Római vakáció

A Szenczi Molnár Albert Alapiskola pedagógusai 46 felső tagozatos tanulóval indultak idén Rómába, a helyi káplán, András atya vezetésével. London és Párizs után ismét egy európai nagyváros következett a szenci alapiskola utazási listáján. 

A szervezés nagyon nehéz volt, hiszen igyekeztünk költséghatékonyan megoldani az utat, hogy sokan eljöhessenek velünk, és bevallhatjuk, hogy 240 euróból megoldani ezt az utat művészet volt! (A hat árajánlat közül, melyeket az utazási irodáktól kaptunk, a legolcsóbb 320 euró volt.) De belefért minden: a bécsi út autóbusszal, a vonat – couchette- reggelivel, a háromnapos közlekedési bérlet, a szállás reggelivel és vacsorával, valamint két belépő időpontra: a Colosseumba és a Vatikáni Múzeumba. 

A bécsi Hauptbanhofra autóbusszal mentünk, közösen, majd beszálltunk a saját hálókocsinkba, elhelyezkedtünk a kupékban, az esti tisztálkodást követően pedig tíz órakor takarodót hirdetve bezártuk a kupék ajtajait. Reggel összeraktuk az ágyakat, kényelmesen megreggeliztünk, és a római főpályaudvarra, a Terminire érve már várt bennünket Gergely Izabella, aki Szencről származik, és felajánlotta segítségét iskolánknak a helyi problémák megoldásában. Indultunk Rebibbia megállóra, a szállásunkra a szaleziánusokhoz. A puritán szállás szép tiszta volt, végtelenül kedvesek voltak velünk. Aznap megnéztük a Colosseumot, bekaptunk egy pizzát, majd – mivel esett – megtekintettük a Szent Pál székesegyházat, este pedig a Fontana di Trevit. Eszméletlenül sok ember volt mindenütt, nagyon-nagyon oda kellett figyelnünk egymásra. Csütörtökön a Vatikán megtekintése következett: reggel csak egy órácskát (a szokásos 2-3 helyett) sorakoztunk a Szent Péter téren, hogy bejussunk a Szent Péter-bazilikába, ahol a csoport kettévált: az egyik fele (kb. negyvenen) felment a kupolába (másfél órás lépcsőzés!), a másik fele alaposan megnézte a bazilikát. Innen irány a Vatikáni Múzeum labirintusa: a csodálatos termek között a Sixtus-kápolna. Előny volt az időpontkérés, hiszen nem kellett 3-4 órát sorakozni mindenhova, de egyben korlátot is szabott, mert tartani kellett hozzá magunkat. A vacsora remek volt, a pasta (tészta) után grillezett rozmaringos csirke.

Pénteken az Angyalvár, az Angyalok hídja, egy kicsit a dolce vita hangulata és ebéd a Piazza Navona téren, majd a Pantheon, végül “kis” gyaloglással a Spanyol-lépcső. Innen már Korpás Lilla repült Budapestre, hiszen másnap a Simonyi Zsigmond Helyesírási Verseny Kárpát-medencei döntőjén vett részt (6. helyezést ért el, a száz pontból 97-et elérve, a legjobb felvidéki eredményt nyújtva).

Csak a vonat nem indult. Előbb 20, majd 60, 90, 110 perces késést jeleztek. Miután azonban a diákjaink felrobbantották a vonatozó Kanizsával az olasz youtube-ot, az igazgató néni pedig minden hatóság idegeit, mégicsak lett vonat! Ennek legalább annyira örültek az olaszok, a személyzet és mi is, hogy mindenki mosolyogva szállt fel: irány haza! Segítettünk a személyzetnek kiosztani a párnákat, a vizet, majd mehettünk aludni. Reggelire lett forró csoki, és az olasz vasúttól külön csokicsomag elnézésképpen…

Már csak a két balesetet kellett kikerülni Pozsonyban, és vééégre hazaértünk. Dolce vita ide-oda, mindenütt jó, de legjobb otthon… Hatalmas teher esett le rólunk, amikor hazaértünk, hiszen a kísérő pedagógusok és szülők elsődleges feladata és dolga a gyerekek védelmének, egészségének a biztosítása, mindamellett azonban a tartalmas program elengedhetetlen egy tanulmányi kiránduláson.

Hálás köszönet minden egyes kollégának a rengeteg odafigyelésért, András atyának a vezetésért, Gergely Izabellának a rengeteg segítségért, Ági mamának, Mónika, Jolika és Karin néninek a felügyeletért… a gyerekeknek a csodálatos magaviseletért… ennek a hatvan embernek az élete részévé vált Róma.

 

 Matus Mónika


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.