Angyal László: Tompa Mihály kultusza a rimaszombati Tompa Mihály Alapiskolában

Jó érzéssel töltött el, hogy az idei esztendőt Arany mellett Tompa Mihálynak is szenteljük. A tankönyvek méltatlanul keveset foglalkoznak Tompa Mihállyal, sőt azt is állíthatnánk: Tompa kirekedt a kánonból – részben klerikális reakciós volta miatt –, és csupán helyi kultuszán keresztül foglalkozik vele az irodalom. Ezáltal felértékelődik a magyartanárok szerepe és felelősségvállalása Tompa tanításában. Versei a mai fülnek sokkal nehézkesebbnek tűnnek, mint akár Arany, Petőfi vagy Vörösmarty versei. Adódik tehát a kérdés: hogyan tehetjük valódi élménnyé, ismeretté egy megváltozott kulturális környezetben azt, amit Tompa ránk hagyományozott?

A Tompa Mihály Alapiskola
A Tompa Mihály Alapiskola a régió egyik legnagyobb magyar intézménye, Rimaszombat egyik legnagyobb iskolája. Az iskola két épületből áll. A Šrobár utcai épületben az alsó tagozaton 145 kisdiák, a felső tagozaton 209 tanuló; a Nyugat lakótelepi épületben pedig 67-en az alsó és 86-an a felső tagozaton tanulnak.
Az iskola történetét a 19. század végére vezethetjük vissza. 1890-ben alapították a Polgári Leányiskolát, de az eredeti épületet kinőtték, így a város támogatásért fordult az államhoz új iskola felépítéséhez. Az állam a segélykérést elutasította. A képviselő-testület elérte, hogy a város alapvagyonából az iskolaépülethez is hozzájáruljanak. Az alapkőletételre a századforduló tájékán került sor. Az épület Tóth Béla építész tervei alapján 1907-re épült fel, de csak az 1908/1909-es iskolai évben kezdte meg működését, mely otthona lett az Állami Fiú- és Leányiskolának. A húszas években magyar tannyelvű népiskola lett, akkor öt osztállyal. A tanulók a Tompa Mihály Önképzőkörben, valamint a Zrínyi Ilona Önképzőkörben, a 709. számú Hatvani István Cserkészcsapatban és a 219. számú Blaha Lujza Leánycserkészcsapatban bontakoztathatták ki tevékenységüket. A második világháború után városunkban sem volt magyar tannyelvű iskola. 1950. szeptember 1-jén megnyithatta kapuit a Magyar Tannyelvű Nemzeti Iskola. Az 1953/1954-es tanévben az iskola 16 osztállyal, 530 tanulóval és 20 tanerővel büszkélkedhetett.
Iskolánk 1999. június 11-én vette fel „Gömör Nagy Fiának”, Tompa Mihály költőnek a nevét. Minden évben hagyományosan október végén emlékezünk iskolánk névadójára, Tompa Mihályra egy emlékhét keretén belül. Tanulóink különféle programokból válogathatnak. Szokott lenni versolvasás, versillusztráció, író-olvasó-találkozó, irodalmi-történelmi vetélkedő, könyvkiállítás, tanulmányi kirándulások, sportrendezvények, különféle előadások, idézetkereső verseny, könyvtárlátogatás stb. Ezen a héten kerül sor az elsősök avatására is. Az emlékhét utolsó napján megkoszorúzzuk Tompa Mihály szobrát az iskolában.

A Tompa-bicentenárium az iskolában
A Tompa Mihály Alapiskola 2017-ben születésük 200. évfordulója tiszteletére egy rendezvénysorozattal emlékezett a magyar irodalom két nagy alakjára, Arany Jánosra és Tompa Mihályra. Rendezvénysorozatunkat 2017. január 27-én indította az iskola A költőtriász napjával. Ezen a napon az iskolarádióban hivatalosan megnyitottuk a bicentenárium évét, valamint a magyar irodalom órák keretén belül diákok és tanárok egész órás felolvasást tartottak Arany, Petőfi és Tompa verseiből. A rendhagyó irodalmi órákon versismereti vetélkedőt is szerveztünk, melyen diákjaink a költőtriász verseinek a felismerésében mérték össze tudásukat.
A rendhagyó irodalomórákon felvételek is készültek, melyeket a közösségi oldalakon terjesztettünk, hogy minél több magyar ajkú emberhez eljuthasson e fontos évforduló híre.
Ugyanakkor indítottunk egy versláncot is iskolánk közösségi oldalán, a facebookon Arany- és Tompa-versidézetekkel. Szerettük volna, ha más intézmények is csatlakoznak a kezdeményezéshez. Testvériskolánk, az egri Eszterházy Károly Gyakorlóiskola meg is tette ezt, hiszen a diákjai posztolták Tompa Mihály Farsangban c. versét. A kihívottaknak 48 órán belül kellett megosztaniuk kedvenc Tompa- vagy Arany-versük sorait, valamint felkérniük 5 ismerősüket, hogy ők is osszák meg hasonlóképpen.
A rendezvénysorozat a magyar költészet napján folytatódott. Április 11-én diákjaink saját kezűleg írt, illusztrációval ellátott verseket, zömmel Arany és Tompa műveit osztogatták a város magyarságának. Páko Mária és gitárosai diákjainkkal megzenésített verseket énekeltek a város különböző pontjain, így a Blaha Lujza-szobornál, a Petőfi-háznál, az I. világháborús emlékműnél és a Daxner téri szökőkútnál. (…)

A teljes cikk a Katedra folyóirat XXV/4. (decemberi) számában jelent meg


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.