Jánk István: Így beszélnek minálunk: itt a szlovákiai magyar hangoskönyv!

Vajon milyen a csallóközi autentikus magyar beszéd? És hogyan beszél egy bősi, csallóközkürti vagy épp nyárasdi ember? Akit érdekel, megtudhatja, ugyanis a napokban jelent meg az első multimediális szlovákiai magyar nyelvjárási szöveggyűjtemény. Sok-sok szlovákiai magyar beszéd és azok lejegyzett változata érhető el a nyelvjáráskutatók és a nyelvjárások iránt érdeklődök nagy örömére.

Pár hete érhető el az interneten az első multimediális szlovákiai magyar nyelvjárási szöveggyűjtemény. A hangoskönyv a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemen működő Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet dialektológiai kutatómunkájának a gyümölcse. A szövegeket a karon tanuló hallgatók gyűjtötték, a szövegek hanggal való szinkronizálását és a lejegyzések ellenőrzését Presinszky Károly végezte.
A szöveggyűjtemény beszélt nyelvi szövegeket tartalmaz, amelyek remekül illusztrálják az egyes szlovákiai magyar tájegységek nyelvjárási sajátosságait. A most megjelent első részben a csallóközi-szigetközi nyelvjáráscsoport sajátosságait tükröző helyi dialektusok találhatók. Ezek az adatok a következő településekről származnak: Bős, Csallóközkürt, Izsap, Kulcsod, Nagybodak, Nyárasd, Vágfüzes, Vásárút, Zsigárd.
A szöveggyűjtemény egyik legnagyobb jelentősége abban áll, hogy a hangfelvételek fonetikus lejegyzése is elérhető egy-egy felvétel alatt (ehhez szükséges egy speciális betűkészlet telepítése, amely itt érhető el). Az egyes szövegek egészben, illetőleg részletekben is meghallgathatók a szövegrészekben található időzítési pöttyökre kattintva (sajnos ez a funkció nem minden böngészőben működik jelenleg).
A hangoskönyv a szöveggyűjtemény első darabja, a későbbiekben további szlovákiai magyar hanganyagokkal bővül a gyűjtemény. Addig is, íme, néhány érdekes részlet a most megjelent rész lejegyzett szövegeiből – természetesen az eredeti, fonetikus lejegyzéssel.

Egy idősebb csallóközkürti férfi például a gyerekkoráról és földművelésről mesél:
EÐbbeÐ a ëty holt fõdüngbeÐ úccsináÏtuk nyugoggyo² apáÏnk´ú, én gyerëk vótam akkor, nyugoggyo² apánkuúccsinátuk, hogy eÐngëm, min gyeÐrëkëtkivitt a apáng, beÐfokta a ëty szamarat mëg a ëty t´ehenyet, aÏsztá² meÏkszántotta aszt a bizonyos ëty hód fõdet.AÏsztán mëkszántotta, fokta leÐheÐngërëszteÐ, mëkfogasúta, osztá² újra leÐheÐngërëszteÐ, s utáÐnnoÐ kírt valahun veÐtõgépeÐt.Hát a vetõgép az má abba a idõbe naty ö dolog vót, de nyócsoros vetõgép vót, s nyócsoros vetõgép utá² émmin gyerëk, nyóc-kilenc éves gyerëkhå mënteÐm, ballaktam utánnaÏ. Apám meÏgmonta,hoty te´ vigyázz aµra, hogy eе në dugújom a csoroszla.

De nem csupán olyan szövegek akadnak a gyűjteményben, amikben valaki a gyerekkoráról mesél. Egy vágfüzesi néni például az első repülési élményét beszéli el nagyon kedélyes módon, úgy, ahogy bármelyikünk nagymamája vagy épp édesanyja tenné:

No, testvírëmnek a lányo vót ithonn. Januárba szoknak mindig hazajárni, mer ott akkor van holtszëzon ës nagyon mëkkírt, könyörgött, hogy mënnyek ki Ciprusra, amikor mëty fírhö. Nem akartam kimënni, de hátÞ asztán a vígin mégis annyira mëggyõsztëk, hogy kimëgyëk. Ócsóír röpülõjëgyeÏt is tuttak szërëzni mëg minden. Este tíz órakor indútunk KomárombóÏ. Pestrû szátunk fõ. Hát, én még röpteret së láttom, mëg még sëmmit së. Hát, õszintén szóva ëty kicsit fítem, hogy mijen lësz majd a röpüllõ. Ém mëntem, sógornõm mëg a sógornõmnek a vót féÏrje, íty hármon mëntünk ë. Hát ugyë fölattuk a csomagjainkot, hát vártunk ottan, ém mint a kis hüjegyerëk. Hát, õk má vótak töpször, asztám mikor há naÏ, hogy mosmább mëhetünk, hát ém mëntem a sógorasszoa´. Aszonygya ëccër a sógorasszon, no mosmább a röpülõbe vagyunk. Há, mondom má hogy a francba vagyunk a röpülõbe, mondom nem is ûtünk buszon´. Hát, a tévébe lássuk, hogy fölûnek a buszra és aÏsztá² akkor úgy. Hát, hogy nem mosmá mingyá itte², ahoty kimëntünk a izén´, várón´, aszongya it má röpülõ is vót. NaÏhát, jóvan. Ot nem is vót idõnk mëgijennyi […] A fentieken kívül még számos autentikus szlovákiai magyar beszédet hallgathatnak és olvashatnak el az ez iránt érdeklődők. És nem csak azért érdekes mindez, mert láthatjuk belőle, hogy milyen változatos is a magyar nyelv, hanem mert a különféle nyelvjárások a kultúránk és identitásunk egy nagyon fontos részét képezik. Ugyanúgy megőrzendő értékek, mint a népi hagyományaink, műemlékeink, művészi alkotásaink. Nyugodtan büszkék lehetünk hát rájuk.
Hogy mi az a csoroszla és hogy hogyan folytatódott a repülőgépes történet, vagy egyáltalán hogyan beszélnek Csallóközben a különböző településeken, kiderül a hangoskönyvből, amely a www.umjl.fss.ukf.sk/szmnyhk/ oldalon érhető el.

Megjelent a Katedra folyóirat XXIV/10. (júniusi) számában

fotó: pixabay.com


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.