Dobrovits Mihály: Egy ember arcai

Egy emberé, aki a Pozsony melletti Szentgyörgy (ma Svätý Jur, Szlovákia) szülötte, egy koldusszegény talmudista árvaságra jutott gyermeke, akit édesanyja, özvegységre jutván, második házasságában Dunaszerdahelyre vitt. Bár Dunaszerdahelyen a család, kétséget kizáróan, némileg jobb anyagi helyzetbe kerülhetett, ez még mindig nem érte el a (mai szóhasználattal élve) középosztálybeli jólétet. Vámbéry sorsát tovább súlyosbította ifjúkori betegsége, amelyet ő paralízisnek tartott, de a modern orvostudomány szerint feltehetőleg Legg-Calvé-Perthes-szindrómában szenvedhetett.

Az ifjú Wamberger Hermann (zsinagógai nevén Cvi) élete tehát eleve egy nagy utazással kezdődött, amit egyúttal egy személyiségét átalakító tragédia is megerősített. Nyugodtan állíthatjuk, hogy ezt követően hősünk élete nem lett más, mint utazások és átalakulások sorozata. A „Vámbéry-jelenség” lényege valószínűleg éppen ezekben az alakváltozásokban rejlik. Ezt nem úgy kell elképzelnünk, hogy hősünk bármikor is megtagadta volna önmagát. Vámbéry utazásai többet jelentenek egy felfedező utazásainál. Nemcsak testi valójában utazott, de személyisége és – ha szabad ily fellengzősen fogalmaznunk – lelkisége is követte az utazót. Éppen ebben különbözik kora más nagy felfedezőitől.

Út a magyarságba, avagy egy levert nemzet lehetőségei

Vámbéry, illetve ekkor még mindig Wamberger Hermann 1849-től kezdve tudatosan igyekezett magyarrá válni. Magyar ruhát hordott, magyar nyelven beszélt, s ebben a közegben döntötte el, hogy életét a magyar nemzeti eszme szolgálatába kívánja állítani.

Vámbéry és az iszlám

Közismert tény, hogy Vámbéry 1857-ben Eötvös József segítségével Konstantinápolyba utazott. Négy évet töltött itt. A pénztelen magyar emigránsból itt vált Resid Efendivé, az oszmánli elit tekintélyes tagjává. Ehhez ismételten csak hasonulnia kellett. Bár, állítása szerint, nyilvánosan sosem vált hitvalló muszlimmá, ténylegesen muszlimként élt és viselkedett. Ebben pedig, saját elmondása szerint, éppen zsidóként megélt gyermekkorának emlékei segítették. Mindezek mellett, 1857-ben vált véglegesen Vámbéry Árminná is.

Az ifjú magyar akadémikus

Vámbéry még Konstantinápolyban töltötte napjait, amikor új szerep várt rá Pesten. Az egykori Wamberger Hermann, a szentgyörgyi, pozsonyi és soproni koldusdiák immáron törvényesen is Vámbéry Árminként tarthatta meg székfoglaló előadását mint a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. 1861 nem csak Vámbéry életében volt fordulópont, de az osztrák önkényuralom alatt élő Magyarország számára is. A Pestre összehívott országgyűlés, a Forinyák Géza személyében halálos áldozattal is járó diákmegmozdulások, amelyek a magyar nyelvű egyetemi oktatás helyreállítása érdekében zajlottak, egy új, forrongó világot jelentettek.

A vándordervis útjai

A krími háború által létrehozott új hatalmi helyzet Közép-Ázsiában is felértékelte az oszmán hatalom szerepét. Ebben közrejátszott az a hatalmi vákuum is, amely a XIX. század folyamán a közép-ázsiai államokban kialakult. Hosszabb vagy rövidebb ellenállás után a közép-ázsiai uralkodóházak elfogadták az Oszmán-ház elméleti primátusát. Ez a primátus még csak távolról sem volt összehasonlítható az európai feudalizmus vazallusrendszerével. A közép-ázsiai államok külső és belső szuverenitása lényegében csorbítatlan maradt. Ebben a közegben készült tehát az ifjú Resid Efendi arra, hogy bejárja Közép-Ázsiát. Feladata formálisan a szultán ágensévé tette, de éppen Konstantinápoly és London szoros együttműködése okán, a brit politikai játszmák résztvevőjévé is vált. (…)

A teljes cikk a Katedra folyóirat XXV/7. (márciusi) számában jelent meg

illusztrációs kép: pixabay.com


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .