Csicsay Alajos: Óriás egysejtű után jött a barlangi medve

Az 1848-ban Videfalván megalakult Magyarhoni Földtani Társulás (MFT) – mellesleg a legrégibb magyar tudóstársaság – a 2016-os év ősmaradványának a Szent László pénzeként ismert, megkövesedett óriás egysejtűt, a Nummuliteszt választotta, a 2017-es év kövületének pedig az egyik kihalt, jégkorszakbeli nagyragadozót, a barlangi medvét, latin nevén Ursus spelaeust.

Ez a hatalmas ősragadozó 250-300 ezer évvel ezelőtt jelent meg Európa és Délnyugat-Ázsia (Kaukázus) hegyes vidékein, ahol a hideg ellen bőven talált menedéket a hegyek barlangjaiban. Azonban az utolsó jégkorszak, a Würm első felében, mintegy 20 ezer éve kihalt, mások szerint a korszak végén, úgy 10 ezer évvel ezelőtt. Sokáig azt hitték, az ember okozta a kipusztulását, de a paleontológusok véleménye szerint nem, hanem az éghajlatváltozás, amely a táplálékának a csökkenését idézte elő. Azért bizonyára az ember is nagyban hozzájárulhatott számának a csökkenéséhez, mivel a mamuton és a gyapjas orrszarvún kívül a medve szintén a zsákmányállatai közé tartozott, ráadásul a búvóhelyéről is igyekezett őt kiszorítani, már amennyire bírta, mert neki is a jéggel borított vidéken barlang volt az otthona, s a két fölöttébb agresszív lény – az ember és a medve – egyike sem tűrt meg maga mellett társbérlőt. Az akkori, főleg húsevő embernek, sokuk élete árán, nagyon meg kellett küzdenie a táplálékuk megszerzéséért. Ám egy-egy elejtett nagyvad húsán – ami nem romlott meg, mert természetes mélyhűtő állt a rendelkezésükre – hetekig elélhetett egy nagyszámú família, viszont ha nem tudott volna tüzet gyújtani, alighanem nagy árat fizetett volna a medve pecsenyéjéért. Persze ezt csak feltételezhetjük, abból kifolyólag, hogy a középkorban még az ínyenc falatok közé tartozott a medvehús, mígnem rájöttek, hogy sok hátránya is van. Egyrészt azért, mert a beleiben trichinella nevű fonálféreg élősködik, melynek a petéi, népies nevükön borókák, az állat izomzatában fejlődnek ki, és ha sütéssel vagy főzéssel nem pusztítják el őket, az ember szervezetébe is bejutnak. Másrészt a medve mája túl sok A vitamint tartalmaz és sokféle mérgező anyagokat, ezért az eszkimók sem fogyasztják el. Európában a medvecsülök volt a drága éttermek egyik különleges kínálata. Jókai Mór szerint főleg a medvetalpkocsonya számított úri eledelnek. Arra is emlékezhetünk, hogy a Szegény gazdagok című romantikus regényében Juon Táré míg családjától távol legeltette a nyájat, Ursu medvére bízta felesége, Mariora és gyermeke őrzését. Ugyanis Európa-szerte elterjedt, sőt már helyenként túl is szaporodott barnamedve neve Usrus arctos.

„Nem jellemző rá a territoriális viselkedés”, ami azt jelenti, száz kilométereket is képes rövid idő alatt bebarangolni, így az Ipoly-völgyön át, esetenként más útvonalon is, sokak rémületére, időnként eljut Észak-Magyarországra. Köztudott róla, hogy téli álmot alszik, bár sosem jut el a hibernált állapotba, ami azt jelenti: télen, amikor az idő megenyhül, gyakran felébred. Téli vackát ritkán építi barlangban, elég neki egy füvekkel, levelekkel bélelt, gallyakkal borított, sziklák közötti mélyedés is. Ez valószínűleg nem volt jellemző ősére, a barlangi medvére, amire majdnem ép csontmaradványai engednek következtetni. Egy-egy általa lakott barlangban vastag csontrétegekre bukkantak a paleontológusok, amelyek közt mind elpusztult bocsok, mind megvénült, elkopott fogazatú állatok csontmaradványai meglelhetők.

Kezdetben az emberek, akik rájuk akadtak, a Kárpátok sárkányainak nevezték őket. A mai Magyarországon a Mátra és a Bükk dombvidékét lakták, mégis az érdi Fundokli-völgyben találták meg a csontmaradványait. Teljes csontváza a budapesti Természettudományi Múzeumban tekinthető meg, melyet valószínűleg több egyed csontleleteiből állítottak össze. Ami természetes, jóval több ősi medvecsontra bukkantak a mai Szlovákia és a romániai Bihar megye barlangjaiban.

Kérdés, mekkora lehetett ez a medveféle (Ursinae) ősragadozó. Nem volt nagyobb az USA-beli Sziklás-hegység, pontosabban, a Yellowstone Nemzeti Park területén és Kanadában honos szürke, vagyis a grizzly medvénél, Ursus arctos horribilisnél; mások szerint a dél-alaszkai tengerpart mentén és a Kodiak-szigeten élő barna, kodiak medvénél, az Ursus arctos minddendorffinál. Mindezzel még semmit sem mondunk a testméreteiről. A barlangi medve, akárcsak a hozzá hasonló mai „óriás” medvék marmagassága elérte az 1,5 métert, és testhosszuk a 2 métert is meghaladta. Ám ha támadáskor két hátsó lábára emelkedett, mint manapság a grizzlyk is teszik, gyanítható, hogy a 3 métert is elérhette, bár a csontvázából annyi megállapítható, hogy lábai rövidebbek voltak, mint az észak-amerikai utódaié. Testsúlyát is ezekéhez viszonyítják. Az eddig elejtett legnagyobb kodiak medve 751 kg volt, egy állatkerti példány pedig elérte a 966 kg-ot. Summa summárum, ezek az óriásragadozók, a barlangi ősüket is közéjük sorolva, egy harmaddal nagyobbak voltak a mi barna mackónknál. Persze azt sem érdemes nagyon megközelíteni. Járásuk, akár a tevéé, himbálózó, mivel egy-egy oldalon lévő lábaikkal, a többi emlőstől eltérően, egyszerre lépnek, a futásuk viszont gyors, mintegy óránkénti 50 kilométer.

Azt azonban ne felejtsük el, hogy a medvék mindenevők. Az általuk levadászott zsákmányállatokon kívül elfogyasztják a dögöket, a füvet, a gyökereket, a bogyókat is kedvelik, s az északiak, téli alvás előtt, lazacvonuláskor degeszre tömik magukat hallal, hogy át tudják vészelni a telet, mert ez alatt elveszítik súlyuknak közel egyharmadát. Egyes vélemények szerint a kodiak medve a lazacnál is jobban kedveli a fekete bodza termését, amit én nehezen hiszek el, mert a hal sokkal táplálóbb, s a medvének van magához való esze. Azt viszont tudom, hogy számuk csökkenése miatt szigorúan védettek. A barlangi medve csontmaradványai meg pláne, aminek százalékarányaként meghatározott eszmei értékét, egyes országokban, akárcsak nálunk, a környezetvédelmi minisztérium határozza meg.

Megjelent a Katedra folyóirat XXV/6. (februári) számában

illusztrációs kép: pixabay.com


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.