Borvák Mária: Online diákok, Offline tanárok

Az osztályfőnök szerepe a virtuális térben való eligazodásban

Ránk köszöntött az a kor, amikor a középiskolák padjaiban olyan diákok ülnek, akiket úgy nevezünk, hogy Z generáció. Megkülönböztető jeleik nem csupán abban merülnek ki, hogy 1995 és 2009 között született zsenge fiatalok, hanem őket nevezzük az úgynevezett online generációnak, akik egy, a pedagógus társadalom többsége számára ismeretlen világban töltik idejük nagy részét. Mégis hogyan tudjuk őket segíteni ebben a világban, amit mi magunk sem ismerünk igazán? Mert mitől is érzi magát biztonságban egy mai felnőtt, akinek a gondjaira bíztak több tucatnyi diákot, hogy az ő nevelésükért, oktatásukért legyen felelős, és azt a lehető legjobban lássa el? Attól, ha ismeri a játékszabályokat, tisztában van vele, hogy bizonyos helyzetekben mire számíthat, és pontosan tudja, hogy mit kell tennie. Mert tenni szeretne, méghozzá magabiztosan.

Váltózóban lévő világ
Biztos alapot jelenthet a fiatalok világában való eligazodáshoz, ha értékítélet mentesen közelítjük meg a világukat, alapvetően kíváncsiságtól és nyitottságtól vezérelve, elvetve a sztereotípiákat, amelyek szerint csak a „régi” világ a jó, az „új” pedig ördögtől való elvekre épül.
A mai fiatalokra, akik 1995 és 2009 között születtek és Z generációs fiatalokként utalunk rájuk, jellemző, hogy életük nemcsak az iskolában vagy otthon eltöltött offline tevékenységekből áll, hanem idejük nagyon nagy részét az online térben töltik, ahol útjaik szinte utánkövethetetlenné válnak.
A felnőttek többsége (legyen szó akár tanárról, akár szülőről) ezáltal úgy érzi, mintha a fiatalok kicsúsznának a kezeik közül, hiszen életük egy jelentős része rejtve marad előlük. Az idősebb és fiatalabb generáció eltávolodása sokszor akkor kezdődik, amikor a szülő vagy pedagógus elsődleges reakciója erre a jelenségre a harag, düh, elzárkózás, hibáztatás és/vagy teljes elutasítás. Vágyként fogalmazódik meg bennük, hogy a diákok tagadják meg az online világot, és lépjenek ki teljesen az általuk már oly jól ismert offline világba, hogy minden visszazökkenhessen a régi és jól ismert kerékvágásba, ahol az értékek közvetítése még a régi értékrendhez igazodik.

A „Z generáció” rejtelmei
Hosszútávon az elzárkózás helyett hasznosabb, ha a mélyére ásnunk annak, hogy vajon milyen hatások érik a Z generációs fiataljainkat, és miért is lehet nehéz őket tanítani.
A fiataloknál tapasztalt üres tekintetek, az alulmotiváltság, az elvágyódás a tanítási óráról, mind olyan jelenségek, amelyek nagy része az információs túltelítettségben gyökereznek. Hiszen míg régen az információ eléréséért könyvet kellett kölcsönözni vagy vásárolni, addig a mai fiataljaink a zsebükben hordják az információkhoz való hozzáférés lehetőségét. Pár kattintás és máris kikereshetőek a kívánt tartalmak. Az információk többsége pedig szűretlenül érkezik hozzájuk, amelyek olyan mértékű túltelítődöttséget okoznak, ami nehézzé teszi számukra, hogy aznap még több információt befogadjanak, amivel sokszor ők maguk sincsenek tisztában, hiszen nem tudatosan cselekszenek – csak úgy böngésznek.
Annak köszönhetően, hogy az online tér folytonosan elérhető, a barátaikkal, ismerőseikkel azonnal megoszthatnak bármilyen történést, eseményt, érzelmet és gondolatot, egyre inkább türelmetlenebbé válnak, hiszen rászoktak az egyre gyorsabb érzelmi szükséglet-kielégítésre. Az információk túl gyorsan jutnak el hozzájuk, amihez valójában még nincsenek megfelelően kialakult érzelmi mechanizmusaik, amelyek segítségével fel tudnák dolgozni az őket érő érzelmeket. Ennek hatására egy mozaikszerű érettség figyelhető meg náluk, ami egy különleges kombinációja a helyzetektől függő érzelmi éretlenségnek és túlérettségnek.
A fiatalok az információáramlás gyorsaságának hatására hajlamosak abban a tévhitben ringatni magukat, mely szerint ők gyorsabban képesek elérni bármit, mint az előző generációk tagjai, hiszen sokkal több eszköz van a kezükben. Az idősebb generáció pedig akarva-akaratlanul támogatja is ezt a hozzáállásukat, hiszen minden szülő és pedagógus azon igyekszik, hogy az ő utódjainak könnyebb sorsa legyen, amihez minden tőle telhetőt meg kíván adni. Közben pedig elfelejti megosztani a fiatalabb generációval a saját tapasztalatait, amelyek a kitartás, a céltudatosság és az erőfeszítések megtételére való hajlandóság fontosságára mutatnak rá. Fontos megjegyezni, hogy ezalatt nem a „Te erre úgy sem vagy képes!” kategóriájú, eltántorító kinyilatkoztatásokat értjük, hanem azokat a példamutató cselekedeteket, történeteket, amelyek realitást visznek a fiatalok vágyálmaiba. (…)

A teljes cikk a Katedra folyóirat XXIV/8. (áprilisi) számában jelent meg

fotó: pixabay.com


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.