Borvák Mária: Boldog pedagógusok, avagy kinek jó a szenvedés

Az osztályfőnök szerepe az egyén kompetenciáinak tudatos fejlesztésében (2. rész)

Előző írásunkban már beszámoltunk a pedagógusok mentális egészségének megőrzésére fordított erőfeszítések fontosságáról, illetve arról a tényről, hogy ez nemcsak a pedagógus saját jólléte miatt kulcsfontosságú, hanem a diákokra gyakorolt, példát és mércét állító magatartása miatt is. Hogy mégis hogyan lehet ebből egy, az egész iskolai közösségre kiterjedő jó gyakorlatot kovácsolni, és hogy ennek mi a hosszú- és rövidtávú haszna, arra keressük alább a választ.

A mentálhigiéné mint magatartásforma
Sok esetben halljuk, hogy a segítő szakmákban tevékenykedők, tehát a pszichológusok, pszichiáterek, orvosok, nővérek vagy a mentálhigiénével foglalkozó dolgozók fizikai kondíciója mellett a mentális egészség és kiegyensúlyozottság alapvetően meghatározza, hogy mennyire hatékony tudják ellátni munkájukat. Megkövetelt egyfajta lelki fittség, amely felvértezi őket a nehéz feladatok ellátására, illetve képessé teszik őket arra, hogy minimalizálják a stressz okozta kiégés veszélyeit. Ilyen szempontból bátran sorolhatjuk a pedagógusi foglalkozást is ugyanebbe a kategóriába, különös tekintettel az osztályfőnökökre nézve, hiszen nem újdonság, hogy a mai társadalom szívesen becsüli túl az iskolai nevelés lehetőségeit, amely által nagyobb felelősséget tulajdonít a pedagógusoknak az indokolt szintnél.
Buda Béla Mentálhigiéné című tanulmánygyűjteményében külön figyelmet szentel a pedagógusi pályán lévőknek, ahol rendszerszinten tartja fontosnak, hogy a pedagógusok életpályamodellje egészüljön ki egy, a mentális egészségmegőrzésre és kondíciójavításra irányuló tevékenységgel, hiszen a pedagógusként tevékenykedő felnőttek sok szempontból alkotnak veszélyeztetett réteget. Ahogy írja: „Nemcsak a mentálhigiénés veszélyeztetettség nagy, amiről gyakran szoktak beszélni, de az életmódbeli is. Az elnőiesedett pályán erős a szereptúlterhelés, a saját család interferenciáját a pedagógiai munkában szinte csak egészségtelen életmóddal és túlmunkával kompenzálják a pedagógusok. Amíg saját egészségi, életmódbeli, szabadidő-eltöltési, stresszlevezetési stb. problémáikkal nem tudnak szembenézni, ugyanúgy nem tudnak hatékony nevelő erővé válni az egészségmegőrzésben, mint ahogyan a szexuális nevelés terén sem képesek. Ma már jól tudjuk, hogy a mintakövetés és az azonosuláson át történő tanulás nagyon erős az iskoláskorban, és az indirekt nevelés főleg ezen át érvényesül.” Ezen túlmenően egy nagyon szemléletes példát állít elénk: „A dohányzó tanár arcán végigfutó elégedettség a cigaretta szívásakor egy pillanatnyi expozícióval is képes ellensúlyozni komoly tananyagot a dohányzás ártalmaival kapcsolatosan, vagy a (ha jól meggondoljuk, nevetséges) felirat hatását a cigarettás dobozon vagy alig olvashatóan az öles dohányreklám alján, hogy a dohányzás árt az egészségnek. A pedagógus saját személyes egészségvédelme és e téren iskolai példakép-effektusa és „hadrafoghatósága” – a rendszerelmélet nyelvén szólva „izomorf” egymással, szorosan összefügg.”
Mit is jelent mindez a mai pedagógusokra nézve?
„Ha a pedagógust próbáljuk egészségesebbé tenni, a gyermekek egészségéért is tettünk komoly előrelépést.” – legyen szó fizikai, mentális vagy spirituális szintről. Fontos megértenünk, hogy ez a három szint kihatással van egymásra, és bármelyikkel is foglalkozzunk negatív vagy pozitív irányba mutató szándékkal, annak hatása lesz a másik kettőre.

Testi, lelki és szellemi jóllét
Most a mentális egészséget állítjuk fókuszba, amely alatt nem a pszichikai alkalmasságot értjük, hiszen annak már az egyetemen ki kell derülnie, hogy valaki alkalmas-e egyáltalán a pedagógiai pályára. Sokkal inkább azt elemezzük, hogy ugyanúgy, mint ahogy a fizikai kondíció is folyamatos edzéssel tartható csak szinten, úgy a lelki és szellemi egyensúly fenntartásához is szükség van tréningre, folyamatos karbantartásra. Vagy legalábbis olyan eszközökre és módszerekre, melyek segítenek megszabadulni a munka során felgyülemlett lelki és szellemi terhektől. Ez a célja a mentálhigiénének: a testi, szellemi és lelki jóllét elősegítése, megőrzése és támogatása. (…)

A teljes cikk a Katedra folyóirat XXIV/7. (márciusi) számában jelent meg

fotó: pixabay.com


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.