Csáky Antal: Gondolatok a matematika és a média kapcsolatáról

Minden bizonnyal sokunkban felmerült a kérdés, vajon miért is állnak olyan sokan negatívan a matematikához, miért nem akarnak érettségizni diákjaink matematikából, miért van az, hogy már szinte menő „nem jónak” lenni matekból. Ebben a cikkben nem szeretnék oktatáspolitikáról, reformokról, tankönyvekről, esetleg Bloom-féle taxonómiáról írni, most egy teljesen más szempontról, a média szerepéről szednék össze néhány gondolatot, mivel egyre több tanulmány foglalkozik a média oktatásra gyakorolt szerepének erősödésével, hatásaival.

A „média” a „médium” szó többes száma, aminek a jelentése: „közvetítő”. Ez jelenthet televíziót vagy egy konkrét csatornát, esetleg műsort, továbbá jelentheti az egész internetet is. A matematika és média közti kapcsolatokat már régóta megfigyelhetjük. Számos filmben, cikkben, képeken jelennek meg matematikusok és matematikai tartalmak, már évszázadok óta – elég csak a szórakoztató és ismeretterjesztő könyvekre gondolni. A matematika fejlődése, a matematikus-utánpótlás vagy akár a matematika eredményeinek hasznosítása szempontjából nézve azonban nem mindegy, hogy milyen kép él a társadalomban a matematikáról és a matematikusokról. Elmondhatjuk, hogy szinte minden szakmáról, hivatásról létezik a társadalomban egy általános vélemény (sztereotípia), amely lehet pozitív, semleges, de akár negatív is. Nyilvánvaló, hogy ha ez az általános kép riasztó, akkor – egy vonzó szakmával szemben – sokkal több elhivatottság kell ahhoz, hogy az adott terület felé orientálódjunk. Mindannyian érezzük, hogy ehhez az általános kép megrajzolásához nagyban hozzájárul(hat) a média. Az, hogy melyik szakma mennyire vonzó vagy mennyire elutasított, koronként változik. Több kutatás rámutatott, hogy pl. a matematikusokról alkotott korai képünk létrejöttében fontos szerepet töltött be a média. Ma, ha egy gyermeket megkérdeznénk, hogy matematikus vagy inkább énekes szeretne lenni, a választ „borítékolhatjuk”. A társadalom tagjai, különösen fiatal korban, nem találkoznak igazi matematikusokkal, így a róluk alkotott képet a különböző médiumokban megjelenő matematikusok és a filmekben, könyvekben szereplő matematikus karakterek, valamint a matematika művelésének megjelenített képe határozza meg. Ez a kialakított kép pedig befolyásolhatja a tanulók pályaválasztását is.

A tudós és matematikus sztereotípiája

De nézzük először kicsit távolabbról a kérdést! Hogyan képzelünk el egy tudóst? Az első tudományos vizsgálat a társadalomban élő tudósképről már 1957-ben (Mead és Metraux) publikálásra került. A vizsgálat egyértelmű sztereotípiákra mutatott rá. A középiskolások szerint a tudós egy szemüveget és fehér köpenyt viselő, szakállas, idős férfi, aki egy laboratóriumban veszélyes dolgokkal foglalkozik, titkos dolgokat művel, és ő maga is titokzatos; állandóan a noteszába írogat, és olyan dolgokat fedez fel, amik segítségével az emberek jobb termékeket tudnak készíteni. E sztereotípiavizsgálatot követően 1983-ban Chambers megalkotott egy nagy népszerűségnek örvendő tesztet (DAST-Draw-a-Scientist Test), melyben a résztvevőknek meg kellett rajzolniuk egy tudóst. A rajzok alapján számos jellemzőről kiderült, hogy már igen korán kapcsolódik a gyermek gondolkodásában a tudós fogalmához. Ilyen volt pl. a laboratóriumi köpeny, a szemüveg, az arcszőrzet, a könyvespolcok, képletek vagy a formulák. A rajzok értelmében a tudós mindig pincében vagy alagsorban dolgozik, és veszélyes vagy titkos dolgokat kutat. További kutatások pedig azt mutatták ki, hogy a tudós érzelemmentes, hiányzik belőle a szociális érzékenység.

Most szűkítsük a kört a csak matematikusokról alkotott képre! A Chambers-teszt egyik változatát, a „rajzolj egy matematikust”, egy a 2000-es évben végzett (Berry és Picker) angol és amerikai kutatásban találhatjuk meg. A rajzokból és a kutatók gyermekekkel folytatott beszélgetéseiből kiderült, hogy a matematikus sztereotípiája nagyon hasonló a tudóséhoz, bár néhány vonatkozásban azért eltér tőle. A matematikus fehér férfi, nincsenek barátai, kivéve esetleg más matematikusokat. Magányos, általában kövér, régimódi és szemüveget hord. Homloka ráncos a sok gondolkodástól, kopasz vagy bizarr frizurája van. Könnyen méregbe gurul. A beszélgetések arra mutattak rá, hogy a diákok valójában alig tudnak vagy gondolnak valamit arról, mivel is foglalkozik egy matematikus, és arról, hogy az élet mely területein és mi módon lehet hasznos a matematikus. A legtöbben annyit mondtak, hogy a matematikus tanít, nehéz problémákat old meg, vagy éppen bankban vagy boltban dolgozik. (…)

A teljes cikk a Katedra folyóirat XXV/6. (februári) számában jelent meg

illusztrációs kép: pixabay.com


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.