Szabó László István: Az iskolai könyvtárak társadalmi szerepe a XXI. században

Az iskolai könyvtárak küldetése olvasóvá nevelni a felnövekvő generációkat, az iskolák helyi tantervéhez illeszkedve elősegíteni a tanulók kulturális fejlődését. Az iskolai könyvtárosoknak különleges szerepe van, hiszen ők nevelik ki a jövő olvasóit. Ez megtiszteltetés és egyben óriási felelősség is. Az iskolába iratkozással mindenki tagja lesz az iskolai könyvtárnak. Ekkorra – jó esetben – többen már ismerik a könyvtárat, mert óvodásként is jártak a könyvtári foglalkozásokra. A könyv- és könyvtárhasználat tanítása mellett az olvasmányok személyre szóló ajánlása is fontos feladata a könyvtárosnak, aki a gyermeket és körülményeit megismerve jobban meg tudja találni a számára legalkalmasabb könyvet.

A könyv és az olvasás
A könyv egyik nemzedék végrendelete a másik számára, a tapasztalt tanácsa az életet kezdő fiatalnak. Diodórosz a lélek orvosságának, Kosztolányi szellemi mannának nevezi, Cicero szerint az ember könyv nélkül olyan, mint a test lélek nélkül. A könyv a gyerekek számára kulcsfontosságú a világ megértéséhez, nélküle nem lehetnének aktív tagjai a társadalomnak. Az a gyerek, aki sokat és értőn olvas, az a könyvekben talált kincseket adaptálja, és mint kulturális tőkét használja egy életen át. Ahhoz, hogy önállóan tudjon gondolkozni és következtetni a gyermek, meg kell ismernie mások gondolkodását, gondolatait és következtetéseit.
Tévedés azt hinni, hogy az olvasóvá nevelés az iskolában vagy az óvodában kezdődik. A gyermek életét alapvetően meghatározzák a születését követő pár évben kapott emóciók, így érthető, hogy nem mindegy, milyen műveket adunk a gyerekek kezébe. Az olvasóvá nevelés első számú felelőse ugyanis maga a szülő, aki elsősorban nem azzal serkentheti olvasásra gyermekét, hogy példát mutat az olvasás és a könyvek szeretetére, tiszteletére, hanem azzal, hogy már a születéstől mesél és felébreszti a gyermeki fantáziát, majd ébren tartja azt a mesekönyvek által. A gyermeki fantázia olyan, mint a metronóm: csak el kell indítani, és a gyermeki lélek szárnyalni kezd. A szülői minták, a szülők olvasottsága, kulturális státusa vagy a család viszonyulása általában véve az olvasáshoz, meghatározó. A szülők kompetenciája az olvasóvá nevelésben – nem lehet elégszer elmondani – alapvetően fontos feladat, hiszen elsősorban a szülő képes megszerettetni a gyermekkel a könyvet. Az együttes olvasás, a könyv tartalmának megbeszélése vagy családi programként a könyvtár meglátogatása elősegíti az olvasóvá válást. A könyvek tudatos kiválasztása, a helyes szelektálás fontos az igényes és esztétikus olvasáskultúra terjesztéséhez. A gyermek fejlődésének előmozdítása, az ismeretekkel és élményekkel való gazdagítása nagyrészt az olvasás révén valósítható meg. Beszédkészségének, szókészletének fejlesztése, az olvasás iránti érdeklődés felkeltése, életben tartása, fejlesztése a rendszeres olvasásra való rászoktatással és az iskolára való felkészítéssel, vagy akár saját könyvtár létrehozásával a gyerek számára, motivációt, indíttatást jelenthet az egész életére.
Mennyi tudás, ismeret, bölcsesség és érzelem bújik meg a sorok között! Egy könyv nem képes gyökeresen megváltoztatni a gyerek életét, de elegendő mennyiségű és minőségű könyv már képes alakítani és formálni a plasztikus személyiséget. Minden könyv tágítja a gyerekek ismereteit arról a világról, amelyben élnek. Fontos feladat megtanítani a gyerekeket az értő olvasásra, mert aki csak olvas, de nem tudja, mit olvasott, nem nagyon különbözik az analfabétától. Az ismeretszerzés létszükséglet, újra és újra megjelenik a gyermekek életében, felnőttként a munkában és az élet más területein is. A szépirodalmi művek nagymértékben formálják a gyermek személyiségét, érzékenységét, morális korlátokat építenek, szocializálódnak, ezáltal válnak szenzibilis emberré. A gyerekek a könyvekből tanulják meg a könyörületet, az empátiát, a kedvességet, a becsületet és a tisztességet. A könyv különös hatalom, amely világrészek és évszázadok kapuit nyitja tágra, de levezethet a gyermeki lélek belső világába is. Az olvasás társadalmi célja, a közművelődés színvonalának fejlesztése és a kulturális értékek adaptálása, de sajnos évtizedek óta csökken az olvasásra fordított idő, és nő a nehezen olvasók és funkcionális analfabéták száma. A kulturális értékek, normák közvetítése és az olvasásra való motiválás az iskolákban stratégiai jelentőséggel bír. Az olvasóközpontú olvasásfejlesztés lényege az olvasásra való ösztönzés, ami az olvasás megszerettetése mellett a felvilágosítás és tájékoztatás révén történik. A diákok nem csupán megismerhetik az iskolai könyvtárak segítségével az olvasás által megnyíló lehetőségeket, de lehetővé tesszük a gyerekek számára, hogy egymással is megoszthassák olvasmányélményeiket, tapasztalataikat. (…)

A teljes cikk a Katedra folyóirat XXIV/7. (márciusi) számában jelent meg

fotó: pixabay.com


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.