Csicsay Alajos: Tücsök, bogár, kabóca

Kérdezhetnénk, valójában mi közük egymáshoz a címben szereplő, különböző csoportokba (rendekbe, alrendekbe, családokba) tartozó rovaroknak. Nagy hirtelen azt felelhetnénk rá, semmi. Ám ne hamarkodjuk el a dolgot, mert rendszertanilag ugyan nem nevezhetők közeli rokonoknak, de mégiscsak valamennyien az állatvilág legnépesebb – mintegy 700 000 ismert fajt magába foglaló – osztályát alkotják. Egyik állatrendszertan (tankönyv) 31 rovarrendet tüntet fel, melyben a tücskök, a szöcskék és a sáskák alrendjei az egyenesszárnyúak (Orthoptera) rendjébe tartoznak. A bogarak, melyeknek legfőbb ismertető jegye a kemény fedőszárny, a bogarakéba (Coleoptera), a kabócák pedig a saját rendjük, a kabócák (Homoptera) egyedüli képviselői. Az utóbbiakat magyarul – szó szerinti fordításban – egyféle szárnyúaknak is szokás nevezni, amit ma már nemigen használunk. Ennyit bevezetőnek.
Hogy miért jutott eszembe e gyakori szóbeszéd, „összehord tücsköt, bogarat”, mi több, számtalan irodalmi mű tárgyát is képező rovarokról morfondírozni, annak több oka is van. Az egyik, hogy a 2016-os év rovara a mezei tücsök (Gryllus campestris) volt. Az a veszélyeztetett rovarfaj, amely megszámlálhatatlan sok írót, költőt megihletett, az ógörögöktől kezdve, La Fontaine-n át Szabó Lőrincig és Devecseri Gáborig, sőt tovább. A gyerekek már az óvodában megismerkedhetnek vele, igaz, csak mondókákban, dalokban, mert a valóságban aligha. Hacsak nem lopakodott be közéjük egyik ritkább faj egyede, a mezei tücsöknek közeli rokona, a házi tücsök (Gryllus domesticus), amelyik sokak csodálkozására télen is muzsikál. Pár évvel ezelőtt, panelházunk postaládái alatt szórakoztatott bennünket. Nekem, illetve az én korosztályombéli gyerekeknek annak idején még szerencsénk volt játszogatni a mezei tücskökkel is. Csupán azt nem tudtuk – hogy is tudhattuk volna –, hogy amiket gyakran a markunkba fogtunk, azok csak a tücskök lárvái. A kifejlett példányokat, vagyis az imágókat viszont már meglesni is fölöttébb nehéz volt. Bármilyen óvatosan próbáltuk is becserkészni őket, mihelyt „megszemtettek” bennünket, rögvest abbahagyták a zenélést, és ha közelebb léptünk hozzájuk, villámgyorsan fejest ugrottak a „likukba”. Mi akkoriban ilyesfélékkel szórakoztunk. La Fontaine meséjéről pedig hosszú ideig azt hittük, munkára nevelő magyar népmese. A tücsöklárváknak a tarlóhántás göröngyeiből istállókat építettünk, s azzal versenyeztünk, kinek hány fekete, fürge lovacskát sikerült beléjük terelni. Mi, falusi gyerekek, sokfajta rovart ismertünk – hiszen a napjaink javát libaőrzéssel a határban töltöttük –, szöcskét is többfélét láttunk, csak azt nem tudtuk, hogy némelyik szöcske- és sáskafaj látszatra hasonlít egymásra, ezért számunkra mindegyik „szëcskú” volt. Ma már az iskolás gyerekektől, a városiaktól is elvárható – hiszen tananyag –, hogy különbséget tudjanak tenni közöttük, legalább képek alapján, még ha nem is érdekli őket a téma. A tücskök legfőbb ismérve a csápjaik hossza. Míg a sáskáknak előre álló rövid csápjuk van, a szöcskéké, fajra jellemzően, elérheti a testük felének hosszát, sőt meg is haladhatja az egész testhosszukat. S ha már szóba hoztam a „lovacskát”, hadd említsem meg, hogy van egy több fajból álló sáskanemzetség, a réti lovacskáké, amelyek gyűjtőneve Chorthippus. Aki valamelyest konyít a latinhoz, kiérezheti belőle, hogy valamiféle lóról van szó. Hát ilyen egyszerű az egész. Vagy mégsem? Inkább azt mondom, játszogassunk tovább.
A bogarak rendje a maga 300 000 fajával a leggazdagabb rovarrend. Egy embernek az összes fajt megismernie lehetetlen. Még a Közép-Európában élőknek több mint a 9000 faját sem. Azt viszont nem nehéz megjegyezni, hogy legjellegzetesebb közös vonásuk a rajtuk levő kemény fedőszárny. Én most önkényesen kiválasztok közülük egyet, pontosabban egy családot, a cserebogarakét (Melolonthidae), melynek több mint 6800 faja ismert. Közülük nálunk 81 faj él. Közéjük tartozik a májusi cserebogár (Melolontha melolontha), melyet mi csilizköziesen cserebónak hívtunk, ami másutt ugyancsak népnyelven, cserematyi. (…)

A teljes cikk a Katedra folyóirat XXIV/5. (januári) számában jelent meg

kép: pixabay.com


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.