Hromada Attila: Van már demokráciánk, de hogyan lesznek a demokraták?

A politikai nevelés feladata és céljai

A tanárok egy jelentős része szkeptikus azzal szemben, hogy az órákon milyen mértékben merülhetnek fel politikai kérdések. A történelemre való tekintettel, amikor az államhatalom minden eszközzel igyekezett a tanóra menetét és tartalmát befolyásolni, ez az óvatosság teljes mértékben érthető és megalapozott. A tanárnak valóban nem ajánlatos egyfajta ’világnézeti tanácsadóvá’ válni, még kevésbé a mindenkori kormány vagy ellenzék mellett propagandát folytatni. A tanár feladata viszont egy olyan felnövekvő fiatal polgárság képzése, amely képes arra, hogy a demokratikus ’játékszabályokkal’ élve aktív tagja legyen a társadalomnak. Természetesen nem mindegyik tanár hajlandó ezt a feladatot egyenlő bátorsággal végrehajtani. Néhányan a semlegességet addig fokozzák, hogy a demokrácia melletti elkötelezettségük színtelenné válik. Immár 25 éve demokratikus berendezkedésű országban élünk, ami nem garancia arra, hogy az emberek maguktól hirtelen demokraták lesznek. Egy nyíltan demokrata tanár azért fontos, mert épp ő az, aki nem propagál egy ideológiát sem, mert kiáll azért, hogy mindenkinek joga van a kormánytól eltérő véleményhez a demokratikus berendezkedésen belül, és amíg mások emberi méltóságát nem sérti meg a véleményével.
Az oktatás szintjére a politika tanítása még nem érkezett meg. A tanárok nem kaptak elegendő lehetőséget a gyerekek politikai képzésére, és amúgy is kevés eszköz áll ehhez rendelkezésre. Néhány egyszerű módszertani lépéssel azonban az óra keretén belül hozzájárulhatunk a diákok politikai oktatásához. Először is, a diákoknak szüksége van egy biztonságos közegre, ahol elmondhatják a véleményüket, legyen szó akár az olyan mindennapi dolgokról, mint az osztályközösség működése. Az osztálytermet sok szociológus embrionikus társadalomnak nevezi, mely az igazi társadalom tükre, ahol a gyerekek már korán elkezdhetik a demokratikus készségek gyakorlását, példa a vita, kompromisszumok és megoldások keresését. Ez az első alkalom, amikor a gyerekek egy nagy egész részeként felelősséget vállalnak egy közös célért, de ugyanúgy a saját tanulmányaikért is. Az iskola szabályai és hierarchiája közvetetten is a kint lévő össztársadalmat mintázza.
A vitakultúra megteremtése fontos előfeltétele a demokratikus társadalomnak, mely fontos, ha már az osztályteremben elkezdődik. A jól ismert iskolai hierarchia mellett a különböző kérdések megvitatásánál a tanárnak törekednie kell arra, hogy a vitáknál egyenrangúan lépjen fel a gyerekekkel. Így a gyerekek megértik, hogy a szabályok mindenkire egyaránt vonatkoznak. Ezért egy vita során a gyerekek mondanivalóját ne kommentáljuk vagy osztályozzuk. Ilyen alkalmakkor a tanár beszéljen keveset. Természetesen a saját véleményét elmondhatja, de tanácsadás vagy lekicsinylés nélkül, mert az könnyen elbátortalanítja a gyerekeket.
Érdemes az elhangzott véleményeket egyenrangúként egymás mellé felsorakoztatni. Hasonlóan, ahogy nincs rossz kérdés, nincs rossz érvekkel alátámasztott válasz sem, viszont a diáknak mindent meg kell indokolnia. Fontos a bátorítás, különösen azoknál, akik kevésbé vesznek részt a vitában, de az aktívakat se bátortalanítsuk el. A kör alakú, vitaorientált ülésrend szintén kedvez az egyenlő részvételnek. A csoport egy kis labdát is használhat, mely kézről-kézre jár. Akinél éppen a labda van, azé a szó. Ezzel elkerülhető az, hogy a beszélő szavába vágnak, mert mindenki számára világosan látható, kinél van a szó. A jobb szervezettség érdekében a beszédidőt a tanár korlátozhatja egy előre megadott időtartamra. Fontos, hogy a diákok megindokolják, miért támogatnak vagy elleneznek valamit. Az ilyen vitáknál a tanár megfordíthatja a szerepeket. A nézőpontváltás érdekes gyakorlat, amely empátiára tanítja a gyerekeket. Ha nagyobb csoportról van szó, érdemes a témát először kettes, négyes, majd nyolcas csoportokban megbeszélni, mely azzal ér véget, hogy mindenkinek lehetősége volt szóhoz jutni rövid időn belül.
Egy fejlett vitakultúra az osztályon belül nem elég, a téma helyes ismerete is fontos az érveléshez. A diákok előszeretettel fordulnak az internet adta tudástárhoz, online médiumokhoz, de nehezen tudják megkülönböztetni a szavahihető forrásokat a manipulációktól. Az új médiáknak óriási előnyei vannak, mert általa azok is platformot kapnak, akiknek a hagyományos sajtón keresztül nem lenne esélye a nyilvánosságot elérni. Az internet viszont sokkal egyszerűbben befolyásolható, átírható, mint a hagyományos, nyomtatott média, ahol az internettel ellentétben többnyire képzett újságírók, szakemberek írnak. Mióta az internet megjelent, azóta folyamatosan szorítja ki a nyomtatott sajtót. Az adatok riasztóak: az internet megjelenése óta egyre nagyobb azon alacsonyabb iskolázottságúak és jövedelműek száma, akik egyáltalán nem olvasnak újságot. Ahhoz, hogy a nyomtatott újságok több olvasót megtartsanak, kénytelenek voltak népszerűbb, bulvár témákat kiválasztani, mellyel a színvonal romlásnak indult. (…)

A teljes cikk a Katedra folyóirat XXIV/5. (januári) számában jelent meg

kép: pixabay.com


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.