Kralina Hoboth Katalin: Korszerű online szótár(ak)

A nómenklatúrától az online szótárakig

A lexikográfia elmélete és gyakorlata, melynek eredményeképp létrejönnek a szótárak, az elmúlt évszázadok során jelentős változáson ment keresztül. Nyelvtanulók, fordítók, diákok munkáját különféle szótárak segítik, melyek megjelenési formája és felépítése is átalakult. A változás, melynek áttekintése Gonda Zsuzsa alapján történik, az egyes szócikkek felépítését, a szótárak szerkesztési és felhasználási módját egyaránt érinti.

A könyvnyomtatás előtti kéziratos szójegyzékek, a nómenklatúrák címszavai fogalomköri csoportokba rendeződtek, oktatást segítő funkciót töltöttek be. A könyvnyomtatás korából származó nómenklatúrák többnyelvű szólistákat tartalmaztak, a szócikkekben az enciklopédiákra jellemző illusztrációk is megjelentek. Fő funkciójuk a nyelvtanítás volt. A modern szótárak felépítése megegyezik a mai szótárakéval, a kétnyelvű szótárak mellett megjelentek a magyar nyelvet különféle szempontok alapján csoportosító egynyelvű szótárak is (Gonda, 2012, 166–167).

A modern kor vívmányai közé tartoznak a számítógépes, az elektronikus és az online szótárak. A számítógépes szótárak anyagának rögzítése, szerkesztése, tördelése, illetve nyomtatása számítógépen történik. Az elektronikus szótárak korpuszának feldolgozása szintén számítógépes programok segítségével valósul meg, használatát különféle adathordozók (pl. CD-ROM) teszik lehetővé. Előnyük, hogy nem kell betűrend szerint keresnünk, elegendő a címszó (akár részleges) megadása. Hátrányuk közt Gonda Zsuzsa a statikusságot említi. E szótárakkal szemben dinamikus használatot; könnyen módosítható és multimediális, azaz hivatkozásokkal, más weboldalra léptető linkekkel ellátott tartalmat az online szótárak biztosítanak (Gonda, 2012, 167–169). Az elektronikus szótárak szerkesztése nem közvetlenül az interneten történik, hanem a szerkesztők ezeket a szótárakat „kész állapotban töltik fel egy weboldalra, míg az online szótárak kizárólag a világhálón léteznek, ott olvassák és ott is készítik őket” (Gonda, 2012, 171).

A magyar nyomtatott szótárirodalom kezdetei a 16. századra tehetők, a jeles szótárírók között Szenci Molnár Albert, Czuczor Gergely és Fogarasi János, valamint Benkő Loránd, O. Nagy Gábor és Bakos Ferenc említhetők. A 20. század 2. felében a magyarországi lexikográfiai tevékenységre hatással volt, hogy a 2. világháborút követően kizárólag az Akadémiai Kiadó jelentethetett meg szótárakat, s a szótárkiadást negatívan befolyásolta, hogy nem tartották fontosnak a már megjelent szótárak korszerűsítését. Fellendülés 1990 után következett be, ugyanis kiadók alakultak, s ez versenyhelyzetet teremtett, illetve a fogalmi rendszer megváltozása, a fordítás és a tolmácsolás jelentőségének növekedése maga után vonta a szótárak gyakoribb használatának az igényét (Kiss, 2009b, Muráth, 2010, 33–35).
A digitális világ térhódítása a lexikográfia területén is paradigmaváltáshoz vezetett, amely Fóris Ágota szerint fontos alapkérdések és fogalmak újraértelmezését teszi szükségessé (Fóris, 2002, 7, hiv. 2002b, 62). A 20. század eleji meghatározások a szótárat egy olyan könyvnek tartották, amely valamilyen elv szerint rendezi el egy nyelv szavait. A felhasználói igények megváltozásának következtében a közvetített információ mennyiségileg és minőségileg is változott, megnőtt, s a közvetítő forma is átalakult (Fóris, 2002, 10–12). A mai felfogás értelmében szótár tehát „olyan egy-, két- vagy többnyelvű strukturált adatbázis, amely – hordozótól függetlenül – szavak, kifejezések, fogalmak jelentését, magyarázatát, eredetét, egyszóval jellemzőit, és ezeknek adott szempont szerint, kulcsszavakkal történő osztályozását tartalmazza, egy meghatározott korpusz vizsgálata alapján” (Fóris, 2002, 13).

A világhálón számos online szótár található, például a www.qnell.com oldalon érhető el a Pongó István és csapata által létrehozott magyar–szlovák/szlovák–magyar, illetve magyar–német/német–magyar szótár demováltozata. A több mint 87 000 magyar címszót tartalmazó szótár létrehozásának munkálatai több mint 10 éve kezdődtek. A magyar–szlovák korpusz elektronikus formában 2008-ban CD adathordozón megjelent, azonban a szerkesztők azóta is dolgoznak az online változat aktualizálásán. Az online szerkesztés ugyanis lehetőséget nyújt a már meglévő szócikkek folyamatos bővítésére, az esetleges (hiányosságok) korrigálás(á)ra, új szócikkek bevitelére. Az új fogalmak, neologizmusok „naprakészen” építhetők be a korpuszba, amely többek között biológiai, néprajzi, kémiai, jogi, mezőgazdasági kifejezéseket is tartalmaz. A program a keresés során minden olyan kifejezést, szókapcsolatot megjelenít az adatbázisból, amely tartalmazza a keresett betűsort. A felhasználó az egyes kifejezésekhez kapcsolódó példákat is talál. A növények, állatok neve latinul, a nemzetközi szervezeteké angolul vagy franciául is megtalálható. Minden szótár esetében fontos szempont a terminológiai pontosság, a megfelelő célnyelvi kifejezések megadása, amely folyamatban a nyelvészek és az adott szakterület képviselőinek együttműködése elengedhetetlen. E követelményt a szótár létrehozója is kiemelten fontosnak tartja.
Nyelvtanulás, fordítás, házifeladat-megoldás során tehát egy jól megválasztott, terminológiai szempontból is precíz szótár nagy segítségünkre lehet, akár a nyomtatott, akár az online változat mellett döntünk.

Felhasznált szakirodalom
Fóris Ágota 2002. A szótárfogalom megváltozásáról. In. Modern Filológiai Közlemények. IV.
évf., 2.szám. 5–19.
http://www.matarka.hu/koz/ISSN_1585-0439/4_evf_2_szam_2002/ISSN_1585-0439_4_evf_2_szam_2002_005-019.pdf
Gonda Zsuzsa 2012. A nómenklatúrától a wikiszótárig. A papíralapú és a digitális szótárak
kontrasztív elemzése. In. Filologia.hu. 2012/4. 165–183.
http://www.filologia.hu/images/media/Filologia_2012-4.pdf
Kiss Gábor 2009a. A magyar nyomtatott szótárak története. In. Nyelv és Tudomány.
http://www.nyest.hu/hirek/a-magyar-nyomtatott-szotarak-tortenete
Kiss Gábor 2009b. A magyar nyomtatott szótárak története (II. rész). In. Nyelv és Tudomány.
http://www.nyest.hu/hirek/a-magyar-nyomtatott-szotarak-tortenete-ii-resz
Muráth Judit 2010. Szaknyelv és lexikográfia. In. Dobos Csilla szerk. Szaknyelvi
kommunikáció. Miskolc–Budapest. Miskolci Egyetem–Tinta Könyvkiadó. 23–50.
www.qnell.com

Megjelent a Katedra folyóirat XXIV/6. (februári) számában

fotó: pixabay.com


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.