Tehetséggondozás Rimaszombatban

(Komplex gondolkodás fejlesztése a regionális történelem megismerésén keresztül)

A rimaszombati Tompa Mihály Református Gimnáziumban 2017 szeptemberétől regionális történelem tehetségműhely indult heti két órában. A tehetségműhely a Nemzeti Tehetség Program Komplex gondolkodás fejlesztése a regionális történelem megismerésén keresztül nevű (NTP – KNI – 17 – 0230) nyertes pályázata jóvoltából valósulhat meg. A 60 órás, heti 2 órában zajló foglalkozások célja a történelem iránt érdeklődő diákok régiójuk, az egykori Gömör-Kishont vármegye történetével való megismertetése az őskortól egészen napjainkig.

A tehetségműhely által megvalósuló képzés nagyobb gondot fordít a történelem tanításának módszertani oldalára, ami a hagyományos történelem órákon az alacsony óraszám miatt nem mindig valósul meg a tanári igényeknek, elképzeléseknek megfelelően. A regionális történelmi ismeretek átadása elsősorban forrásközpontú történelemtanítás által történik a multiperspektivikus történelmi szemlélet érvényesítése mellett, a múzeumpedagógia lehetőségeit is felhasználva. A diákok a foglalkozások során különböző típusú (tárgyi, írott, íratlan, képi és audiovizuális, valamint a 20. század történelme kapcsán az oral history) forráson keresztül kapnak képet a régió történelméről, így közelebbről is megismerkednek a történelmi források általános jellemzőivel, különböző típusaival, csoportjaival, az egyedi források sajátos jegyeivel. Fokozatosan megtanulják a forráskritika alapvető fogásait, elsajátítják a kritikai gondolkodás alapjait, fejlődik forráselemző képességük, képesek lesznek a források információinak felhasználására, különböző típusú történelmi forrásból azonos mértékben információt gyűjteni, az információkból tudást konstruálni, végül a megszerzett tudást prezentálni szóban, írásban vagy technikai eszközök segítségével. A tevékenységek során fejlődik a diákok interperszonális és előadói képessége, kreativitása, vitakészsége, interdiszciplinális látásmódja, jegyzetelési technikája. Megismerkednek az oral history fogalmával, s elsajátítják az interjúzás módszertani alapjait.

A foglalkozások legnagyobb része a Tompa Mihály Református Gimnáziumban, illetve a rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeumban és a Református Tudományos Gyűjteményekben zajlik.
Az első két foglalkozás múzeumpedagógiai foglalkozás volt, melyek helyszíne a Gömör-Kishonti Múzeum volt Rimaszombatban. A múzeumpedagógia az élménypedagógia egyik formája, egyfajta alternatív módszer, iskolán kívüli, múzeumi keretek közt zajló oktató-nevelő tevékenység, melynek alapja a múzeumi gyűjtemény és kiállítás. Közvetlen célja a múzeumban felhalmozott anyagi és szellemi javak élményszerű tolmácsolása a pedagógia eszközeivel. Közvetett célja a múlt tárgyi és szellemi örökségét megbecsülő, a társadalmi problémák iránt érzékeny, múzeumlátogató generáció nevelése.

A diákok feladatlapok és vaktérkép segítségével két részben dolgozták fel a régió (a volt Gömör-Kishont vármegye területének) őskorra (paleolitikum-őskőkor, mezolitikum-középső kőkor, neolitikum-újkőkor) és a fémkorszakokra (rézkor, bronzkor, vaskor) vonatkozó kiállítási anyagát.
A múzeumpedagógiai foglalkozások során az elvárt eredmények a következők voltak:
1. A régió őskori (paleolitikumi, mezolitikumi, neolitikumi), illetve a fémkorszakok jellegzetességeinek megismerése és az egyes részkorszakok közötti eltérések tudatosítása.
2. Az egyes részkorszakok legismertebb lelőhelyeinek lokalizálása, vaktérképen való megjelenítése.
3. A térségben talált, egyes részkorszakhoz tartozó leleteket (kő-, majd fémeszközök, szobrok, ékszerek stb.) típusainak ismerete, értékelése, jelentőségük tudatosítása.

Az őskor múzeumpedagógiai tanulmányozása után megkezdődött a forrásközpontú ismerkedés a régió történelmével. A történelem tantárgy esetében az általános és szakmai kompetenciák fejlesztését leginkább forráshasználat, illetve a forráselemzés tudja biztosítani, mely egy komplex kognitív cselekvéssor: történeti források → olvasás és szövegértés/egyéb befogadás → forráskritika → szelekció → tudáskonstrukció → tudásprezentáció.

A forráshasználat során megvalósuló kompetenciafejlesztés a forrásismeret, a forráskritika és a forráselemzés módszertanának megismertetését feltételezi. A forrásismeret tanítása az egyes forráscsoportok, forrástípusok általános jellemezőinek összefoglalását, bemutatását jelenti. A forráskritika tanítása során a források forrásértékének feltételeivel ismerkednek meg a diákok. E téren a feladat kettős, hiszen a történeti forráskritika alkalmazásának elsajátítása a kritikai gondolkodás általános fejlesztését is feltételezi. A forráselemzés tanítása pedig a történeti források alapján kialakítandó tudás létrehozását, illetve tágabb értelemben ennek a tudásnak a prezentálását célozza. A forráshasználatra épülő történelemtanítás módszertani alapelvei: a fokozatosság, a redundancia, a relevancia és az arányosság.

A fokozatosság elve megköveteli, hogy a forráshasználat tanítása: az egyszerűbben értelmezhető forrásoktól a bonyolultabban felé, a rövidebbektől a hosszabbak felé, a forrásokhoz kapcsolódó feladatok tekintetében az egyszerűbbektől az összetettebbek felé, az egyedi forrásoktól a forráscsoportok használata felé, a homogén forráscsoportoktól a heterogén forráscsoportok használata felé haladjon. A redundancia, a relevancia és az arányosság elve a feladatkitűzést érinti. Az egyes feladatokhoz tartozó források mennyiségi és típusbeli redundanciája lehetővé teszi, hogy a gyengébb képességű diákok is képesek legyenek a feladatot legalább elfogadható szinten megoldani, ugyanakkor lehetőséget teremt az egyéni vélemények kialakulására is. A relevancia elvének értelmében az egyes feladatokhoz tartozó forrásoknak alkalmasnak kell lenniük arra, hogy azok alapján a diákok adekvát, a lényeget pontosan tükröző, megfelelő válasz(oka)t adhassanak. Az arányosság elve azt biztosítja, hogy az egyes feladatokhoz megfelelő mennyiségű és típusú forrás tartozzon, illetve a feladatkitűzés csak olyan teljesítményt várjon el, amelyet a megadott források alapján el lehet érni.

A forráshasználat megvalósulhat kérdések alapján vagy önállóan, eredmények formája szerint pedig lehet írásbeli vagy szóbeli. Tanítását módszertani szempontból célszerű egymásra épülő nehézségi szintek szerint végezni. Kezdetben érdemes a feladatokat csupán egyetlen forrásra koncentrálni. A különálló szöveges források elemzése igen alkalmas például olvasás és szövegértés képességének kialakítására, a forráskritika alapvető fogásainak megismertetésére és gyakoroltatására, illetve az adott forrástípus jellemzőinek bemutatására. A források kezelésének magasabb szintjét jelenti két vagy több, azonos típusú (pl. szöveges) forrás összehasonlító elemzése. Ennek során a források egyedi jellemzőinek figyelembe vétele alapján kell a mondanivalók közötti hasonlóságot és különbséget feltárni. Külön figyelmet érdemel ebből a szempontból a forrásértékek összevetése, illetve a köztük lévő különbség magyarázata. Ezt követően kerülhet sor több, azonos típusú – egybehangzó vagy akár egymásnak ellentmondó – forrás szintetizáló elemzésére, amelynek célja már egy-egy történelmi jelenségről, folyamatról alkotott kép önálló kialakítása. A következő lépcsőt az eltérő típusú források összehasonlító elemzése jelenti, amelynek során az egyes forrástípusok sajátosságainak egyidejű figyelembevétele mellett kell feltárni a hasonlóságokat és különbségeket.

A kompetenciafejlesztést ugyancsak jól szolgálja, ha az egyes forrásokhoz nemcsak megválaszolandó kérdések, hanem konstruktív (pl. kutatómunkát igénylő) feladatok is kapcsolódnak. E feladatok révén nagyban kiterjeszthető a történelem tantárgy keretében fejleszthető képességek, pl. informálódni tudás képessége, kommunikációs készség, informatikai kompetenciák, csapatmunka stb. köre is.

A félév során a diákok megismerkedtek Gömör-Kishont vármegye és ezen belül Rimaszombat középkori és kora újkori történelmével, kiemelt figyelmet szentelve Szent László király gömöri vonatkozásaira, illetve a huszita Ján Jiskra a Hunyadiakkal folytatott gömöri, nógrádi harcaira, tárgyalásaira. A kora újkor történelméből a régió török kori történelmével, a Habsburg-ellenes felkelések gömöri vonatkozásaival foglalkoztak.

A reformáció és ellenreformáció koráról Gömörben, különös tekintettel a gömöri protestáns gályarabok történetéről PhDr. B. Kovács István, gömörológus, a gömör-kishonti klasszicista építészetről pedig ThDr. Erdélyi Géza, nyugalmazott református püspök tartott előadást a diákok számára.

A második félév témái: a felvilágosult abszolutizmus kora és Gömör-Kishont, klasszicizmus a gömör-kishonti építészetben, a 18. századi tudomány és kultúra jeles alakjai Gömör-Kishontban, az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc megyét érintő magyar és szlovák személyiségei, eseményei. Külön kitérünk a 19. századi vasgyártás gömöri vonatkozásaira, az Andrássyak ebbéli szerepére, a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű történetére, s végül a régió 20. századi történéseit vizsgáljuk a multiperspektivikus történelemszemlélet segítségével, s az oral history mint történeti forrás megismerésével és gyakorlati alkalmazásával.

A programhoz három kirándulás kapcsolódik a következő témákban: Szent László király a gömöri középkori templomok freskóin, a nemzeti klasszicizmus gömöri nagyjai a budapesti Magyar Nemzeti Galériában és az Andrássyak nyomában Betlért, Krasznahorkát, Krasznahorkaváralját és a Rozsnyói Bányászati Múzeumot érintve.
A tehetségprogram éves munkájának eredménye egy kiadvány lesz a diákok munkáiból.

Majercsík Mária

FELHASZNÁLT IRODALOM:

KŐFALVI Tamás – MAKK Ferenc: Forrástani ismeretek történelemből. Segédkönyv a történelem forrásközpontú tanításához. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2007.

KATONA András – SALLAI József: A történelem tanítása. Tantárgy-pedagógiai összefoglaló. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2002.

PETHŐNÉ NAGY Csilla: Módszertani kézikönyv. Budapest, Korona Kiadó, 2007.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.