Ladnai Attiláné Szerencsés Anita: A középiskolások iskolai élményei a MINDENKI kapcsán

A pozitív pedagógia kontextusa

A tudományos pszichológia alig több mint száz éves, az alkalmazott pszichológia megközelítőleg nyolcvan, a pedagógusok számára körülbelül hatvan éve „mond valamit”, és „alig huszonöt éve” releváns ez az információ a pedagógiában (KLEIN, 2007:57). Klein Sándor szerint a pszichológia és a nevelés közös múltja kiábrándító, viszont a pedagógia és a pszichológia taníthatná egymást (KLEIN, 2007:242) A pszichológia fejlődéstörténete az XX. századra új irányt vett. Maslow a szükséglet-hierarchia elméletének csúcsára az önmegvalósítást helyezte, melyet (lefelé haladó irányban) az esztétikai, kognitív szükségletek követnek, alattuk helyezkedik el a megbecsülés, szeretet, ezeket követik a biztonsági és a fiziológiai szükségletek. Mindez kielégítésére az egyén egyre feljebb és feljebb törekedve igyekszik (MASLOW, 1943.) Tovább szőve elméleteit Maslow megállapította, hogy szükséges lenne a pszichológia fókuszpontját áthelyezni, hiszen, mint mondja a „kriplik tanulmányozása kriplipszichológiát eredményez” (MASLOW, 1954). Természetesen, a humanisztikus pszichológia neves alakjai további jelentős mértékben járultak hozzá a pozitív pszichológia alapvetéseinek megteremtéséhez, ám az ő munkásságuk ismertetésére a tanulmány nem terjed ki. Elengedhetetlen viszont Csíkszentmihályi Mihály és M.E.P. Seligman nevének említése, akik megkerülhetetlenek a témában. Ez előbbi a XX. századtól kezdve vizsgálta (élményértékelő mintavételi eljárás segítségével), hogy mitől érzik jól magukat az emberek. Arra jutott, hogy a belső tapasztalás optimális állapota akkor jön létre, mikor a tudatban rend uralkodik, reális célokat és optimális lehetőség kihasználásokat valósít meg az egyén, mert ilyenkor lehetősége nyílik egy teljesebb emberi létezésre, ennek irányítása pedig az agyban jön létre, mely végtelen forrásként mindenki rendelkezésére áll (CSÍKSZENTMIHÁLYI, 2010). Később Freund Tamás (2012:1) agykutató így vélekedett: „minél gazdagabb az érzelemvilág, motiváltság, megismerni vágyás, pozitív gondolkodás, annál intenzívebben lesz képes az agyunk gerjeszteni azokat az agyhullámokat, amelyek a tanulás hatékonyságáért felelősek”.

A pozitív pszichológia képviselői szerint (pl. SELIGMAN, 2011) az egyént aktív döntéshozóként kell kezelni, aki rendelkezik erősségekkel, erényekkel. A pozitív pszichológia tárgya a virágzás (flourish), célja a jól-lét minél gyakoribb bekövetkezése, a folyamat előremozdítása. Fontos mindezen segítő feltételek tanulmányozása, gyakorlati praxisba építése, validálása (Seligman 2011, Oláh 2004). A jól-lét elmélet elemei a pozitív érzelem, elmélyülés, az értelem, pozitív kapcsolatok és a teljesítmény (angolul PERMA az elnevezések angol megfelelőinek kezdőbetűiből) (Seligman, 2011). A pozitív pszichológia alapvonásai a pozitív jelzővel ellátott önismeret, önbecsülés (karakter-erősségek ismerete, fejlesztése), valamint a személyes célok definiálása, optimizmus, rugalmasság (Seligman 2012, 2011).

A tanári praxissal kapcsolatos kutatások, mint annak kedveltsége, közérzete, eredményessége (Fűzi 2012), a nevelők pszichológiai jellemezői (Suplitz, 2012), flowra való képességük szintén kutatások tárgya (Holecz-Molnár, 2014). Egy kutatónak fontos hallani és megérteni a tanárok (Mrázik, 2010) és a diákok hangját (Békési, 2006) is.

A pozitív (fehér) pedagógia a pozitív pszichológia eredményeinek tudatos alkalmazása a pedagógiai gyakorlatban, egy lehetséges út a hatékony tanulássegítésben, ugyanakkor terminológiája még kiforratlan, pedig, mint az a Mindenki című filmben is kirajzolódik, nagy szükség volna rá. (Ha Erika néni ismerte volna, ugyanígy viselkedett volna?) A fehér pedagógia munkadefiníciója: pedagógusok által tudatosan alakított és használt, összetett egészet alkotó kommunikációs, attitűd- és viselkedési rendszer, amely a pozitív pszichológia eredményeit használja fel. Tudatos és nem-tudatos pedagógiai gyakorlatok (deklarált jó gyakorlatok elemeire építő) halmaza, amely időben távolra ható módon is pozitív nyomot hagy(hatna) a neveltben, tudását, testi-lelki-szellemi egészségét elősegítendő. Eredményeként a tanulás örömként (sikerélményként) jelenhetne meg. (…)

A teljes cikk a Katedra folyóirat XXV/9. (májusi) számában jelent meg


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .