Borvák Mária: A 21. század egyik legfontosabb készsége

Az osztályfőnök szerepe a diákok érzelmi intelligenciájának fejlesztésében

Végérvényesen megdőlni látszik az utóbbi éveknek az a nézet, amely szerint a siker biztos kulcsa csakis a magas IQ. A különböző kutatások és felmérések ugyanis sorra igazolják, hogy a sikeres életvitelt sokkal jobban befolyásolja az EQ, vagyis az érzelmi intelligencia fejlettségi szintje. Hatással van az emberi kapcsolataink minőségére, a stresszel szembeni magatartásunkra, és nem utolsó sorban a munkahelyi eredményességünkre. Vajon tényleg elég, ha az érzelmi intelligencia fejlesztése az oktatásban inkább csak a jó érzékű pedagógusok szabadidős foglalkozása?

Értelem és érzelem
De mi is az az EQ? Az érzelmi intelligencia az érzelmekkel való bánás képessége. Az a képesség, amivel saját és embertársaink érzelmeit felismerjük, megértjük, kezeljük. Olyasmi, ami az agyunk racionális és érzelmekért felelős központjai közötti kommunikáció milyenségét határozza meg.
Alapvető fontosságú tény, hogy az érzelmi intelligenciánk fejlettsége gyermekkorunk és neveltetésünk hozadéka, amit nagyban befolyásol az, hogy milyen példákat láttunk és tapasztaltunk szüleinknél, pedagógusainknál, és azoknál az embereknél, akik befolyással bírtak az életünkben és a világról alkotott képünk formálódásában. Érthető tehát, miért olyan fontos, hogy az óvodás, alapiskolás, középiskolás vagy éppenséggel egyetemista diákjaink milyen mintákkal gazdagodnak az iskolában, ahol idejük nagy részét töltik. (Feloldozás lehet az a tudat, hogy az ember 20. és 50. életéve között mintegy 25 százalékkal tud növekedni az EQ, mindezt csupán a megélt dolgoknak, eseményeknek köszönhetően is akár.)
A diákjaink jövője szempontjából meghatározó, hogy a munkaerőpiacra milyen érzelmi érettséggel lépnek ki, hogy mennyire lesznek képesek az alkalmazkodásra, a csapatmunkára, vagy éppen egy csapat vagy cég vezetésére. A munkáltatók egyre gyakrabban panaszkodnak arra, hogy a fiatal kollégák nehezen tudnak alkalmazkodni az új munkahelyen. Minderre ráerősít az egyes generációk (X, Y, és Z) közötti jelentős fejlődés- és szocializációbeli eltérések, amelyekről már előző számunkban, az internetbiztonság kapcsán beszámoltunk. A rengeteg inger, ami a diákokat éri, képtelenné teszi őket arra, hogy egy adott érzés teljes mértékben kifejlődhessen bennük, megélhessék, elfogadhassák, majd elengedhessék. Az egyik érzésből rohannak a másikba, és szinte alig élik meg, hogy az érzéseikkel tudtak valamit kezdeni, hiszen a világ egyszeriben csak rohan tovább, ők pedig utána.
Mivel mind a magánéletben, mind a karrierünk során kapcsolatokban működünk, a boldogulásunk kulcsa nem véletlenül az érzelmi intelligencia, amelynek fejlesztése ugyanolyan fontosságú, mint a szaktantárgyak oktatása. Erre a világban szerencsére már vannak jó példák, ahol a készségfejlesztő tantárgyak közé bekerült az érzelmi intelligencia fejlesztése is rendszeres tanórai keret formájában.

Az érzelmi intelligencia és a siker kapcsolata
Az érzelmi intelligencia szülőatyja, Daniel Goleman szerint a kiemelkedő munkahelyi teljesítmény szempontjából a konvencionális intelligencia másodlagos az érzelmi intelligenciához képest. Az általa vizsgált 59 vállalkozó közül azok foglalkoztatták a legtöbb dolgozót, s azoknak volt a legmagasabb a forgalmuk, akik fontosnak tartották, hogy visszajelzést kapjanak munkájukról, s céljaikat mindig előzetesen átgondolták, vagyis akik magas érzelmi intelligenciaszinttel rendelkeztek. A kutató még egy érdekes összefüggésre világított rá: az EQ szerepe arányosan nő a munka nehézségének növekedésével, valamint azzal, hogy a státusz milyen magasan áll egy szervezet hierarchiájában. Vagyis megfelelő IQ-val és szakmai hozzáértéssel lehet valaki jó mérnök vagy igazgató, de az, hogy ennél feljebb jut-e, már az önbizalomtól, a mások felé tanúsított empátiától, kapcsolattartási képességtől függ. (…)

A teljes cikk a Katedra folyóirat XXIV/10. (júniusi) számában jelent meg

fotó: pixabay.com


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.