Németh Szilvási Andrea: Helyesírási gyakorlókönyv

CS. NAGY Lajos: HELYESÍRÁSI GYAKORLÓKÖNYV. Új magyar helyesírás. A magyar helyesírás szabályai 12. kiadásához, Budapest, Trezor Kiadó, 2016, 396 p., ISBN 963 8144 49 2.

Dr. Cs. Nagy Lajos nyelvész, a magyar helyesírás és helyesírás-tanítás neves szakembere 2016-ban jelentette meg nagy sikerű (több mint 150 000 eladott példányt megélt) gyakorlókönyvének új, átdolgozott kiadását, változatlanul Helyesírási gyakorlókönyv címmel. A Trezor Kiadó gondozásában napvilágot látott kötet a 2015-ben megjelent és jelenleg is érvényben lévő, szintén átdolgozott akadémiai helyesírási szabályzat, A magyar helyesírás szabályai 12. kiadásához készült. A szerzőnek 1988-tól folyamatosan jelennek meg helyesírási és nyelvtani elemzési gyakorlókönyvei, munkafüzetei, tudományos tevékenysége emellett elsősorban a nyelvjárások vizsgálatára és a névtanra irányul.

Mivel a szóban forgó gyakorlókönyv szorosan kapcsolódik a mindenkor aktuális akadémiai helyesírási szabályzathoz, ezért ennek megújítása, módosítása elengedhetetlenül szükségessé tette a rá épülő gyakorlókönyv átdolgozását, aktualizálását is. A Helyesírási gyakorlókönyv felépítése követi az akadémiai szabályzat szerkezetét, összekötő kapocsként a két kötet között az azonos fejezetcímek és a mellettük zárójelben közölt szabályzati számok szolgálnak. Az említett számozás praktikus segítséget nyújt, hiszen lehetővé teszi a szabályok visszakeresését és tudatosítását az önálló gyakorlás során.

A gyakorlókönyv szerkezetileg két nagyobb egységre és egy függelékre tagolódik. A két terjedelmes fejezet közös vonása, hogy mindkettő – egy, ti. az elválasztás témakörének kivételével – a helyesírásnak ugyanazon részterületeivel foglalkozik, eltérnek viszont egymástól az adott jelenségek megközelítésének jellegében: míg ugyanis az első egység egy, bár kisebb része elméleti, addig a második teljes mértékben gyakorlati jellegű. Bár az első nagy fejezet is tartalmaz gyakorlásra, elemzésre vagy akár az ismeretek ellenőrzésére (is) szánt példamondatokat nem kis számban, ezeknek – mivel egy-egy problémás helyesírási részterületre fókuszálnak – minden esetben van egyfajta szemléltető jellegük, szemben a második szerkezeti egység szövegeivel, melyek már komplexen, a legmagasabb nyelvi szinten, kontextusba ágyazva mutatják be, gyakoroltatják a különböző helyesírási jelenségeket. A gyakorlómondatok és -szövegek közös jegye, hogy tárgyukat tekintve nagyon sokszínűek: az általános témájúak mellett találunk olyan mondatokat és szövegeket is, amelyeket a természettudományok köréből vagy éppen szépirodalmi alkotásokból merített a szerző.

Az első terjedelmesebb fejezet nyolc nagy alfejezetre tagolódik (A hangjelölés, A különírás és az egybeírás, A kis és a nagy kezdőbetűk, A tulajdonnevek írása, Az elválasztás, Az írásjelek, A rövidítések, a jelek és a mozaikszók, A számok és a keltezés), lényegében minden helyesírási tudnivalóra kitér, s mindezt könnyen tanulható és tanítható szövegezésben teszi. Felépítését tekintve minden egyes alfejezet ugyanazt az elvet követi: a helyesírási szabályok ismertetése, összefoglalása után következnek azok gyakorlatban történő használatát szemléltető, számozott példa- és gyakorlómondatok (összesen 2788 mondat), melyekben – a memorizálást és az ellenőrzést könnyítendő – az éppen tárgyalt helyesírási kérdéseket tükröző szavakat, szószerkezeteket dőlt betűvel jelöli a szerző.

Mivel a szóban forgó kötet az akadémiai helyesírási szabályzat megújított kiadására épül, magától értetődően helyet kaptak benne annak átdolgozott, ill. teljesen új szabálypontjai is. Az előző normarendszer természetesen nem igényelt teljes átszerkesztést, csupán kisebb módosítások történtek benne: kijavították a nyilvánvaló hibákat, néhány esetben pontosították a fogalmazást, több helyen szólistákat állítottak össze, bizonyos részeket átszerkesztettek, szabályokat bővítettek ki, esetleg egy-egy szabálypontot teljesen kihagytak, ill. új pontokat iktattak be, bizonyos normákon enyhítettek, tehát alternatívákat vezettek be, néhány szabályt pedig megváltoztattak. (…)

A teljes cikk a Katedra folyóirat XXV/10. (júniusi) számában jelent meg


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .