Bordás Sándor: Drogfüggőség és szocializációs hátterek

Van olyan út, ami helyesnek látszik az ember előtt, és a vége a halálba menő út.
(Példabeszédek 14,12)”

Az ember bio-pszicho-szocio-spirituális lény. Ahhoz, hogy normális, maga és mások számára, valamint a társadalom szempontjából is elfogadott, hasznos életet éljen, egyensúlyban kell lennie ezeknek a működéseknek. Testünk nem lehet egészséges, ha ez a megbonthatatlan kényes egyensúly felbomlik. Minden embernek szüksége van örömforrásokra, ilyen például a jól elvégzett munka öröme, a jó könyv, a sport, az ünnepek, az egészséges baráti kapcsolatok, stb. Életünkben azonban nehézségekkel, váratlan helyzetekkel is szembe kell nézni. Azok az emberek, akiknél az egészséges problémamegoldó-képesség nem működik, konfliktus- vagy stresszhelyzetben mesterséges megerősítőket használnak, ezek kellemes hatást idéznek elő, megszüntetik a rossz közérzetet, szorongást, feszültséget. Mivel kezdetben pozitív élményt okoznak, az illető keresni kezdi ezeket a megerősítőket. Ezek a mesterséges örömforrások leggyakrabban az alkohol, a droghasználat és a szerencsejáték. A rendszeres szerfogyasztás idővel fokozatosan kiszorítja a beteg életéből a természetes örömforrásokat, az illető élete a drog megszerzésére redukálódik le. Ekkor beszélünk függőségről.
A társadalom köteles felkarolni és komplex módon kezelni a hátrányos helyzetűeket, köztük a szenvedélybetegeket, mindig az egész embert tartva szem előtt.
A függőségben szenvedők speciális segítséget igényelnek. Ehhez egyrészt bizonyos holisztikus szemléletmód, nagyon nagy szaktudás és esetenként több intézmény kooperációja szükséges. Egyre nyilvánvalóbb, hogy képessé lehet tenni a szenvedélybeteg emberek többségét arra, hogy segítséggel leküzdjék betegségüket, absztinenssé váljanak, megoldják problémáikat, aknázzák ki erősségeiket, és erőfeszítéseik eredményeként visszajussanak a társadalomba. Természetesen ez nem megy egyik napról a másikra, sokszor csak hosszú évek küzdelmes következménye.

A szenvedélybetegség definíciója
„Szenvedélybetegségeknek azokat a viselkedésformákat nevezzük, amelyek fölött a személy képtelen kontrollt gyakorolni, s ezért ezeket kényszeresen újra és újra végrehajtja, illetve, amelyek a személyre – és többnyire környezetére is – káros következményekkel járnak.
Ezek a szenvedélyek vagy addikciók alapvetően kétfélék lehetnek.
Függőséget alakíthatnak ki kémiai szerek. Ezt a fajta szenvedélybetegséget nevezzük drogfüggőségnek, kémiai addikciónak vagy pszichoaktív szer dependenciának.
A függőségek másik csoportját viselkedési addikciók képezik.
A viselkedési addikciók közé soroljuk a játékszenvedély-betegséget, a kleptomániát, a piromániát, a kóros hajtépegetést, a szexuális viselkedés bizonyos zavarait (pl. pornográfiához való hozzászokást).
Ide sorolhatóak a táplálkozás különböző zavarai (pl. anorexia nervosa, bulimia), a társfüggőség (kodependencia), a munkamánia, a testedzéstől való függőség, a kényszeres pénzköltés vagy a vásárlási kényszer, a számítógépes játékoktól való függőség, az internetfüggőség, és még sok hasonló viselkedésforma. Természetesen ezen viselkedésformák többsége egészséges mértékben jelen lehet, sőt, jelen kell, hogy legyen a viselkedésben. Megfigyelhetjük, hogy a leggyakoribb viselkedési függőségek – a táplálkozási magatartás zavarai, a szerencsejáték-szenvedély, a szexualitással kapcsolatos problémák – valamilyen alapvető biológiai szükséglethez (táplálkozás, játék, szexualitás) kötődnek.
Függőségről vagy problémák megjelenéséről akkor beszélünk, ha az adott viselkedésforma uralni kezdi a személy viselkedését, s ennek következtében jelentősen károsítja a korábbi életvitelét, illetve a testi és/vagy a lelki egészségét, valamint környezetét.” (…)

A teljes cikk a Katedra folyóirat XXIV/10. (júniusi) számában jelent meg

fotó: pixabay.com


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.