Tehetségek: „Egy életem, egy halálom, megpróbálom!”

A május eleji csodálatos élmények az év végére lassan-lassan emlékké szelídülnek. Pedig a mesebeli hősöknek a címben idézett elszántságával vágtunk bele 2016 szeptemberében is a Katedra Alsó Tagozatos Verseny soron következő, szinte az egész tanévet felölelő fordulóinak megoldásába.
Bátran állíthatom, hogy intézményünkben, a Rozsnyói Református Egyházközség Alapiskolájában már hagyománya van a Katedra folyóirat által meghirdetett versenyeknek. Az alsó tagozatosok versenyébe eleinte a negyedik osztályosok kapcsolódtak be, de amióta Radványi Adél a verseny irányítója és megváltozott a lebonyolítás rendje, már a harmadikosaink is részt vesznek e nemes versengésben. Így valódi házi versenyhangulat előzi meg az országos versenybe való bejutást. Hiszen nem titkolt szándékunk, hogy szeretnénk az országos verseny döntőjébe bekerülni, részesei lenni a jó hangulatú megmérettetésnek. E cél érdekében meg is tettek mindent a felkészítő pedagógusok – Ambrus Irén és Farkas Alíz –, valamint a háromfős csapatok is.
Különös öröm lett úrrá rajtunk, amikor megtudtuk, hogy a feladatsorok Illyés Gyula Hetvenhét magyar népmese című gyűjteményében található mesékhez készülnek majd öt hónapon át, s mi mélyre ásva fejthetjük majd meg ezeknek a csodás történeteknek a titkát. Hiszen Jankovics Marcellal együtt valljuk, hogy: „Az olvasás világában segítő, tanító táltosunkként repítenek a népmesék. A kisgyermekkorban hallott, majd egyre jobban megismert mesék a későbbi sikeres próbatételek zálogai.”

A MESKETÉK és a MENŐMANÓK csapata

Felkészülésünk során próbatételekből bizony akadt éppen elég! Hol Együgyű Misó sült bolondságain, hol becsületes tolvaj Marci furfangosságán, hol meg Fábólfaragott Péter hihetetlen bátorságán kellett kiigazodnunk. Máskor pedig a teddlenerontsd kiskondás jó szívének titkát igyekeztünk megfejteni. Lehet-e valakit úgy szeretni, mint a sót? S ha igen, milyen szeretet is az? Ilyen és hasonló izgalmas kérdésekre kerestük a választ A libapásztorból lett királylány történetének elemzése közben. Nem csoda hát, hogy a felkészülés során gyakran ránk esteledett. A pedellus már zárni készült az iskolát, s mi még hol a mese szövegét bogarásztuk, hol meg O. Nagy Gábor Magyar szólások és közmondások című könyvét lapoztuk. Keresgéltük a mesékhez illő szólásokat, közmondásokat. Ha az írásos feladatmegoldás elkészült, a többiek is csatlakoztak a rajzolókhoz, hiszen egyetlen alkalommal sem mulasztottuk el rajzban is megjeleníteni a mese cselekményét. Csapatonként három-három illusztráció és több oldalnyi írásos feladatmegoldás került – talán mondanom sem kell, hogy szinte mindig az utolsó pillanatban – az A4-es méretű borítékba, hogy időben Hidaskürtre érjen.
Az ötödik forduló után izgatottan vártuk a levelezős verseny eredményét. Kiálltuk-e a próbát? – motoszkált bennünk kimondatlanul is a kérdés. Nagy örömmel vettük a hírt, hogy mindkét csapatunk bejutott az országos döntőbe. A MESKETÉK az első helyen, a MENŐMANÓK pedig második helyen végeztek a levelezős fordulóban. Folytatódik hát a versengés! Hogyan küzdjünk? Karddal-e vagy birokkal? – kérdeztük tréfásan a népmeséből vett formulával. De világos volt számunkra, hogy a mesék alapos ismerete és a sok-sok kreatív feladat megoldása nélkül sem a kard, sem a birok nem segít az országos döntőben. Újra elővettük hát a meséket, egymást segítve újabb és újabb feladatsorokat készítettünk és oldottuk meg nagy-nagy élvezettel. Félreértések, félrehallások, vidámság, móka, kacagás és rengeteg munka jellemezte felkészülésünknek ezt a szakaszát.

A MESKETÉK csapata: Tóth Lilla, Timár Zoltán Botond, Molnár Bálint

Végre elérkezett a nagy nap, az országos döntő időpontja. Népmesei fordulattal élve, mindkét csapatunk elindult szerencsét próbálni. A felkészülés idején láttuk a lehetségest, a versenyen pedig csapataink élni tudtak a csodával. A Tóth Lilla, Molnár Bálint és Timár Zoltán Botond felállásban versenyző MESKETÉK megnyerték a Katedra Alsó Tagozatos Verseny országos döntőjét. Lilla rendszeres résztvevője a vers- és prózamondó versenyeknek. Az Ipolyi Arnold Mesemondó Verseny döntőjéből ezüst- és aranykoszorús besorolása is van már. Szabadidejében teniszezik, ígéretes versenyzője a betléri teniszklubnak. A szlovákiai korosztályos teniszbajnokságban idén tizenhárom versenyből tízet megnyert. Bálint szívesen foglalkozik a matematikával a tanórán kívül is. Botonddal együtt matematikaversenyek résztvevői. Fiúkról lévén szó, a focizás sem maradhat el. Különösen igaz ez Botondra, de Lilla is szívesen rúgja a bőrt a srácokkal. Botond szíve csücske még a néptánc. A méltán népszerű Borostyán gyermektánccsoport fürge lábú táncosa. Talán mondanom sem kell, mindhárman kitűnő tanulók, iskolánk büszkeségei. Hogy örömünk teljes legyen, a Korintuš Beáta, Orosz Gábor, Tisza István összeállításban szereplő MENŐMANÓK csapata elcsípte a 2. helyet. Mesébe illő eredmény. Aki nem hiszi, járjon utána!

Ambrus Irén, a MESKETÉK felkészítő pedagógusa

 

Megjelent a Katedra folyóirat XXV/4. (decemberi) számában


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.