Bodó Végh Lívia: Az autizmus spektrum zavar

(Autism spectrum disorder, ASD)

Amint meghalljuk az autizmus szót, vagy összerándul a gyomrunk, vagy bekapcsol fejünkben az Esőember (Rain Man, Dustin Hoffman főszereplésével) című film. Ezt a filmet egy valós személy, Kim Peek ihlette, aki magasan funkcionált autista (megasavant) volt. A köztudatban a film hatására hajlamosak vagyunk minden autistát párhuzamba vonni a film karakterével. A valóságban azonban csak az autisták mintegy 10%-a valódi savant, vagyis speciális zseni – a világon mintegy száz ilyen személyt tartanak számon. Minden tizedik autista viszont savantszerű, kiugró képességekkel rendelkezik. A savant-szindrómásokra ugyanis egy vagy néhány különleges tehetségterület jellemző – például briliáns memória, fejszámolás, művészi adottságok –, miközben az egyén sok szempontból visszamaradottnak tűnik.
Az autizmus a viselkedés jellegzetes tüneteivel leírható állapot. Különböző, agyi fejlődési és működészavart okozó organikus tényezők hatására jöhet létre. Okai között, amelyek nem teljesen tisztázottak, elsősorban genetikai és az idegrendszert károsító hatásokat, esetleg azok interakcióit feltételezik. Az autizmus gyakran jár együtt értelmi vagy egyéb fogyatékossággal. Előfordulásuk fiúknál 4-5-ször gyakoribb, mint lányoknál.
A hagyományos felfogással szemben az autizmust nem betegségnek, nem elmebetegségnek tartjuk, hanem a fejlődés olyan zavarának, amely minőségében és mennyiségében is eltér a normál fejlődéstől. Ennek megfelelően orvosi értelemben nem gyógyítható. A mai felfogás szerint az autizmus állapotok széles spektrumát felölelő gyűjtőfogalom. Értelemszerűen minden egyes gyereknek, aki diagnózisa szerint az autizmus spektrumon foglal helyet, valamilyen mértékben problémái vannak a szociális interakcióval, az empátiával, a kommunikációval és a rugalmas viselkedéssel. A fogyatékosság szintje és a tünetek kombinációja személyenként változik. Az autizmus súlyossága, az értelmi színvonal, az egyéb képességek, illetve fogyatékosságok és a gyerek személyisége függvényében a klinikai kép sokféle lehet. Minden gyerek azonos diagnózisa nagyon más, rendkívül egyéni, nincs két egyforma viselkedés.
Az a gyerek, akinél előreláthatóan autizmus spektrum zavar (ASD) áll fenn, általában kevésbé spontán, mint a többi vele egykorú társa. Ellentétben áll a tipikus kíváncsi kisgyerekkel, a társas kapcsolataiban más. Társaitól elkülönül vagy szokatlanul viselkedik, egyoldalú az interakciója, tartózkodó és közömbös. Nehéz eligazodnia a társasági létben, a szociális viselkedésben, ezért gyakran érdektelen, nem érti, mi folyik körülötte. A kommunikációjában (beszéd, gesztus, mimika) is eltérés mutatkozhat. Szembetűnő a beszéd hiánya, a beszédszintjéhez képest gyenge beszédhasználata, kommunikációja, vagy a beszéd tartalmának szó szerinti értelmezése, furcsa tartalma, szokatlan hanghordozása. Hiányzik a humor, az irónia, szarkazmus értelmezésének képessége. Jellemzi a merev, megszállott viselkedés, ami korlátozza a tevékenységében. A funkcionalitást tekintve a játék folyamatában is megmutatkozik a különbség: a gyermeket érdeklődéshiány vagy túlzott aktivitás jellemzi, amit a játéktárgyak nem rendeltetésszerű használata, szokatlan kötődés bizonyos tárgyakhoz, valamint sztereotip, repetitív tevékenységek kísérnek.
Speciális nehézség áll fenn az autista gyermek gondolkodásában, a tanulásban és a mindennapi alkalmazkodásban, az érintett rendkívül ragaszkodik az állandósághoz, a megszokotthoz. A mozgás területén is eltérően viselkedik, pl. repkedő kézmozgása van, lábujjhegyen jár. Az érzékelés–észlelés területén csökkent, illetve túlzott fájdalomérzése alakulhat ki. Nehézségei támadnak az érzelmi (túlreagálás, illetve közömbösség a külső ingerekre), érzékszervi (érzelmek szabályozása) területeken, valamint egyenetlenek a kognitív képességek is.
