Tóth Tar Éva: Életek múlhatnak rajta – Az elsősegélynyújtás alapjai a középiskolások biológiaoktatásában, 3. rész

Cikksorozatunk előző részében a keringési rendszer leállását és a vérzéses sérülések ellátásának módszereit tisztáztuk, különböző gyakorlatokkal és szituációs játékokkal is begyakorolva. A következő témakör szorosan kapcsolódik a szív és érrendszer működéséhez, ezért viszonylag könnyű rákötni az előző óra tananyagára, melyen már sikerült átismételni a szív felépítését, működésének mechanizmusát és az érrendszer alapjait is. Ezen a tanórán a szívleállás, valamint a váz- és mozgásszervrendszer sérüléseinél fellépő elsősegélynyújtás leírásával fogunk foglalkozni.
Felvezetésképpen pár kérdés segítségével bevonhatjuk a diákokat egy közös beszélgetésbe. Biztos mindegyikük hallott, találkozott már szívleállásos megbetegedéssel, akár a médiában, akár a való életben. Felmerülhet a kérdés, vajon milyen okai lehetnek a szívleállásnak, esetleg korhoz vagy nemhez kötött-e. Érdekességképp elmondhatunk néhány statisztikai adatot is.
A szívinfarktus lényege a szívizom súlyos vérellátási elégtelenség következtében kialakult szívizomelhalása, mely az iszkémiás szívbetegség egyik fajtája. Ötször gyakoribb férfiaknál, mint a nőknél. Kialakulására hatással vannak a gének, a magas vérnyomás és koleszterintszint, a cukorbetegség, a túlsúly, a dohányzás, a hosszútávú stresszhatás, a kevés mozgás. Tünetei közé sorolhatjuk a mellcsont környéki szorító, égető fájdalmat, amely kisugárzik a bal kézbe, a nyakba, az állkapocsba és a gyomorba is (hányinger). Szintén jellemző tünet az izzadás, hányás, erős szívverés, nyugtalanság, félelemérzet, légszomj, zavarodottság. A mellkasi fájdalom pár percig, de akár pár órán keresztül is tarthat, ezért szükséges a gyors orvosi ellátás. Amennyiben lehetőségünk van rá, vegyünk be egy Anopyrin tablettát (100 mg), és a nyelv alá fújjunk nitroglicerint, majd ismételjük meg a folyamatot 5 perc múlva. A szívizom károsodását megakadályozhatják más gyógyszerek is, mint az Aszpirin (300 mg), trombolitikumok, illetve a véralvadásgátló gyógyszerek is, továbbá kábító fájdalomcsillapítók (morfin), béta-blokkolók és koleszterin-csökkentő szerek (niacin).
A hirtelen szívleállás során a szívizom túlműködik vagy meghibásodik, ezáltal nem képes a kellő vérmennyiség szállítására. Hatására a tüdőben folyadék halmozódik fel, mely légzési elégtelenséget okoz, és ez a koszorúerek elzáródásához, trombózishoz vezet. Hirtelen, általában éjszaka következik be: ha időben észrevesszük, ellátása megegyezik a szívinfarktusos beteg ellátásával.
Az angina pectoris szó szerint a mellkas összehúzódását jelenti, ezalatt a koszorúerek összehúzódását értjük, melyek a szívizom vérellátását végzik. Ezek károsodásával a szív nem tud elegendő vért pumpálni a szervekbe. A fő tünetek közé tartozik a mellkas szorító fájdalma, mely az alsó állkapocs felé, valamint egyik vagy mindkét váll irányába halad, továbbá a szorongás érzete. A roham alatt tanácsos a sérültet teljes nyugalomban tartani, amennyiben gyógyszeres kezelés alatt áll, beadni a megfelelő gyógyszereket, és várni, míg a fájdalom magától elmúlik.
Az óra második felében rátérhetünk az elsősegélynyújtás következő témájára, a csonttörések ellátására. Pár kérdéssel fel tudjuk kelteni a diákok érdeklődését, például megkérdezhetjük, kinek volt már eltörve valamelyik végtagja, ujja, bordája, esetleg szenvedtek-e már komolyabb sérüléseket, töréseket is. Fontos kihangsúlyoznunk, hogy nem minden törés egyforma, és minden testrész sérülését különbözőképpen kell ellátni. Hasznos, ha az idő rövidsége miatt rögtön a magyarázat közben demonstráljuk is az egyes sérülések ellátását, az egyes kötéstípusokat, így könnyebben elsajátítják a diákok az ismereteket. Az egyszerű törések jellemzője a mozgási nehézség, a természetellenes végtagtartás, deformitások, a nyomás hatására létrejövő fájdalomérzet, vérömleny, a végtag ellenkező irányba történő elmozgatása. Ellátásuk során sínpólya segítségével mozdulatlanná kell tenni a testrészt, mely lehet egy rögtönzött tárgy is (síbot, bot). Ezt a törés két legközelebbi ép ízületéhez kötözzük, ezért elegendő hosszúságúnak kell lennie. Az alsó végtagot sérülés esetén, amennyiben sínpólya nem áll rendelkezésünkre, kivételesen az egészséges lábhoz is kötözhetjük. A nagy terjedelmű törések esetén próbáljuk meg helyrerakni a végtagot, ezután a végtag alá egy puha tárgyat helyezünk (pokróc, pulóver), a sebesült végtagot feljebb helyezzük a test helyzeténél, és hideg esetén próbáljuk melegen tartani, védeni a kihűléstől. Nyílt töréseknél sebellátásról, vérzéselállításról is beszélünk, melyet steril gézkötéssel látunk el, majd a törést a fent leírt módszerrel kezeljük. (…)

A teljes cikk a Katedra folyóirat XXIV/6. (februári) számában jelent meg

fotó: pixabay.com


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.