Galambos Barbara: A félelem témájának feldolgozása

A téma feldolgozásához N. Tóth Anikó Ahaj-hu! (N. Tóth, 1999, 75-86) című meséjét választottam, mely az Alacindruska (N. Tóth, 1999) című meseregény egyik története. A mesében a vavalok és a hangyalok megtámadták az erdőt, kidöntögetvén a fákat. Az erdő lakói a Csingó-szikla barlangjában rejtőztek el előlük félelmükben. Törpincs leleményességének köszönhetően azonban mindnyájuknak sikerült megmenekülniük. Bagyulával karöltve Alacindruskától kértek tanácsot. Az Ahaj-hu! kiáltással, együttes erővel, az erdőlakóknak sikerült elűzniük a vavalokat és a hangyalokat, élükön Karnyoskrappal. (N. Tóth, 1999, 75-86)
A történet által megtárgyalható a félelem és a szorongás érzése a kisiskolások körében. A mese segítséget nyújt olyan érzelmi készségek fejlesztéséhez, mint a stressz és a félelem kezelése. Lehetőséget ad az iskolai szorongás problematikájának megvitatására is. A mesében nemcsak a félelem ábrázolása jelenik meg, hanem a történet végén Cinórka kimondja a megoldást is. Nem csupán Alacindruska tanácsa által menekültek meg, hanem saját maguk félelmeit legyőzve, az együttes bátor kiáltás vezetett a győzelemhez: „De hiszen a magunk erejéből tettük, a mi tüdőnkkel, a mi torkunkkal kiáltottuk – mondta Cinórka.” (N. Tóth, 1999, 85) A történet a gyerekek számára azt a biztonságot nyújtó következtetést sugallja, hogy bárki képes legyőzni a félelmét, csak meg kell próbálnia tenni ellene.
„Az a reakció, amelynek az átélését félelemnek nevezzük, adva van az idegrendszerben.” (Mérei–V.Binét, 2006, 35) Mérei Ferenc és V. Binét Ágnes megfogalmazásában a szorongásos feszültség kialakulásának egyik fő oka a bizonytalanság, melyet a megszokottnak és a meglepőnek az együttes előfordulása idéz elő. A másik oka a csalódás, melyet a várakozási feszültség eredményez, ha a gyermek egyedül marad és gondozója sok idő elteltével tér csak vissza. A szorongásos viselkedés terjedése pedig a kondicionálás következménye. (Mérei–V.Binét, 2006, 36)
A félelem és a szorongás nagyon hasonló érzelmi állapotok. A félelemnek azonban általában konkrét tárgya van, a szorongás ezzel szemben elképzelt veszélyekkel kapcsolatban áll elő. Gyermekek esetében nagyon gyakran előfordul a tesztszorongás, mely azokban a helyzetekben jelenik meg, amikor a tanuló teljesítményét nyilvánosan mérik. A tesztszorongás növekedésével azonban a legtöbb esetben csökken a teljesítmény. Az iskolai környezetben megjelenő félelem egyik meglepő formája a sikerfélelem, mely mind a lányoknál, mind a fiúknál megjelenhet. Leggyakrabban akkor, ha a csoportban a norma nem a kiváló teljesítmény. A kimagaslóan teljesítő tanulók ez esetben perifériára kényszerülhetnek a csoporton belül. Az iskolafóbia is egy komoly hátráltató erő a gyermek tanulmányi fejlődését illetően. Az iskoláskor bármely szakaszában előfordulhat. 6-8 éves korban az iskolaelutasítás elsősorban szeparációs szorongáson alapul, az iskolától és a társas helyzetektől való indokolatlan félelem csak később, 12-13 éves kor körül jelenik meg. Indokolt esetekben a félelem és a szorongás kezelése szakértő segítséget igényel. (N. Kollár – Szabó, 1995, 111-114)

A mű feldolgozásának bevezetése – ráhangolódás
A mai foglalkozásra való ráhangolódást is a már megszokott Hogy vagy…?–körrel (Petres Csizmadia, 2014, 55) kezdtük. A tanulók ismét beszámolhattak érzéseikről, pillanatnyi hangulatukat pedig beállíthatták a hangulattáblánkon.
A mese témájára való ráhangolódást egy párban történő gyakorlattal kezdtük. A páros egyik tagját Király Levente Kiszámolójával (Web 1) határoztam meg. A kiválasztott játékos jelölhette ki társát. A Távkapcsolat (Web 2) című játék keretén belül a kiválasztott játékos egy cédulát kapott, melyen a feladat megadása szerepelt: Egy tüzet okádó gonosz sárkány vagy. Félemlítsd meg az ellenfeled! A játékos társa a szerepről mit sem sejtett, neki az volt a feladata, hogy nonverbális eszközökkel (mimikával, gesztikulációval, mozgással) reagáljon társa gesztusaira. Mivel a kiválasztott kisfiú jól játszotta szerepét, társa arcán és mozdulataiban a félelem jegyeit lehetett felismerni. A tanulókkal ezután megvitattuk a látottakat. Először a megfélemlített játékost kérdeztem meg, szerinte mi volt társa feladata, és vajon ő mire gondolt, mit érzett a szerepjáték közben. Ezután a többi tanulót faggattam, akik csupán szemtanúi voltak a jelenetnek, szerintük milyen szituáció elevenedett meg előttük, milyen szerepben láthatták a kiválasztott játékost, illetve milyen reakciót véltek felfedezni társuk gesztusaiban. Ezután a sárkánybőrbe bújt játékos elárulta, eredetileg mi volt a feladata. (…)

A teljes cikk a Katedra folyóirat XXIV/7. (márciusi) számában jelent meg


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.