Kantár Balázs: Oktatás és vizualitás

A 21. század gyermeke sokkal több képpel találkozik, mint bármelyik korábbi generáció tagjai. A képek megjelenítése és megtekintése mellett a képek készítése is mindennapi tevékenység lett a fényképezőgépeknek és okos telefonoknak köszönhetően. A térbeli és időbeli akadályok leküzdése a különböző hálózatoknak köszönhetően leegyszerűsödött. Az otthonunkból, vagy az iskolából pillanatok alatt más korokba, kultúrákba nyerhetünk betekintést, bárhová eljuthatunk a Földön, vagy akár a világűrben. Ami még a közelmúltban fantasztikumnak számított, az mára bárki számára elérhetővé vált.

A pedagógiai és módszertani szakemberek, és maguk a gyakorló pedagógusok is kénytelenek lépést tartani a fejlődéssel, de számukra az új eszközöket nem elég megtanulni használni. Ahhoz, hogy az oktatás hatékonyan, megbízhatóan és biztonságosan alkalmazhassa a különböző technikai eszközöket, szükséges ismerni azok működési elveit, lehetőségeiket, és főleg a felhasználójukra gyakorolt pozitív és negatív hatásokat. Ez állandóan új feladatok elé állítja a szakembereket. Ám ne feledjük, hogy az új eszközök használatának bevezetése nagyon ritkán jár együtt a régi eszközök elhagyásával. A Gutenberg-galaxis végét jelző jóslatok sem teljesedtek be, és a tankönyvekben ugyanúgy találkozhatunk még kétdimenziós képekkel is, melyek alapos vizsgálata és a kutatások eredményeiből fakadó tudatos használata még szintén várat magára. Mindenféle szemléltető eszköz használata ugyanazt a célt szolgálja, „hogy a tanulók megismerhessék és megérthessék a körülöttük és a tágabb környezetükben lévő világot.” (Maródi 2013:105)

Általában elmondható, hogy a mai kor embere az ismereteinek legalább kétharmadához a látás révén jut hozzá. Az információk és ismeretek kommunikatív rendszerében – a modern vizuális médiumok mellett – fontos helyet foglal el az illusztráció. Az ember egészen fiatal korától fogva kapcsolatban áll a képekkel, először a leporellókban, majd a képeskönyvekben. Iskolás korában mindennapi kapcsolatba kerül a tankönyvekkel, melyekben a különböző típusú illusztrációk jelentős helyet foglalnak el. A médiumok tudatosan „támadják” az érzékeinket. Mindez azt jelzi, hogy talán az új ember jobban érti majd a vizuális kultúra nyelvét minden egyéb nyelvnél.

Comenius a konkrét tapasztalatszerzés fontosságára hívja fel a figyelmet, valamint arra, hogy a megismerés folyamatába minél több érzékszervet kapcsoljunk be. (Pukánszky-Németh 2016) Paul Ginnis is úgy véli, hogy: A többérzékelős, drámai, szokatlan, vagy erős érzelmi töltésű tapasztalatokat hosszabb ideig és részletesebben őrzi meg az emlékezet, mint a hétköznapi rutinjellegű tapasztalatokat. (Ginnis 2006) Kép és szöveg olvasásakor is beszélhetünk többérzékelős, vagy többcsatornás ismeretszerzésről, hiszen a szöveg és a képek olvasása elválasztható egymástól. Amikor több érzékszervet kapcsolunk be egyszerre a tanulási folyamatba, nagyobb eséllyel hozunk létre maradandó benyomást, emléket, amit majd könnyebb lesz újra előhívni.

A vizuális szemléltetés dacára a comeniusi forradalom hatása a mai iskolában nagyon kevéssé érzékelhető. Az elméleti tárgyak oktatása döntően a nyelvi és a logikai matematikai intelligenciára támaszkodik, és igen csekély teret biztosít a látványnak, a látványon keresztül történő megértésnek. Knausz Imre három alapvető megfontolást ajánl az olvasó figyelmébe azzal kapcsolatban, hogy növelni volna szükséges a vizualitás szerepét a tananyagban és a tanításban általában:

Fejlődés-lélektani megfontolások: a fogalmi gondolkodás a vizualitásra épül.

Differenciális lélektani megfontolások: nem vagyunk egyformák, az egyoldalúan verbális oktatás hátrányos helyzetbe hozza a vizuális gondolkodású tanulókat.

Kultúraelméleti megfontolások: a média növekvő szerepe vizuális irányba tolja az új nemzedékek gondolkodását. (Knausz 2001)

A tankönyv egy tanuló számára gyakran a második számú forrás a pedagógus után, melyből a tudását meríti. Annak ellenére, hogy mennyire fontos szerepet játszik az oktatásban, s hogy mekkora hatással bír rá, igencsak sok tényező alakítja magát a tankönyvet. Nem csak szakmai, de gazdasági, politikai és egyéb társadalmi erők kereszttüzében áll a tankönyv és többnyire a tankönyvkészítők is. (…)

A teljes cikk a Katedra folyóirat XXV/5. (januári) számában jelent meg

illusztrációs kép: pixabay.com


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.