Fibi Sándor: Évzárás előtt

Már csak néhány hét, és végre itt az év vége. Igen, ezért is furcsa ez a mi iskolaügyi világunk, hiszen itt az érintettek minden évben kétszer élik át az év végét. Természetes azonban, hogy a tanév végéig még rengeteg munka vár a pedagógusokra, a diákokra, és nagyon sok esetben a szülőkre is. A június – a „minden úgy jó, ahogyan eddig is volt” elv alapján – nagyon sok iskolában sajnos még ma is a tanévvégi osztályozás helyességét bizonyítandó nagy feleltetések, a tudásszintet felmérő dolgozatok, vagyis az idegeskedés és a feszültség időszaka. Ugyanis még napjainkban is nem egy pedagógus azt követeli a diákjaitól, hogy házi feladatként otthon – esetleg a szülők segítségét is kérve – tanulja meg azokat a bizonyos tananyagokat, ahelyett, hogy legalább irányítaná, segítené diákjait az ismeretszerzésben.

De milyen is volt ez a tanév? Sajnos, ebben a tanévben sem sikerült elérni, hogy végre érdemi változások történjenek a pedagógusok társadalmi megbecsülésében, illetve az egész a szlovákiai oktatási rendszerben. Talán egyetlen olyan döntés született, amelynek örülhetünk: sikeres országos petíciónk eredményeként legalább egy bizonyos időre sikerült megmentenünk kisiskoláinkat, és sikerült módosíttatni az alapiskola alsó tagozatának a keretóratervét. Rendszerszintű változások azonban ebben a tanévben sem történtek. Olyan változások, amelyek alkalmazásával az iskola egész munkájának a szervezése legalább közelít az autonóm iskolai intézményekben alkalmazott gyakorlathoz, ahol a pedagógusok kreativitásának nem szab határt a központi irányításra egyébként is jellemző szigorúan értelmezett és uniformizált oktatási, eljárási, adminisztrációs rend.

Igaz, hogy a mostani tanévben végre felcsillant a továbblépés reménysugara, hiszen a Tanuló Szlovákia programban már legalább megfogalmazódtak azok a konkrét igények, melyek valóra váltásával biztosítani lehetett volna, hogy évek múltán talán a mi iskolaügyünk is felzárkózhat legalább az európai középmezőnybe tartozó országok színvonalához. A program társadalmi vitája során beérkezett több mint négyezer kiegészítő javaslat, tanács, megjegyzés bedolgozása ellenére is az egész reformtervezet parlamenti vitája időben sokkal későbbre tolódott, hiszen az új vezetés döntése alapján ismét tárcaközi egyeztetésre ítéltetett, melynek kimenetele viszonylag bizonytalan jövőt sejtet. Emellett azonban az érintett iskolák pedagógusai számára bizonyára meglepő volt, hogy a Szabványosított Mérések Nemzeti Intézete néhány hónapja váratlan próbateszteléssel jelezte, hogy a következő tanévben a nemzetiségi alapiskolák kilencedikeseinek szlovák nyelvismereti szintjét az idegen nyelvek ismeretének tesztelésénél alkalmazott módon fogják felmérni, sőt az érettségizők extern vizsgájánál is ezt a formát alkalmazzák majd. Tehát a szövegértéssel kapcsolatos feladatokat nem az írott, hanem a mellékelt hanghordozóról meghallgatott szlovák nyelvű szöveg alapján kell megoldani. Csak üdvözölhetnénk ezt az eljárást, ha a szlovák nyelvet a magyar iskolákban eddig is idegen nyelvként kellett volna tanítani, csakhogy a helyzet diametrálisan más, hiszen a politika és a politikusok eddig ezt lehetetlennek tartották, csak az elmúlt évben változott némileg a helyzet, és néhány iskola néhány osztályában kísérletképpen idegen nyelvként próbálják tanítani ezt a nyelvet.

De a mi szűkebben értelmezett házunk táján sem úgy alakultak a dolgok, ahogyan szerettük volna. Anyagi okok miatt – sajnos – ismét krízishelyzetbe került a mi egyetlen magyar pedagógiai szakfolyóiratunk, a KATEDRA, és vele együtt a Katedra Alapítvány egész tevékenysége, tehát a Katedra Társaság jövője is. Meggyőződéssel vallom, hogy a felvidéki magyar pedagógusok és iskoláink diákjai számára nem lehet közömbös ez az áldatlan helyzet, melynek megoldásában mindannyiunknak részt kell venni, és tudtára adni az érintetteknek, hogy számunkra valóban fontos ügyről van szó.

Véget ér tehát egy újabb tanév, gondokkal, problémákkal tele tíz hónap, de nagyon sok iskola és diák számára örömökben és sikerekben is gazdag iskolai év. Azt hiszem, mindannyian azt kívánjuk, hogy a következő évben a sikerek, a jól végzett munkánkat értékelő elismerés és a tisztelet tegye szebbé, gazdagabbá az életünket, mindannyiunk életét.

Megjelent a Katedra folyóirat XXV/10. (júniusi) számában

illusztrációs kép: pixabay.com


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.