Tanulmányi kiránduláson Brünnben

Ha megérkezik a jó idő, és a tavaszt megkerülve szinte már a nyár tombol, nagyon nehéz az iskolában ülni, figyelni, sőt, tanulni. Gondolom, ezt érezhették az osztályfőnökök – Hevesi Anikó és Spátay Adriana tanárnők –, mert úgy döntöttek, hogy a május 7-ei tanulmányi kirándulással kétnaposra hosszabbítják meg az államünnepből adódó keddi szünetet.

A Selye János Gimnázium VI. N és III. C osztálya hétfő reggel már hét órakor indulásra készen helyezkedett el az autóbuszban, jól felpakolva étellel-itallal, no meg kifogyhatatlan jókedvvel. Akadtak páran, akik még az indulás előtt megrohanták a pénzváltót, akadt olyan diák is, aki rohanni nem a lábán, hanem a mankóján tudott. Becsületére legyen mondva, zokszó nélkül végiggyalogolta – pontosabban: végigmankózta – velünk az egész napot.

A következő három óra többé-kevésbé csendben telt, az út sem tűnt olyan hosszúnak.

Első utunk a Műszaki Egyetemre vezetett. Gimnáziumunk több volt diákja is ezen egyetemen hallgatója, sőt, egyik osztálytársunk bátyja, volt selyés gimnazista, Szeleczky Zsolt is ott tanul. Hevesi tanárnő volt diákja nagy lelkesedéssel, információkkal felvértezve mutatta meg nekünk az egyetemet, beszélt az egyes karokról, a felvételi feltételekről. Általa, saját tapasztalatai alapján sokkal jobban beleláthattunk az egyetemi életbe. A Műszaki Egyetem szinte egy kisebb város csupa modern, felújított épülettel, rengeteg zöld területtel. Mivel magasan Brünn fölött terül el, szinte az egész cseh nagyvárost belátni. A campus egyes helyein céges központok vannak, ahol már az egyetem diákjait is alkalmazzák. Tovább haladva láthattuk az energetikai kamara épületét, valamint a kollégiumokat is. Meglepődtünk a távolságon – csak pár száz méter és a diákok már otthon is találják magukat. A fiatal és önkéntes idegenvezetőnktől megtudhattuk azt is, hogy amíg a Műszaki Egyetemet jobbára fiúk látogatják, addig a Masaryk Egyetemen – amely a város túloldalán található – a lányok vannak többségben. A két intézményt egy metróvonal köti össze, így a társaság félúton találkozhat. Látogatásunk végén megtekintettük az egyetem sportközpontját. Csupa új, modern, számos sportág művelésére alkalmas hatalmas épületegyüttest láthattunk, mely a sok tanulás mellett tökéletes kikapcsolódást biztosít az egyetemistáknak.

Brünn már első látásra is nagyon szép városnak tűnt. Ám mikor felmentünk Spilberg várába, a csodás panorámától elállt a lélegzetünk is.

Spilbergben kész horrortúrán vettünk részt. Bejártuk a kazamatákat, kétségbeesetten kerestük Kazinczy Ferenc celláját és emléktábláját, ám, sajnos, nem jártunk sikerrel. Az egyik idegenvezetőtől megtudtuk, hogy a kazamaták egy részét éppen restaurálják – Kazinczy volt rabhelye is ott található. A megemlékezéshez azonban mindannyian ragaszkodtunk, így lefényképezkedtünk a koszorúnkkal, melyet tanáraink hoztak magukkal.

Innen a városközpontba indultunk. A következő cél a Masaryk Egyetem utcája volt, mely tervet nagy egyetértésben sikeresen szabotáltuk. Kiharcoltunk egy háromórás pihenőt, hogy legyen idő körülnézni a városban, és esetleg valahova beülni egy sörre (természetesen alkoholmentesre)!

Ám volt pár elszánt diák, aki szintén volt diákunkkal, Šarai Tomival – jelenleg a Masaryk Egyetem hallgatója – bejárta nemcsak az előbb említett intézményt, hanem több más egyetemet is.

A hazaút alvás helyett – rendes gimnazistákhoz híven – énekléssel és jókedvvel telt. Fáradtan ugyan, de élményekkel telve (és azzal a jó érzéssel, hogy másnap akár délig is alhatunk!) értünk Komáromba!

Tóth Erika, III. C


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.