Csicsay Alajos: Hová tartoznak a gombák?

Amikor az alábbi mondanivalóm címét leírtam, óhatatlanul Fehér Klára (1919-1996) Hová álljanak a belgák? regényének a címe jutott eszembe. Ugyanis Belgiumot a világ országai között úgy tartják számon, mint nemzetállamot, nemzeti ünnepe is van, július 21-e, csak éppen belga nemzet nincs. Addig törték fejüket a politikusok, amíg ki nem találták a salamoni megoldást. Feltehetően nagyobb dilemma elé állították a biológusokat a gombák, amikor rájöttek, hogy azok se nem növények, se nem állatok, holott hosszú időn át a növények között tartották őket számon. Hát akkor mik valójában? Ma már nagyon egyszerű a válasz: „többsejtű eukarióta szervezetek”. Valamikor a földtörténeti őskor vége felé, csekély egy milliárd évvel ezelőtt kezdődött meg a kialakulásuk, a növény- és az állatvilággal egyazon időben. Úgymond „párhuzamos evolúciós folyamatok” hozták létre az élővilágnak e három országát. Hirtelen eszembe jut, hogy van az élőlényeknek egy törzse, ami még a gombáknál is „belgább”, amely növények, pontosabban egyes algák és fonalas gombák szimbiózisa folytán alakult ki, a zuzmóké. Az még csak hagyján, ha a gombáik a zöldalgákkal alkotnak telepeket, mert mindkét élőlénycsoport eukarióta, de előfordul, hogy kékmoszatokkal társulnak, amik pedig a prokarióták (sejtmaghártya nélküliek) közé tartoznak. Ám ha csak egyetlen fajt alkotnának, nem lenne különösebben problémás a dolog, csakhogy e szimbiózisra épülő törzsnek igen sok faja létezik. Általában meghatározott gombafajok, meghatározott moszatfajokkal alkotnak zuzmót, s e moszatfajok jellemzik a zuzmófajokat. Ami még meglepőbb, így együtt váltak képessé benépesíteni az egész szárazföldet. Volt idejük rá elég a földtörténeti triász óta eltelt 230 millió év alatt. Már az 1950-es években több mint 16 000 fajukat ismerték, ebből a Kárpát-medencében élőké akkor mintegy 900 volt. Sokuk mellett elmegyünk úgy, hogy fogalmunk sincs róluk, miféle élőlények lehetnek. Viszont ki ne hallott volna a rénszarvasok fő táplálékáról, a rénzuzmóról (mellesleg nálunk is előfordul), amit szükség esetén az eszkimók is fogyasztanak? Vagy a Bibliában leírt mannáról – ami nem egyéb, mint a mannazuzmó (Aspicilia esculenta) – annak ellenére, hogy sosem volt hozzá szerencséje. Nem ez az egyedüli eset, hogy sokkal érdekesebbek a tőlünk távol levő dolgok, mint azok, amelyek majd kiszúrják a szemünket. Tehát a zuzmók között vannak állati és emberi táplálékok egyaránt. A tüdőzuzmó (Sticta pulmonaria) pedig gyógytea készítésére alkalmas. Mindazonáltal a zuzmók elhaló telepeikkel részt vesznek a termőtalaj képzésében is. Kizárólag egyes zuzmócsaládokra jellemző zuzmósavak marják a legellenállóbb sziklákat is, ráadásul ők a sziklákon az első megtelepedők. S ami még felbecsülhetetlen értékük, hogy túlságosan érzékenyek a levegő szennyezettségére. Ahol egyáltalán nem élnek meg, az a terület bizony az emberre is veszélyes lehet. E szempontból úgy viselkednek, akár az indikátorok. A forró trópusi sivatagoktól a jeges sarkvidékekig, a tengerszinttől a legmagasabb hegyekig mindenütt előfordulnak. Csodának beillő tény, hogy olyan helyeken is megélnek és (leginkább telepleválással) szaporodnak, ahol a zuzmó gombája és moszatja külön-külön képtelen. Mérgező zuzmók nem ismeretesek, kártételük is csupán közvetett, mivel a gyümölcsfák törzsén szívesen megkapaszkodnak, magukba szívják a csapadékot, miáltal lehetővé teszik a növényre ártalmas gombák és baktériumok megtelepedését is. Ezért a kertészeknek ajánlatos tőlük a fáik kérgét megtisztítani.
Nem tudok róla, hogy az év élőlényei megválasztásánál egyáltalán szóba kerültek-e a zuzmók, viszont a gombák, pontosabban egyes fajaiknak a termőteste, már több mint tíz esztendeje igen. Tán itt kell megjegyezni, hogy különbség van a gombák „teste” és a között a képződmény között, amit a gombászok gyűjtenek. Meg azt is, hogy ilyet csak fejlettebb bazídiumos gombák földalatti fonalainak szövedéke, a növények gyökérzetére emlékeztető teleptestes gombák képeznek. Ugyanis ebből a tenyésztestből emelkedik föld fölé, a sokféle formában megjelenő termőtest, a közszájon forgó gomba. (…)

A teljes cikk a Katedra folyóirat XXIV/10. (júniusi) számában jelent meg

fotó: pixabay.com


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.