Albert Sándor: A kisebbség esélye a minőség

A kilencvenes évek elején a változás szele megérintette a felvidéki magyar pedagógus társadalmat is. Lelkesen üdvözöltük a változásokban rejlő lehetőségeket. Megalakult a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége és a Katedra Társaság.
Országos rendezvényeket és nyári egyetemeket szerveztünk.
A kétnaposra tervezett Katedra napokon éjfélekig tartó vitákban fejtettük ki nézeteinket az iskolai önkormányzatiságról, iskolahálózatunk hatékonnyá tételéről, iskolaközpontok létrehozásáról, újszerű oktatási módszerek és formák bevezetéséről, egy magyar kar, majd később magyar egyetem létrehozásáról.
Nyári egyetemeket még ma is szervezünk. Az SZMPSZ rozsnyói konferenciájára és a Katedra napokra még ma is eljárnak a pedagógusok, de a lelkesedésünk mintha alábbhagyott volna. Elfásultunk, kiégtünk, szemünkből hiányzik az éltető tűz.
Vajon mi történt velünk és mi történik a felvidéki magyar társadalommal?
Néhányan talán még a változásokat is igénylik, de úgy, hogy közben semmi se változzon!
Pedig érzékeljük, tudjuk, hogy az oktatásügyünk jelenlegi helyzete hosszú távon nem tartható fenn.
Azt vallom, amit nagyjaink már oly sokszor megfogalmaztak és leírtak, hogy „a kisebbség esélye a minőség”.
A jó színvonalú és a jó minőségű iskola.
Hosszú távon a jelenlegi helyzet konzerválása nem jelenthet megoldást. Nekünk gyarapodnunk kell, ha túl akarjuk élni a 21. századot. Ezért nem „csak iskolákra”, hanem „olyan iskolákra” van szükségünk, ahová a szülők szívesen íratják be gyerekeiket, és ahová a gyerekek is szeretnek járni.
Szemléletváltásra van tehát szükség, mert hiába ábrándozunk arról, hogy a kormány pozitív diszkriminációt alkalmazva megoldja pl. a kis létszámú iskoláink finanszírozási problémáit.
Szerintem nem fogja megoldani (hiába szeretném én is). A minimális létszámok eltörlésével csak a labdát dobták át az önkormányzatok térfelére. Kezeljék ők a problémát, legyenek ők a rosszak, a hazaárulók, akik bezárják saját iskoláikat.
A megoldást nekünk kell kiizzadni és az elmozdulást is nekünk magunknak kell kezdeményezni. Reagálni kell pl. arra, hogy iskoláskorú gyerekeink csaknem egynegyedét nem magyar tanítási nyelvű iskolába íratják be a szülők. Az okok ismertek: vegyes házasság, a jobb érvényesülés reménye stb., de egyre gyakrabban fogalmazzák meg a szülők azt is, hogy „azért választottuk a helyi szlovák iskolát, mert az jobb”. Érdemes lenne megvizsgálni, hogy vajon mi áll ennek a döntésnek a hátterében? Miért gondolják a szülők, hogy a szlovák iskola jobb? Miben más, miben jobb, mivel ad többet, mint a magyar iskola? És természetesen reagálni kell rá.
A beiratkozási eredmények némi optimizmussal töltenek el. Hiszen országos szinten több gyereket írattak be a magyar alapiskolák első évfolyamaiba, mint az elmúlt esztendőben. A számok mögött viszont azt is látni kell, hogy iskoláinkban folyamatosan nő a szociálisan hátrányos családokból érkező gyerekek száma. Ez a tény újabb és újabb kihívást jelent pedagógusaink számára. Az utolsó (2015-ös) PISA eredményekből ugyanis egyértelműen kiolvasható, hogy a gyerekek tanulmányi eredményei és a családi háttér között szoros összefüggés van. A rendezett családi háttérrel rendelkező tanulók sokkal jobban teljesítenek, mint a szociálisan hátrányos családból érkezők. És ez a különbség a tanulási idő alatt folyamatosan nő. Az olló egyre tágabbra nyílik, ellentétben a sikeres országokkal (Finnország, Kanada, Lengyelország stb.). Ha ezt a problémát nem sikerül kezelni, akkor fennáll a veszélye annak, hogy az iskolaelhagyók egy része funkcionális analfabéta marad és a szociális hálón fog élősködni.
Iskoláink eredményességével különben sem lehetünk elégedettek, hiszen tanulóink a PISA felmérés egyik kategóriájában sem remekeltek. A szövegértés terén pedig a szakemberek szerint is katasztrofálisan szerepeltek. Ez a megállapítás természetesen a szlovák iskolák tanulóira is érvényes, viszont az országos felmérések során az ötödikesek (Tesztelés 5) és a kilencedikesek (Tesztelés 9) matematikából nemcsak önmagukhoz, hanem szlovák diáktársaikhoz képest is gyengébben szerepeltek. És ami talán ennél is szomorúbb, az írásbeli érettségi eredményei is romlottak a tavalyi eredményekhez képest úgy szlovák nyelvből, mint matematikából.
Természetesen nem lehet és nem is kell ezekből az eredményekből (eredménytelenségből?) messzemenő következtetéseket levonni, de azért elemezni és beszélni kell róla. És főleg tenni kell azért, hogy ez a trend megváltozzon.
A tavasz folyamán nyilvánosságra hozott Oktatás és Nevelés Fejlesztésének Nemzeti Programja optimizmussal tölt el. A Tanuló Szlovákia névre hallgató tervezet a 21. század iskolájának szellemében fogalmazódott meg. A reform sikerre vitele viszont nagyon sok pénzt igényel és ami ennél is fontosabb, a pedagógustársadalom szemléletváltására épül. Az oktatás helyett a tanulás és a tananyag helyett a személyiségfejlesztés áll a középpontban és ennek megfelelően megváltozik a tanár szerepe is.
Pedagógusaink számára talán ez jelenti majd a legnagyobb kihívást, de egyben a lehetőséget is iskoláink színvonalának és minőségének javítására.

Megjelent a Katedra folyóirat XXIV/10. (júniusi) számában

fotó: pixabay.com


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.