Csicsay Alajos: A 2017-es év gyógynövénye a mák

Amikor megtudtam, hogy a 2017-es év gyógynövénye a mák lett, egy kicsit meglepődtem. Mindjárt az ötlött föl bennem, hogy e növény váladéka az egyik közismert kábítószer, az ópium, magyarul máktej, ami több narkotikumnak is az alapanyaga, de aztán eszembe jutott, hogy az embert önkéntelenül befolyásolják az előítéletei, pedig annak idején, azaz több mint 50 esztendeje, főiskolás koromban, nem ilyen hozzáállással kezdtem megalapozni a növénytani ismereteimet.

Az előző írásaimból bizonyára kitűnt, hogy mekkora hangsúlyt fektetek az élőlények rendszertani besorolására, aminek okát már többször is megindokoltam. Most, hogy közelebbről szemügyre vettem a mák latin nevét, a Papaver somniferumot, nem éppen ok nélküli gyanú ébredt fel bennem. Az interneten ugyanis az áll, hogy a mák a Ranunkulales, magyarul a boglárkavirágúak rendjébe és mákfélék Papaveraceae családjába tartozik, én pedig eddig abban a meggyőződésben éltem, hogy a pipacsfélék adják a rend nevét. Le is emeltem nyomban a könyvespolcomról a jó öreg Harasztit, hogy megbizonyosodjak róla, jól emlékszem-e a régi tananyagra. Az egykori főiskolai tankönyv megnyugtatott, hogy igen, viszont kissé lehangolt a tény, miszerint az akkori ismereteim mára jócskán elavultak, főleg ami a rendszertant illeti. Mindazonáltal dicséretére váljék az 1950-es évekbeli, sőt már a jóval előbbi botanikusoknak, hogy genetikai bizonyítékok hiányában, Linné tanaiból kiindulva, pusztán morfológiai alapon kitűnően tudták rokonítani az egymáshoz közelálló növényeket. Nem kizárt, hogy tán a tejnedv is szolgáltatott nekik némi útbaigazítást, de hány növény termel tejnedvet, és mégsem sorolhatók egy rendbe, de még csak egy családba sem a mákkal. Viszont a sokak által ismert vérehulló fecskefű (Chelidonium majus) igen. Tehát gondolhatnánk – mi így is tanultuk –, a virágképlet a legfőbb mérvadó. De akkor mit keres a közkedvelt kerti dísznövény, a szívvirág (Dicentra spektábilis) a mákfélék családjában? Pedig ott van, mint a füstikefélék alcsaládjának egyik tagja. Ám ennyi most elég is lenne a szövevényes rendszertanból. Már csak azért is, mert a mákról még szép keveset mondtam. Kijelenthetem, nem is fogok sokkal többet, mert akit közelebbről érdekel, szinte mindent megtalálhat róla az interneten. Tudjuk, hogy az emberek már ősidők óta ismerik, mivel belőle nyerték a közismert fájdalomcsillapítót, az ópiumot, majd később a belőle nyert alkaloidokat, többek között a tiltott heroint, amely miatt a feketepiacon tisztességtelen maffiózók háborúkat vívnak egymással meg a hatóságokkal. Dílereik pedig már ott ólálkodnak az iskolák körül is. Az ópiumot a közel- és távol-keleti országok népei olyan élvezeti cikként termelték, vásárolták és dohányhoz keverve, pipából szívták, ahogy a nyugati kultúrához tartozók a dohányt kedvelik.

A brit gyarmatosítók Indiában a máktermelésből óriási haszonra tettek szert, s miután Kína is elkezdett velük konkurálni, a 19. század közepén két háború is kirobbant emiatt közöttük. E fegyveres konfliktusokat a történelem ópiumháborúkként tartja számon.

Az ókori népek korán rájöttek, ha az éretlen mákgubót felvágják, a belőle kicsurgó folyadéknak, mint említettem, fájdalomcsillapító és nyugtató hatása van. Ezzel a módszerrel nyerték mintegy 2-3 ezer éven keresztül ezt az áldásos anyagot, amely évente sok ezer (vagy tán millió) ember szenvedését enyhítette, mígnem mint átokszer el nem indult világhódító útjára.

Az ópium mintegy húszféle alkaloidot tartalmaz, melyek közül legismertebbek a morfin, a kodein, a tebain és a papaverin. Ezek a növényi eredetű, különböző csoportokba tartozó, bázikus jellegű, heterociklusos vegyületek az emberi és az állati szervezetekre igen erős (pozitív és negatív) hatást gyakorolnak, azonban az őket előállító növények életében betöltött szerepük még ma is rejtély, pedig van belőlük vagy kétezer. Annak ellenére, hogy szabad állapotban, vízben rosszul oldódnak, gyógy- és kábítószerként is főleg a vízben oldódó sóikat alkalmazzák. (…)

A teljes cikk a Katedra folyóirat XXV/5. (januári) számában jelent meg

illusztrációs kép: pixabay.com


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.