Molnár Frida: Humor pro & kontra – pszichológus szemszögből

Vajon mi is a humor? Egy állapot volna, viselkedésmód vagy talán tulajdonság? Sokszor kapcsolódik a jó hangulathoz, vidámsághoz, tréfálkozáshoz vagy a vicchez. Humoros hangulatként szokás jelölni egy komikus gondolattal, ötlettel vagy helyzet által előidézett örömteli érzelmi állapotot. A humor általában társas jelenség, mely mélyen a kultúrában gyökerezik. Szorosan kapcsolódik a fiziológiai megnyilvánulásához, a mosolyhoz és a nevetéshez. A mosoly szociális szerepe igen nagy, bár számos okból nevethetünk – reflexből, reakcióként vagy akár egy intellektuális folyamat részeként is. Viszont nem csak jókedvünkben nevetünk, s az sem törvényszerű, hogy a humor-produkció mindig nevetést vált ki. Életünk során sok esetben tulajdonítunk nagy szerepet a humorérzéknek, gondoljunk csak arra, amikor egy-egy személyiség védjegyeként tartjuk a humorosságot számon. Az evolúciós pszichológia szerint a kiemelkedő humor komoly értéket képvisel a párválasztásban.

A történelem folyamán jó néhány teória született a humor értelmezésére, funkcióinak feltárására, létezésének céljára. Már az ókor filozófusai is érdemesnek tartották arra, hogy gondolkodjanak róla, de nem múlt divatja a későbbiekben sem, s mikor beköszöntött a pszichoanalízis kora, Sigmund Freud 1905-ben A vicc és viszonya a tudattalanhoz című művével beemelte a humort a pszichológiába. A modern kor gondolkodói többek közt a humor lingvisztikai értelmezésére fókuszálnak, melynek lényege, hogy a humor-produkció automatikus velejárója beszédkészségünknek, s így valamiféle megismerő működésként szolgál. Más szempontból közelítve a humor mindennapi életben betöltött szerepét is vizsgálják napjainkban, melyek a humor és humorérzék használatában fellépő egyéni különbségekre összpontosítanak.

A pszichológia újabban keresi a humor és humorérzék helyét a diagnosztikában – válaszokat kutatva arra, miként szenved csorbát a hangulati zavarokban, kényszerbetegségben, skizofréniában vagy a kognitív funkciókat leépítő betegségekben szenvedők humorérzéke. Szakmai figyelem fordul a humor és lelki egészség kapcsolata felé, de foglalkozik azzal is, miként hasznosítható elkerülő vagy megküzdési stratégiaként, hogyan támaszkodhatunk rá a pszichoterápiában vagy akár a mindennapi élet nehéz helyzeteiben. A humor tudatos beépítése a pszichoterápiába megerősítheti az egyetértést a terapeuta és kliense közt, elősegíti és érdekesebbé teszi a kommunikációt, felméri a kliens mentális működését, csökkenti a stresszt és oldja a feszültséget.

De – ahogy mondani szokás – mindennek van árnyoldala is, így a humor sem pusztán csak pozitívan kapcsolódhat lelki egészségünkhöz. Mikor lesz a humor fenyegető, a nevetés bántó? Amikor  kevésbé adaptív módokon kerül alkalmazásra, és manipulatív vagy agresszív másokkal szemben (ilyen például a szexista vagy a rasszista humor). (…)

A teljes cikk a Katedra folyóirat XXV/6. (februári) számában jelent meg

illusztrációs kép: pixabay.com

 


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.