Annak megállapítása érdekében, hogy a gyermek autista spektrum zavarral küzd vagy más fejlődési rendellenesség áll a háttérben, fontos a szakszerű vizsgálat. Ne feledjük, attól, hogy a gyereknek van néhány autizmusszerű tünete, még nem egyértelmű, hogy ő is autizmus spektrum zavarral küzd. Az autizmus skálája a mély fogyatékosságtól az ép intellektusú ember enyhe szociális készségzavaráig terjed. A közhiedelemmel szemben az sem igaz, hogy a szemkontaktust, illetve érintést kerülő gyermekek mind autisták. Ezek a tünetek még nem bizonyítják az autizmust – a pontos diagnózis felállításához kivizsgálásra, szakszerű viselkedés-megfigyelésre van szükség. A diagnosztizálás rendkívül bonyolult folyamat, több szakember átfogó értékelését foglalja magába (pszichológus, gyógypedagógus, pszichiáter, logopédus, foniáter, neurológus), és többszöri értékelések és vizsgálatok szükségesek hozzá. Az időben is hosszú diagnosztizálás gyakran 2-3 évvel az első tünetek megjelenése után ér véget. Ez elsősorban a helytelen diagnosztizálás elkerülése érdekében történik így. Ugyanakkor egy ASD diagnózis tovább késhet, ha az orvos nem veszi komolyan a szülő aggályait, vagy éppen a szülők érthető hárítása késlelteti a felismerést. Észreveszik ugyan, hogy gyermeküknek „furcsaságai” vannak, mégis túl későn fordulnak szakemberhez, mert abban bíznak, majdcsak „kinövi” gyermekük ezeket. Az ASD esetében azonban fontos a korai felismerés és beavatkozás. Megfelelő segítséggel, fejlesztéssel, terápiával ugyanis javítani lehet a gyerek esélyeit a fejlődési késések, lemaradások finomítására, legyőzésére. A potenciális „címke felragasztása” kevésbé fontos; a lényeg a tünetek szakszerű kezelése.
A diagnosztizálás első fázisa a szülői interjú, ami fontos háttérinformációkat kínál a gyermekről. A szülők beszámolnak arról, hogy mi történik, illetve történt a gyermek fejlődésében és viselkedésében. A fennálló sajátos fejlődési problémák megoldására orvosi értékelés is szükséges, ami általános fizikai, neurológiai, laboratóriumi, genetikai, pszichiátriai vizsgálatokat jelent. Pszichológiai és pedagógiai értelemben fontos szerepe van a megfigyeléseknek és vizsgálatoknak (beszéd, intelligencia, kognitív, szociális, érzékeléses, motoros készségek) is. Ezek a vizsgálatok nemcsak a diagnózis felállítására szolgának, hanem a gyermek igényeihez mérten segítenek meghatározni, milyen típusú kezelés szükséges. A lehető leghatékonyabb fejlesztés csak akkor érhető el, ha pontos diagnózissal rendelkezünk a gyermek állapotáról. Ma már a fejlesztési lehetőségek tárháza nagyon széles skálán mozog, így a kommunikációs csatornák is könnyebben megnyithatók.
Ha a gyermek a fejlődése késik, eltér vagy autisztikus viselkedést mutat, akkor mindenképp érdemes felkeresni a szakembereket, mert csak így látható tisztán az érintettség validitása.

Ajánlott terápiák:
ABA terápia
TEACCH
Alapozó terápia
Logopédia
TSMT
Ayres terápia
Kutyaterápia (canis terapia)
Hippoterápia

Ajánlott irodalom:
Hannah L.: Te is tudod! Hogyan foglalkozzunk autizmussal élő kisgyermekekkel? AOSZ, Geobook, 2010.
Quill K.A.: Tedd-nézd-hallgasd-mondd. Kapocs Kiadó, Budapest, 2009.
Attwood T.: Különös gyerekek. Animus Kiadó, Budapest, 2002.
Clements J. – Zarkowska E.: Viselkedésproblémák és autizmus spektrum zavarokban. Kapocs Kiadó, Budapest, 2007.

Megjelent a Katedra folyóirat XXIV/7. (márciusi) számában

fotó: pixabay.com


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.