Csicsay Alajos: Az év óriás egysejtűje

Előrebocsátom, azt az állatkát, amelyet a 2016-os év sztárjának választottak, nem a mai élőlények között kell keresni, mert az egy sok tízmillió évvel ezelőtt élt, megkövesedett, egysejtű volt, vagyis kövület, szaknyelven fosszilia, amit nevezhetnénk ősleletnek is, de maradjunk inkább annál a kifejezésnél, amelyet a muzeológusok használnak, ősmaradvány.
A Magyarhoni Földtani Társulat, más tudományos társaságokhoz hasonlóan, 2015-ben programot indított az ősi kövületek népszerűsítésére, s három javaslat közül a Szent László pénzeként ismert Nummulitesz kapta a legtöbb szavazatot. Ez pedig nem más, mint egy valóban pénzérmére hasonlító, több tíz millió évvel ezelőtt kihalt, mint említettem, megkövesedett mészvázas egysejtű. Pedig komoly vetélytársai voltak, amelyek közül második helyre került a magyar őslénykutatás jelképe, a földtörténeti alsó triászban – 230 millió évvel ezelőtt – élt kavicsfogú álteknős, a Placochelys placodonta. Harmadik helyre pedig a jura korszakból való szintén másodkori, vagyis 200 millió éves mecseki – komlói magvaspáfrány, a Komlopteris. Az elbírálásnál azonban nem a kor számított, hanem a népszerűség. A Szent László-legendák közül ki ne ismerné azt, amelyiket Mátyás király udvari papja, Temesvári Pelbárt jegyzett le, miszerint a magyarok által üldözött kunok arany pénzt szórtak el, hogy a katonák harci lendületét lecsillapítsák, ami sikerült is volna, ha a szentéletű király nem kéri Istent, hogy a pénzérméket változtassa át kővé? A csoda megtörtént, amit az is bizonyít, hogy a kőpénzek ma is több helyen megtalálhatók mind Erdély, mind Magyarország területén. De bizony az egyiptomi piramisok építőköveiben úgyszintén, amelyekben az ókori görög utazó, Hérodotosz a rabszolgák által elhullajtott lencsék megkövesedett maradványait vélte felismerni. Ez már egy kicsit közelebb áll a valósághoz, mert a nummuliteszek lencseformájú, óriás egysejtűek voltak – 1 mm-től 6 cm nagyságig, de találtak 15 cm-eset is –, az embereket mégis inkább pénzérmékre emlékeztették. (Az érme görögül nómima, a kő vagy kőzet lithos, latinul pedig numulus). A Nummulitesz elnevezés Lamarchtól ered, bár ő a kihalt lábasfejűek – mai nevükön inkább fejlábúak –, ammonitok közé sorolta be. Ennek az lehetett az oka, hogy mindkét állatcsoport belül kamrás, spirálisan csavarodott, csigára emlékeztető mészvázat épít(ett) maga köré. Csakhogy a ma is élő utódaik, a csigaházas polipok nem csupán méretében különböznek a Nummulitesztől, hanem abban is, hogy sokkal fejlettebb soksejtű állatok, s míg a Nummulitesznek minden kamrájában egy-egy állatka élt, az ammonitoknak csak az utolsó egy, a legnagyobb kamrája (volt) lakott. (Csupán az érdekesség kedvéért jegyezzük meg, hogy aki olvasta Verne regényét, a Nemo kapitányt, annak ismerős lehet a Nautilus mint Nemo tengeralattjárója, ami egyik őslényre sem hasonlított). Az viszont elgondolkodtató, hogy a csigavonalas elrendeződés már a vírusoknál megjelenik – a DNS molekula is kettős spirál –, és ez a forma újra meg újra feltűnik mind az egysejtű, mind a többsejtű eukarióták világában. És ha kitekintünk a világmindenségbe, ott is a csigavonalas elrendeződést és eszerinti mozgásformákat láthatunk.
Annak ellenére, hogy a Nummulitesz kihalt faj, mégis besorolható a ma élő egysejtű állatok, mégpedig az egyfélemagvúak (Plasmodroma) törzsének, a gyökérlábúak (Rhizopoda) osztályának egyik rendjébe, a likacsoshéjúakéba (Foraminiferák). Mint ősmaradvány, gyakorisága miatt nem tartozik a védett kövületek közé, ezért szabadon gyűjthető. Amikor még aktív pedagógus voltam, tanulóim között akadtak, akik féltett kincsként őrizgették többek között a Szent László pénzét is. (…)

A teljes cikk a Katedra folyóirat XXIV/9. (májusi) számában jelent meg

kép: monstone.hu


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.