Horváth Géza: Helyesen magyarul a matematikaórán is!

Sokszor vádolnak bennünket, szlovákiai magyar matematikatanárokat, hogy a nyelvhelyesség, helyesírás ismeretében nem állunk a helyzet magaslatán. Talán van benne némi igazság, de – egyáltalán nem kifogást keresve – bátorkodom megjegyezni, hogy valószínűleg a többi tantárgy pedagógusai sem állnak ezen a téren sokkal jobban.
Mielőtt hazai nyelvi gondjaink boncolgatásához fognék, megemlítem azt a jelenséget, amelyet minden bizonnyal anyaországi kollégáinkkal „összefogva” idéztünk elő. Figyeljék meg: újabban még a hivatásos tévé- és rádióbemondók is idegenkednek a két számnévtől; szinte mindig a kettő hangzik el helyette: tizenkettő méter, harminckettő áldozat, kettő darab, kettő éves, stb. Pedig a felsorolt esetek mindegyikében a két alak lenne a helyes. A szabály sem túl bonyolult: számnévi jelzőként a két alakot használjuk, állítmányként pedig a kettőt. (Hány darabot kér? Kettőt.) Hogy miért tartom ebben magunkat, matematikatanárokat ludasnak? Mert a félreértések elkerülésére törekedve, hogy tanítványaink a hasonló hangzású két és hét számokat össze ne keverjék, ilyeneket mondunk: kettőszázhatvanhetes vagy hetesszázhatvankettő. Érdekes: a hetes ma még nem igyekszik kiszorítani a hét alakot. (Még akkor sem, amikor a mondatban két különböző értelemben fordul elő. Nem mondjuk azt, hogy A hét hetes napból áll.)
Az alábbiakban olyan „nyelvi különlegességekről” lesz szó, amelyek egy anyaországi (vagy inkább nem szlovákiai) magyar előtt egy csapásra leleplezik, hogy használójuk nem Magyarországon élő magyar – még akkor is, ha kiejtése tökéletesen köznyelvi.
1. Tizedestört/tizedes szám. Korosztályom az ötvenes/hatvanas években járt alapiskolába. (Szándékosan írok alapiskolát, hiszen nálunk többnyire ezt használtuk/használjuk a magyarországi általános iskola megfelelőjeként.) Úgy tanultuk, és egy helytelen tükörfordítás nyomán így olvashattuk a hazai tankönyveinkben is, hogy vannak olyan törtek, amelyeknek 10, 100, 1000… a nevezője, és ezeket tizedes törteknek nevezzük. Ezek a törtek mind átírhatók „számformába”, és ezeket a – tizedesvesszőt tartalmazó – számokat tizedes számoknak nevezzük. Középiskolába, majd onnan egyetemre kerülve gyakran forgattam magyarországi szaklapokat, tankönyveket, és meglepődve tapasztaltam, hogy ezt a témakört ott merőben másképpen kezelik. Rá kellett jönnöm, hogy a magyar nyelv nem ismeri a tizedes szám fogalmát; amit mi tizedes számnak nevezünk, az a tizedestört. Felütöttem az 1972-ben kiadott Matematikai kislexikont (Műszaki Könyvkiadó, Budapest). Tizedes szám címszót – természetesen – nem találtam benne, a Tizedestört címszó alatt viszont ez olvasható: „Eredeti értelmezésben 10-hatvány nevezőjű → törtszám egyszerű felírási módja a 10-es számrendszerben. … A ~ írásmódot használjuk abban az esetben is, amikor a tizedesjegyek sorozata végtelen. A végtelen ~eknek két típusa van: azok, amelyeknél bizonyos jegytől kezdve ugyanazon jegycsoport ismétlődik, periodikus vagy szakaszos (végtelen) ~ek; a másik típus, ahol ilyen ismétlődés nincs. …” Ugyanakkor sorra vásároltam a magyarországi tankönyveket, kérdezősködtem a magyarországi kollégáknál, és amikor teljesen megbizonyosodtam arról, hogy a magyar szaknyelv nem használja, nem ismeri a tizedes szám fogalmát, többfrontos harcot hirdettem a helyes szaknyelv-használatért. Tankönyvfordítóként semmilyen ellenállást nem tapasztaltam, mert a Szlovák Pedagógiai Tankönyvkiadó magyar szerkesztősége egyetértett abban, hogy a rendszerváltás után megjelenő új tankönyveinkben az egyetemes magyar szaknyelv kifejezései helyesen jelenjenek meg. Nyári egyetemeken, matematikatáborokban és más szakmai rendezvényeken tartott előadásaimban, vitaindítóimban is gyakran tértem ki a szlovákiai magyar matematikatanárok nyelvhasználatára. (…)

A teljes cikk a Katedra folyóirat XXV/1. (szeptemberi) számában jelent meg

kép: pixabay.com


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.