Gombos Csilla: Nemi sztereotípiák az irodalomoktatásban

A gyermek szocializációja során nagy jelentőséggel bírnak a társadalmi sztereotípiák, amelyek a személyiségjegyekre, teljesítményre, viselkedésre, képességekre, testi megjelenésre és érdeklődési körre egyaránt vonatkoztathatók. A sztereotípiák jelenléte nem veszélytelen, hiszen támogatják a társadalmi egyenlőtlenségek állandó jelenlétét. (Kereszty, 2007, 641)
Thun Éva „Hagyományos pedagógia” – feminista pedagógia című tanulmánya alátámasztja, hogy a sztereotípia elsajátításának legjellemzőbb színterei a család, az iskola, a kortársak és a média. Véleménye szerint az iskola, egyebek mellett a tananyagok és a tankönyvek mondanivalójával, kiemelt hatást gyakorol a gyermekek szocializációjára, ugyanis az adott társadalom nemi sztereotípiákra épülő értékrendjét képviseli. Az egyes iskolák az esélyegyenlőség, az egyenlő bánásmód művelésére törekszenek, azonban a rejtett tanterv működtetése hátráltató tényezőként jelenik meg eme folyamatban. (Thun, 1996, 417-430) „A gyerekek a tanulói szerep megtanulásával együtt, az iskolai elvárt viselkedés és tevékenységi formák elsajátításával egyidőben folyamatosan és kitartóan kapják azokat az impulzusokat, melyek a társadalmi nemi szerep tanulását irányítják és megszilárdítják.” (Thun, 1996, 407)

A tankönyvek kínálta nemi sztereotípiák
A nemi szocializáció során jelentős szerep jut a tankönyveknek. Kiemelt pozícióba kerülnek az alsó tagozatos olvasókönyvek, hiszen ezek alapvető készségeket fejlesztenek, kulcsfontosságú ismeretanyagot továbbítanak a gyermekeknek. Így nagymértékben hozzájárulnak a gyerek világképének kifejlődéséhez, jelentős hatást gyakorolnak a nemi szocializációra, hozzájárulnak a nemi sztereotípiák és az egyenlőtlenségek újrateremtéséhez. (Bárczi, 2015, 31) A sztereotípiák pedig negatív hatásukat éreztetik a gyermeki személyiségfejlődés, a képességfejlődés terén és a tulajdonságok sokszínűségének, változatosságának visszafogásában, ezáltal nem nyitnak teret a kritikus gondolkodásnak és a cselekvésnek. (Thun, 1996, 405) A hagyományos és sztereotip illusztrációhoz ragaszkodva a tankönyvekben már a képek elárulják, hogy milyen nemű a megszólított gyermek. Ha jobban megfigyeljük, a lányok, nők többnyire szoknyát viselnek, hosszú hajjal ékeskednek, míg a férfiakat magasnak és bajuszosnak ábrázolják. A nők mindennapos tevékenységei között szerepel a vásárlás, gyerekekről való gondoskodás, betegek ápolása és a házimunka elvégzése. A férfiak tevékenységének színes és változatos skáláját kínálja az illusztráció, azaz ők bármilyen tevékenységet végezhetnek. A közszférában alkalmazott munkaerő tekintetében a férfiak aránya kimagaslóan nagyobb, mint a nők aránya. A nők foglalkoztatottsága a privát szférában jelenik meg, azonban itt is korlátozott tevékenységeken belül, miközben a férfiaknak az izgalmasabb, figyelemfelkeltőbb és mozgalmasabb munkák jutnak. (Kereszty, 2005) A grafikai kivitelezés során a szerzők a 6-10 éves korosztály számára a színesség, meseszerűség elérését tűzik ki célként, amellyel támogatják a gyermekekben kialakuló, nem valóság alapú képet a társadalomról és a benne élő egyénekről, valamint a funkciótlan és rossz társadalmi beidegződések meglétét. (Bárczi, 2015, 31)
A felső tagozatos tankönyvek, kötelező olvasmányok és tulajdonképpen az irodalom területén is megfigyelhető, hogy a szerzők elsősorban a férfiak és fiúk élettapasztalatait jelenítik meg, melyeket normaként szerepeltetnek. Ezzel szemben a nők, lányok gondolkodásmódja és életbeli tapasztalatai eltérést, egyfajta deviáns formát jelentenek. Kevés esetben jelenik meg a lányok valós tapasztalatainak megjelenítése, valamint a női szerzők műveinek belekomponálása a tankönyvekbe. (Kereszty, 2007, 5) Ezekben a tankönyvekben a férfiak nemes célokért küzdenek, építenek és magyaráznak, mellyel saját érdeküket, leggyakrabban viszont a köz javát szolgálják. A női szereplők szélesebb szerepkörben tűnnek fel, azonban gyakran passzív, negatív, illetve szenvedő minőségben ábrázolják őket. Cselekvésük több változata ismert: szeretik és várják a hőst; nem értik meg vagy aggódnak érte; elveszítik és megőrülnek és/vagy életüket vesztik érte. Cselekedeteiket a hős személyéhez lehet visszavezetni, azaz a hősért, illetve ellene cselekednek. Kevés esetben fordul elő, hogy a női szereplők tetteit önérdek vezérelné. (Czachesz-Lesznyák-Molnár, 1996, 422) (…)

A teljes cikk a Katedra folyóirat XXV/3. (novemberi) számában jelent meg

fotó: pixabay.com


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.