a természet minden részlete. A kész plakátot közösen tanulmányozták, néhány helyen még átrajzolták, majd elégedetten jelentették be a tanító néniknek: Kész! Elkészültünk! S miközben ezt mondták, minden arcon mosoly ült, volt akinek szinte fülig ért a szája a boldogságtól és csacsogtak, csiviteltek, mint a természet madarai. Hisz el kellett mondani egymásnak ki melyik részt rajzolta, s közben mire gondolt.

4

Majd szorgos kezek emelték magasba a művet, mindenki felsorakozott a folyosón, gyertyát gyújtottak és együtt elénekelték a Gyújts egy gyertyát a Földért című dalt, s ezzel csatlakoztak az Énekelj a Földért mozgalomhoz.
A tanítás végén szép élményekkel, sok új tapasztalattal indultak haza a nebulók, de azt még közölték minden tanító nénivel és bácsival: Jövőre is rajzolunk és énekelünk a Földért, addig pedig a magunk módján védeni fogjuk a természetet.

Bathó Sylvia
pedagógus


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .