Haniczko Anna: Nyelvhasználat és identitástudat vizsgálata a gömöri régió roma lakosságának körében

Szlovákia területén napjainkban több mint 300 000 roma él (egyes számítások szerint valójában 400 000 – 500 000), ami az összlakosság 5,7%-át (illetve 7,6%-9,5%-át) teszi ki. A romák lakta települések egyenlőtlenül oszlanak meg az országban, a romáknak több mint a fele a kelet-szlovákiai régióban él. A többségi társadalomtól és a többi etnikai kisebbségtől nemcsak a többnyire látható antropológiai jegyekkel és nyelvükben különböznek, hanem eltérő társadalmi státuszukkal is (Mann, 2005, 7).
Írásomban a roma identitás vizsgálatával foglalkozom a gömöri régió egyes településein – Tornalján, Zsórban, Lőkösházán és Dereskben. Kutatásom során fontosnak tartottam szem előtt tartani a kutatásetikai szempontot. Romának tartottam minden olyan adatközlőt, aki származását és nemzetiségét tekintve is a roma nemzetiséget deklarálta, valamint minden olyan adatközlőt, aki származását tekintve romának vallotta magát, viszont nemzetiségeként a magyar vagy a szlovák nemzetiséget jelölte meg. Nem tagadom, esetenként nagy dilemmában voltam, ugyanis több adatközlő is magán viselte a markáns külső roma antropológiai jegyeket, a roma környezet is romának titulálta őket, ennek ellenére származásukat s nemzetiségüket tekintve sem vallották magukat romának. Ilyenkor gyakorta föltettem magamnak a kérdést: milyen értelme van az ehhez hasonló kutatásoknak, ha az eredmény nem a „valóságot” tükrözi? Mi a fontosabb egy kutató számára? Elfogadni az adatközlő által deklarált nemzetiséget és származást, vagy ragaszkodni a maga és a környezete által meghatározott kategóriákhoz, ezáltal önkényesen dönteni származás és nemzetiség kérdésében?
Az utóbbi eljárásnak is megvan a maga előnye, hiszen ha nem beszélhetnénk rejtőzködő identitásról, s egyre több roma vállalná származását, minden bizonnyal közelebb juthatnánk a szlovákiai romák tényleges számának meghatározásához. Ennek ellenére fontosabbnak tartom az adatközlő tiszteletben tartását, hiszen azt tapasztaltam, hogy minden tagadás mögött egy történet, negatív tapasztalat bújik meg.

A roma identitás vizsgálata Tornalján – az identitásvizsgálat első fázisa
Az identitásvizsgálat első fázisában az adatközlőket Tornalja, főként cigányok által lakott térségeiből választottam. A vizsgálat során 334 adatközlővel dolgoztam. Az adatok gyűjtése kérdőívek és interjúk segítségével történt.
A terepmunka során több alkalommal is azt tapasztaltam, hogy a romák különbséget tesznek származás és nemzetiség között. Ennek tekintetében a kezdetben megszerkesztett kérdőívet kiegészítettem az anyanyelv feltérképezésére irányuló kérdéssel, illetve származás és nemzetiség tekintetében a válaszadási lehetőségeket is kibővítettem (magyar, szlovák, roma származású magyar, roma származású szlovák, roma, egyéb). Az eredmények igazolták feltevésemet, s az adatközlők jelentős hányada annak ellenére, hogy nemzetiségükként a magyar vagy szlovák nemzetiséget jelölték meg, vállalták roma származásukat.
A kérdőíves vizsgálat mellett interjút készítettem azokkal az adatközlőkkel, akik vállalták a beszélgetést. A vizsgálat során azért volt szükség interjúkra, mivel a kérdőíves vizsgálat lényegesen kevesebb adat feltérképezésére ad lehetőséget, mint a tartalmasabb beszélgetés. A beszélgetések a következő témakörökre irányultak: a roma öntudat feltérképezése, a roma/cigány megnevezések használata, a romákat érő diszkrimináció, a roma és a nem roma vegyes házasságok, a romák nem romák által való megítélése, a romák és a nem romák együttélése, egymás mellett élése. A tornaljai identitásvizsgálat első fázisában 78 adatközlő vállalta a beszélgetést, közülük 54 adatközlő vallotta magát romának, 24 adatközlő pedig nem romának. (…)

A teljes cikk a Katedra folyóirat XXV/2. (októberi) számában jelent meg

fotó: pixabay.com


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.