Lacza Tihamér: A tudós körorvos. Arcképvázlat dr. Kiss Lászlóról

Talán nem illene egy méltatást személyes emlékkel indítani, de első találkozásom Kiss doktorral mindenképp rendhagyó volt. Ráadásul 30 esztendeje történt, tehát akár egy kisebbfajta jubileumnak is nevezhetnénk. Akkoriban a pozsonyi Hét szerkesztője voltam, és egy megemlékezést írtam a 200 esztendeje született nagy cseh biológusról, Jan Evangelista Purkyněről. A cikk megjelenését követően egy vaskos borítékot kaptam, benne dr. Kiss László levelével és egy hosszabb dolgozatával. A levélből kiéreztem egy kis szemrehányást is, mivel a neves tudósról szóló írásomban nem említettem Purkyně magyarországi látogatását és kapcsolatait. Ezért arra gondolt, hogy ezt ő írja meg, feltéve, ha a lap egyáltalán igényt tart a cikkre. Azonnal válaszoltam neki, megköszönve remek írását és megnyugtattam, hogy a dolgozat megjelenik, mi több, további írásokat is várnék tőle. Így kezdődött a mi kapcsolatunk, amelyből később szerzői együttműködés és barátság lett.

Dr. Kiss László az Ipoly mentéről, a történelmi Hont megyéből származik. Noha Ipolyságon (a kórházban) született 1950. március 18-án, ő magát tősgyökeres palástinak tartja, hiszen családja itt, a Palócia végvárának nevezett községben élt már évszázadok óta, és ő is itt töltötte gyermekkorát. Paláston kezdett iskolába járni, majd a falutól 10 kilométernyire fekvő Ipolyság gimnáziumában érettségizett 1968-ban. Gyermekkorától fogva nagy könyvrajongó volt, és unokatestvérével szinte versengtek, ki tud több könyvet elolvasni. Ha széles körű ismereteinek ősforrását keressük, minden bizonnyal a palásti könyvtárak környékén kellene kezdenünk a kutatást. Akár irodalomszakos tanár is lehetett volna, de ő már igen korán a gyógyítás mellett kötelezte el magát, és 1975-ben a pozsonyi Comenius Egyetem Orvostudományi Karán szerzett oklevelet. Amikor munkahelyet keresett, szinte magától értetődő volt, hogy szűkebb pátriájába tér vissza: az ipolysági kórház belgyógyászati osztályán kezdte meg orvosi munkáját. Ezt a kórházat dr. Kovács Sebestyén Endre alapította és igazgatta 1915-ben bekövetkezett tragikus haláláig. Ő is a vidék szülötte volt, és a kórház udvarán ott áll mellszobra is, amely mellett dr. Kiss László sokszor elhaladt akkoriban, míg nem kíváncsi lett, hogy ki is volt ez az ember tulajdonképpen. Elmondása szerint ez az érdeklődés vezette őt azután az orvostörténet felé, és elsősorban a Felvidéken egykor élt és tevékenykedett orvosoknak eredt a nyomába, mivel szembesült azzal a ténnyel, hogy róluk csak kevés ismerettel rendelkezünk, sőt számosan vannak olyanok, akiknek a munkássága teljesen homályban maradt, sokuk még a lexikonokba sem került be.

Kórházi, majd később körorvosi munkája mellett igyekezett időt találni a könyvtárakban és a levéltárakban fellelhető művek és dokumentumok alapos tanulmányozására, hogy egy-egy készülő dolgozatához hiteles információkat szerezzen. Gyakran megfordult Budapesten is az Országos Széchényi Könyvtárban vagy a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban és Levéltárban, de akár egy adat pontosítása érdekében Pozsonyba is elutazott. Magyarul írt szakcikkeit itt, a Felvidéken nem volt lehetősége publikálni, ezért az Orvosi Hetilapban vagy az Orvostörténeti Közleményekben jelentek meg írásai, tanulmányai.

Első önálló könyve azonban nem orvostörténeti munka lett. Turczel Lajos buzdítására írta meg Kossuth Lajos Hont megyei levelezőjének, majd az általa vezetett pénzügyminisztérium titkárának a portréját: Pongrácz Lajos. Hont megyei portré a reformkorból (1994) címmel. A könyv nem csupán egy kiváló férfiú életének krónikája, hanem Kiss László honti kötődésének is a dokumentuma, hiszen számos későbbi tanulmányának szereplői is erről a vidékről származnak. A következő munka egy közös vállalkozás eredményeként látott napvilágot. Dr. Kiss László, a tavaly váratlanul elhunyt Ozogány Ernővel és e sorok írójával összefogva adta ki 1994-ben A magyar tudomány évszázadai című munka első kötetét, amely magyar tudósok, orvosok és mérnökök arcképeit, munkásságukat bemutató tanulmányokat tartalmaz. 1996-ban megjelent egy újabb válogatás A magyar tudomány évszázadai II. címmel, majd mintegy a közös munka betetőzéseként e két kötet anyaga, kiegészítve egy további kötetre való tanulmánnyal Gondolatokból épült katedrális címmel látott napvilágot 2001-ben. Ebben a közel 630 oldalas műben dr. Kiss László 50 dolgozatot jegyez, a legtöbbje korábban még folyóiratban sem jelent meg. A szakmai körökben nagyra tartott és számos díjjal elismert munkássága elsősorban a Felvidék orvostörténelmi emlékeire fókuszál, ezért egyáltalán nem meglepő, hogy az említett kötetekben is a tájainkon élt orvosdoktorok portréi dominálnak. (…)

A teljes cikk a Katedra folyóirat XXV/7. (márciusi) számában jelent meg


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.