Tóth Tibor: Laikusként a bábozásról, avagy én és a bábozás

Biztosan sokan gondolják azt, hogy a bábozás, a bábjátszás gyerekeknek való foglalatosság, egyfajta gyermeteg játék. Nagyon hosszú ideig én is hasonlóképpen vélekedtem gyermekkori tapasztalataim, élményeim alapján. Ma már azonban tudom, mekkorát tévedtem.

Kedves Olvasó! Kérem, engedje meg, hogy elmeséljem, miként ismerkedtem meg a bábozással, hogyan változtatott életszemléletemen, milyen módon motivál nap mint nap. Pedagógusként egy szakkör keretén belül vezetem kolléganőim segítségével az Eötvös Utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Tekergők bábcsoportját. Hogy a történet kerek legyen, be kell mutassam a bábcsoportot, annak működését, rövid történetét.

A Tekergők bábcsoport két odaadó, lelkes, életvidám napközis tanító néninek köszönheti létrejöttét. Gazdag Nagy Anikó és Izsák Katalin 2011 őszén alapította meg a bábcsoportot. Külön-külön is sokat próbálkoztak, báboztak különféle technikákkal a napközis gyermekek örömére, azonban a sors megadta a kezdőlökést. Anikó bábos múltját és Katika eltökéltségét összekovácsolva megszületett az elhatározás, majd maga a bábcsoport is.

A megalakulást követően rögtön szembesültek az alapkérdésekkel: mivel bábozzanak, milyen darabot vigyenek színpadra, hogyan kezdjenek neki a feladatnak. Anikó bábos tanító nénijét, Ágh Erzsébetet, mindenki Böbe nénijét keresték fel tanácsért. Böbe néni jóvoltából bábokat kaptak, melyek segítségével egy bravúros előadással nyűgözték le a közönséget. Kezdő bábcsoportként országos versenyen indultak, szórakoztatták iskolánk diákjait, a komáromi óvodásokat. A sok kedves meghívásnak eleget téve kevés idő és energia maradt a bábkészítésre, így a következő évben is a kedves mentor, Böbe néni segítségére szorult a csoport. A segítségnyújtás, természetesen, nem maradt el, a bábcsoport bővült, erőt megfeszítve készült az újabb előadásaira, ami tényleg magával ragadó volt.

Elérkezett a Tekergők harmadik éve, amikor Anikó és Katika eltökélték, saját bábokkal, új darabbal rukkolnak elő. Ekkor ajánlottam fel segítségemet, amit örömmel fogadtak. Kézügyességemnek köszönhetően a díszlet megtervezésében, majd kivitelezésében segédkeztem, de a próbákon is jelen voltam – és fokozatosan megfertőzött a bábozás hangulata. Varázslatos élmény volt látni a sok munkát, az összpontosítást a gyerekek és felnőttek részéről, megfigyelni azt az összhangot, ahogy a játékosok mozdulnak, a csoportmunkát, amiből felépül az előadás. Úgy éreztem, szerves részévé válok valami rendkívülinek. Munkánk eredményeként a csoport kiemelt, gyémánt díjat hozott haza az országos versenyről. Sosem felejtem el azokat a csillogó szempárokat, azt a boldogságot, amit akkor láttam a bábosaink arcán.

A bábcsoport töretlen sikerrel dolgozott a következő években is tovább, igaz, Anikót nélkülöznie kellett egy időre, mivel édesanya lett, így a bábot babára cserélte, de tanácsaival, észrevételeivel sokat segít a csoport munkájában.

Ahogy már szó volt róla, a bábcsoport szakkörként működik, évente változik a társulat tagjainak létszáma, összetétele. Ez nem könnyíti meg a munkát, hiszen az új bábosokat is be kell tanítani, de az idősebb, tapasztaltabb gyerekek példaértékű módon segítik, vezetik az újakat. Nem riad meg a csoport a kihívásoktól sem, évről évre új darabot dolgoz fel más-más technikával.

Miben látom értelmét a bábozásnak? A bábcsoport éves működésének felét a személyes és szociális kompetenciák fejlesztése teszi ki. Megtanulunk csoportban dolgozni, odafigyelni a másikra, vigyázni a közös munka gyümölcsére, együtt örülni a másik sikerének, megbecsülni a másik munkáját. Természetesen a színpadi jelenlétre is folyamatosan felkészülünk, légzőgyakorlatokat végzünk, stresszoldó játékokat játszunk, megtanulunk a próbák ideje alatt szépen és helyesen artikulálni. Minden megvalósításra kerülő darabot közösen megbeszélünk, kielemezzük, megkeressük bennük azt a mondanivalót, ami nekünk, a bábcsoport tagjainak a legfontosabb, amit a közönség felé tolmácsolunk bábjaink segítségével.

Pedagógusként rendkívüli élmény figyelemmel kísérni, ahogy életre kel egy darab rongy, kartonpapír, papírmasé figura, ahogy a gyerekek átlényegülnek azzá a szereplővé, amit eljátszanak, ahogy a közönség beleszeret egy-egy karakterbe; de még nagyobb élmény, amikor a kisgyermek odasétál megsimogatni a szomorú, magára hagyott bábot vagy megölelni a kedvenc figuráját. Az ilyen pillanatokért érdemes művelni ezt a mesterséget, még ha az ember laikus, amatőr módon teszi is.

A bábozás engem is „megfertőzött”, megtapasztaltatta velem a „lázban égést”. Minden nyitott szívű kollégának bátran ajánlom a bábozást, nem fog csalódni benne.

Megjelent a Katedra folyóirat XXV/8. (áprilisi) számában

illusztrációs kép: pixabay.com


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.