Hlavaty Kitti: Klasszikus festmények nem klasszikus szerepben

A művészet a készségfejlesztés hatékony katalizátora tud lenni, ami segít megérteni a bennünket foglalkoztató kérdések széles skáláját is. Nem véletlen, hogy az alkotás elsődleges célján, azaz a műfaj technikai elsajátításán túl az ágazatban jártas szakemberek egyre gyakrabban fogalmazzák meg az alkotás további előnyeit is, a képzőművészet készség- és személyiségfejlesztő hatásait. Ez az írás egy olyan módszert kíván bemutatni, ami a művészet ezen attitűdjére épül, ráadásul nem túl szokványos környezetben.
Jó néhány készség az alkotómunka során csiszolódik. Az emlékezet, a kreativitás, a kitartás fejlesztésére minden alkotási folyamat jó hatással van, korosztálytól függetlenül. Ezt gyakorolni iskolai foglalkozások alkalmával is lehet, de az iskolán kívüli kreatív foglalkozások ugyanúgy lehetőséget nyújtanak alkotás közbeni készségfejlesztésre.
Bizonyos foglakozásokon viszont a művészeti alkotások indirekt vannak jelen, és egy-egy festmény mint eszköz kerül a fejlesztési folyamatba. Számtalan lehetőség rejlik abban, hogy iskolákkal múzeumok működjenek együtt, mint ahogy arra több hazai és külföldi példa is megfigyelhető. A galériák egyrészt saját kulturális intézményüket népszerűsíthetik, másrészt gyűjteményükkel mankót tudnak nyújtani azoknak a pedagógusoknak, akik elkötelezettek abban, hogy diákjaik művészeti ismereteivel és készségeivel törődjenek.
Az alábbi példa bár egy az amerikai felsőoktatásban elterjedt módszert mutat be, inspirációként szolgálhat mindenki számára, aki a művészet lehetőségeivel nemcsak rajz- és művészettörténet-órákon szeretne élni, hanem ezek határait átlépve más területen is használná.
Tizenhat évvel ezelőtt Linda Friedlaender, a Yale Center for British Art oktatási kurátora és Irwin Braverman, a Yale Egyetem fogorvosoktatója együttműködéséből egy remek program született. A program azon az ötleten alapul, miszerint az elsőéves orvostanhallgatók a szakmájukhoz szükséges készségeket a klasszikus művészet bevonásával fejlesszék. A Yale örök riválisa, a Harvard Egyetem hamarosan kialakította saját programját, ami lényegében ugyanezt az irányt követi: a művészetet eszközként használni az orvosi gyakorlatra való felkészítéshez. A módszert ma már nemcsak az említett két egyetemen és nemcsak medikusok használják, hanem kiterjesztették az egészségügy valamennyi dolgozója számára is. Leghíresebb oktatója a nemzetközileg elismert Alexa Miller, az Arts Practica nevű készségfejlesztő műhely megalapítója.

Edgar Degas: Balettpróba, olaj, 1874, Metropolitan Museum of Art, New York

Mi is ez a program? A módszer az érdeklődés-megfigyelés-leírás-elemzés négyesére épül, ezek közül is a leghangsúlyosabb a megfigyelőkészség fejlesztése. Maga a gyakorlat egy tízperces megfigyeléssel kezdődik, amikor az oktató utasítására a hallgatók alaposan szemügyre veszik a festményt. 10 perc után elkezdődik a beszélgetés a látottakról, és kérdések hangoznak el arra vonatkozóan, ami a vásznon volt. Hogy egy konkrét példával éljünk, Degas Balettpróbája kapcsán meg lehetne kérdezni, hogy hol zajlik a próba, vagy hogy a tanár melyik kezével fogja a pálcát. (…)

A teljes cikk a Katedra folyóirat XXV/1. (szeptemberi) számában jelent meg


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.